A Halottak napja, Mindenszentek vagy Halloween közeledtével óhatatlanul felmerülnek olyan kérdések, amelyeket szülőként különösen nehezen megválaszolhatóknak találunk. Esetleg még az is megfordulhat a fejünkben, hogy kivigyük-e egyáltalán a gyermeket a temetőbe? Ha igen, hány éves kortól? 

"Meghalt a feleségem. Hirtelen, váratlanul történt az egész! Van egy 10 éves lányunk.. mit mondjak neki? Próbálom tartani magam előtte, hogy ne lássa, mennyire nehéz most nekem. Szeretném, ha minél kevesebbet szenvedne. Mit mondjak neki, mi történt az anyukájával? A temetésre semmiképp nem akarom, hogy kijöjjön.."

"Rendszeresen járunk ki a temetőbe, viszünk virágot a sírokhoz a szeretteinkhez. A 8 éves kislányom közben olyan kérdéseket tesz fel, amire egyszerűen nem tudok válaszolni? Akit eltemetnek, az már nem vesz levegőt? Nem ébred fel? Honnan tudhatjuk, hogy meghalt valaki? Számomra ezek nagyon kínos kérdések, mindig megkérem anyukámat, hogy mondjon már ő a kislányomnak valamit..."

A halál ugyanúgy az életünk része, mint a születés.

A baba érkezésével kapcsolatban, örömökről, nehézségekről, hasznos információkról rengeteg csatornán tájékozódhatunk. Mesélnek a szüleink, milyen volt velünk a terhesség, milyen babák voltunk, szinte mindenki tudja, mit és hogyan kell gyermeket gondozni az első pillanatoktól.

Ezzel szemben a halál, az elmúlás és a gyász témája napjainkban inkább kerülendő. A szülőnek nehéz a dolga, mert valószínűleg ő sem kapott gyermekként használható válaszokat szeretteitől. Inkább felnőttként értette meg, vagy filmekből szembesült vele, hogy miről is szól ez az egész, és szeretné saját gyermekét is megkímélni a "szörnyűségektől".

Ha esetleg egy családtag, vagy ismerős meghal, a gyermek látja szomorúságunkat és kérdez. Mert érdekli, hogy mi az a halál? Mi lesz azzal, aki meghal? Mi történik a temetésen? Miért ássuk el halottainkat a földbe? Aztán miért járunk ki a sírokhoz virágcsokrokkal? Miért gyújtunk gyertyákat? És még sorolhatnám.

Minden életkorban lehet és kell beszélgetni a gyermekkel a halálról. Amikor kérdez, válaszoljunk. Nem kell nagyon részletesen, csak annyira, ami őt kielégíti. Igenis kell velük erről beszélgetni, mert egy-egy haláleset akár szeparációs szorongást is kiválthat a gyermekből.

Könnyebb helyzetben vannak azok, akiknek megszilárdult elképzelése, "tudása" van a halállal kapcsolatban. Pl. a vallás biztos fogódzókat ad a Mennyországgal, angyalokkal, Istennel. Könnyebben elfogadják a halált, és a gyász folyamat meghatározottabb módon zajlik azoknál, akik vallásosak. Ők ezt a hitet, tudást át tudják adni gyermeküknek.

Nehezebb helyzetben vannak azok, akik "semmiben" sem hisznek, vagy fogalmuk sincs, mit gondoljanak a halállal, elmúlással kapcsolatban, esetleg feldogozatlan gyásszal küzdenek. Az ő gyermekeik nem kapnak kielégítő válaszokat a kérdéseikre. Ezzel a témával kapcsolatban náluk szorongások alakulhatnak ki.

Mit NE tegyünk szülőként?

• Ne hagyjuk gyermekünk kérdését megválaszolatlanul! - Mert akkor elkezd gondolkozni, kombinálni, és nem biztos, hogy a megfelelő megállapításra jut majd...
• Ne titkolózzunk a halállal kapcsolatban! - A tabuk, titkok szorongásra adnak okot, olyan tünetek kialakulásához vezethetnek, melyek nehezen kezelhetők.
• Ne "színészkedjünk!" Ne "szépítsük" a helyzetet!
• Ne találjunk ki nem valós történetet! - pl. ha valaki meghalt, ne mondjuk azt, hogy elaludt, mert esetleg akkor a gyermek később nem mer majd elaludni, mert attól fog félni, hogy meghal...
• Ne meséljünk nekik szellem-történeteket! - ha nem szeretnénk náluk szorongást, és rémálmokat generálni

 Mit tehetünk szülőként?

• Nézzünk szembe saját félelmeinkkel, tegyük fel a magunk kérdéseit, tegyük a helyére magunkban ezt a témát! Ebben segíthet pl. a relaxáció, melyet gyermekednek is megtaníthatsz.
• Alakítsunk ki saját elképzelést, hiedelemrendszert a halállal kapcsolatban, ha nem vagyunk vallásosak!
• Legyünk őszinték a gyermekünkkel! 
• Ne próbáljuk túlzottan "tartani" magunkat. - A gyermek úgyis megérzi, hogy valami nincs rendben, és akkor elkezd találgatni. Válaszok nélkül arra a megállapításra juthat, hogy ő volt a rossz, és ezért vagyunk szomorúak...
• Merjünk sírni előtte! 
• Beszéljünk arról, hogy mit érzünk és miért!
• Arra válaszoljunk, amit kérdez!
• Meséljünk nekik! - sok népmesében előfordul a halál témája, a szomorúság, és hogyan lehet utána tovább élni, de magunktól is kitalálhatunk történeteket.
• Rajzoljunk együtt! Rajzoljuk le szeretteinket, lerajzolhatjuk halottainkat is elvarázsolva, vagy hogy miként élnek ők tovább a szívünkben.
• Kivihetjük a temetőbe is 0 éves kortól, láthassa, hogy milyen szokások vannak, hogy a halottainkkal - többek között - így törődünk.

Ha tetszett a cikk, légyszi oszd meg, hogy mások is elolvashassák.

Továbbihasznos, gyakorlati információkat találsz a gyermekkori szorongásról és oldásáról a NESZORONGJ.HU weboldalon!

És nyomj egy lájkot a Ne szorongj! blog-ra a facebook-on is, így biztosan nem maradsz le semmi érdekesről, vagy fontosról! köszi!

Fotó: pixabay.com

Az iskolakezdés sok szülő számára is próbatétel, hallhattuk már oly sokszor, s emiatt nem csupán a kis elsősök, de sok szülő is aggódva indult el szeptember elsején az iskolába: vajon hogy teljesít majd a gyermekem, lesznek-e barátai, segít-e majd neki a tanító néni bekötni a cipőfűzőjét, és odafigyel-e arra, hogy ne maradjon éhen?  Az első osztályos gyermekek gyorsan megismerkednek az iskolai szokásokkal, napirenddel, tudnivalókkal, ám a szülők sok mindenből kimaradnak, és csak utólag találgatva, gyermeküket faggatva igyekszenek kitalálni, mi is történik az iskolában, és hogy érzi ott magát az újdonsült kis diák.

Nehéz tehát az iskolakezdés szülőnek, gyermeknek egyaránt. A pedagógusok igyekszenek megkönnyíteni az óvoda-iskola között nem létező átmenetet, de sajnos ennek ellenére nem minden kisdiák várja a másnap reggelt, és bizony néhányukat könnyes szemmel, vagy éppen komoly hiszti közepette hagy ott a szülő. A szülő is gombóccal a torkában, vagy feldúltan indul dolgozni, délután pedig a "semmi" vagy a "nem tudom" a válasz a sok kérdésre.

Most megosztok néhány praktikát, amivel könnyebbé tehetők a reggelek, az elválások, és az iskolában történtek feldolgozása, megosztása. Hisz nekünk szülőknek meg kell tanulnunk bízni a gyermekünkben, nyugodt szívvel elengedni, és szorongásunkat, aggodalmainkat nem belé ültetni.

Mit tehet a szülő?

• A reggel ne legyen kapkodás, rohanás! - Este készítsünk ki minden ruhát, pakolja be a gyermek a táskáját, hogy reggel legyen idő a nyugodt reggelihez, és elinduláshoz.
• Reggeli közben beszélgethetünk egy kicsit: mit álmodott, mi lesz aznap, amit nagyon vár?
• Ha autóval megyünk folytathatjuk a beszélgetést, vagy hallgassunk olyan zenét, amit minden utas kedvel, szerintem a reggeli beszélgetős rádióműsorok, és hírek nem az elsős fülének valók!
• Az iskolába érkezésről, ha nehezített az elválás, beszélgessünk előző délután. Mondja el a gyermek, neki mi és hogyan lenne jó, megnyugtató, mi pedig tegyük meg ebből azt, ami vállalható. 
• Rakjunk vidám matricát a füzeteire, tolltartójába - így, ha rájuk néz, jobb kedve lesz!
• Vigyen magával kabalát, aki a táskában lapulva vigyáz rá, helyettünk!
• A könnyek, a hiszti általában hamar megszűnnek, hiszen a gyermekeknek nincs sok idejük ezekre, haladni kell, dolog van, hisz olvasni-számolni tanulnak!
• Ha gyermekünk "rossz evő" mindig rakjunk neki kedvenc falatokat, hogy éhen ne maradjon! És beszéljük meg vele, hogy enni fontos, mert hosszú a nap, és legyengül, kimarad a sok érdekes játékból, órából, ha beteg lesz!
• Biztosítsuk gyermekünk számára, hogy eleget aludjon! Korán feküdjön le, mert korán kell kelni. Közvetlenül lefekvés előtt már ne pörgesse fel magát mozgással, vibráló képernyővel!
• Olvassunk neki mesét elalvás előtt!
• Találjunk ki egy rövid történtet, ami az adott napról szól, és ő a főszereplője!
• Egyen eleget a gyermek otthon is! Ne csokival és zacskó keksszel jutalmazzuk az egész napos tanulást, hanem sajtos-tejfölös tésztával, vagy rakott krumplival (tápláló, számára kedves étellel).
• Az iskolából hazafelé menet azt kérdezzük meg, hogy mi volt aznap a legjobb, illetve mi volt a legkevésbé jó. Erre mindig tudnak, mit felelni. Az nem fontos, hogy mi volt az ebéd, de az igen, hogy ő mit élt át!
• Ne stresszeljük otthon a házi feladattal, gyakorlással! Az az ő dolga, kis elsősként is. Persze megkérdezhetjük, hogy kell-e valamit csinálni, de ne üljünk oda mellé, ne adjuk a kezébe a ceruzát. Ő tudja mit és hogyan kell csinálni, hogy azért majd matricát, vagy csillagot kapjon!
• Az iskola után legyen lehetősége a szabad játékra, mozgásra. Hisz számukra még ez hiányzik a legjobban! A kötetlen, felhőtlen játék testvérrel, szomszéddal, anyával-apával, baráttal, vagy egyedül.
• Az iskola utáni időt ne töltse órákig a képernyőhöz ragadva! Bár közben csöndben van, nem tesz jót neki! Inkább hétvégére maradjon a tabletezés, hosszú mesenézés.
• Az első hónap végén lepjük meg valamivel, aminek tudjuk, hogy örülne (pl. menjünk el cukrászdába, kirándulni, kapjon egy apró játékot, stb.)!
• És persze minden nap öleljük meg, és mondjuk el neki, hogy nagyon szeretjük és büszkék vagyunk rá!

És a legfontosabb az, hogy jó legyen hazajönni! Ne szidjuk otthon a füle hallatára az iskolát, a pedagógusokat, vagy a másik gyereket, mert neki ebben az intézményben kell napi 8 órát, lehetőleg jó hangulatban eltöltenie, segítsük őt ebben azzal, hogy nem zúdítjuk rá a mi aggályainkat, véleményünket, hisz remélhetőleg a legkörültekintőbben választottunk iskolát a beiratkozáskor... Erősítsük meg, hogy most már új rendszer van, máshogyan telnek a napok, a hetek, és ez jó, mert rengeteg minden történik vele!

Akár jó volt a napja, akár nem, otthon a legjobb még, és mi igyekezzünk a számára ezt biztosítani, mert egy meleg, bizalommal teli, szeretetteljes légkörű otthon mindig képes lesz ellensúlyozni az iskolában történő nehézségeket, rossz élményeket, vagy megsokszorozni az átélt örömöket, büszkeséget!

Ha tetszett a cikk, lájkold a Ne szorongj! blog facebook-oldalát, így biztosan nem maradsz le semmi fontosról, vagy érdekesről!

Fotó: pixabay.com

Ha gyermek nem, vagy rosszul alszik, az megviseli az egész családot. A szülő fáradt és tanácstalan, a gyermek pedig szenved, csak azt nem tudja, mitől és miért. Gyermekkorban többféle alvászavar különböztethető meg, ezek megoldásához néha elegendő egy konzultáció néhány dolog megváltoztatásával, átgondolásával, máskor viszont a hosszabb pszichoterápia hozhat csak enyhülést. 

Óvodás- és kisiskolás korban megfigyelhető, hogy a gyerekek zaklatottabban alszanak, rossz álmok gyötrik őket, ilyenkor pedig csak a szülő közelsége hat rájuk nyugtatólag. Ebben az életkorban családi viták központi témájává válhat, hogy hagyjuk-e emiatt a gyermeket velünk, szülőkkel aludni. Természetesen nem a ritkán előforduló esetekre gondolok, hanem amikor a rossz álmok, éjjeli ébredések naponta jelentkeznek, és esetleg azt is eredményezik, hogy a gyermek nem mer többé saját ágyában, a szülő nélkül elaludni.

Amikor a problémák állandósulnak, nem enyhülnek, inkább fokozódnak - érdemes gyermekpszichológushoz fordulni!

Kóros álmatlanság (Insomnia)

Áron krónikus álmatlanságban szenved, ilyenkor a szülő úgy érezheti, hogy nagyon nehéz a gyermek megnyugtatása, elaltatása minden este. Ranschburg tanár úr (1998) szerint  insomnia esetén általában valamilyen stressz, vagy konfliktus feltételezhető a háttérben. Érdemes erre fényt deríteni, és fontos tudni, hogy a krónikus (hosszabb ideje fennálló) állapot már pszichológiai kezelést igényel.

Mely jellemzők állhatnak a háttérben?

• fokozott szorongás (pl. szülői büntetéstől való félelem, teljesítményszorongás)
• alacsony önértékelés
• érzelmek, gondolatok megfogalmazásának, kifejezésének képtelensége
• elégtelen stresszkezelési módok

 A krónikusan álmatlan gyermek számára a pszichológus a terápia során relaxációs technikákat tanít, ezzel oldja szorongását, fejleszti problémamegoldó készségét. A rajz- és személyiségvizsgálatokkal feltárja, mi okozhatja a problémát, majd játékterápiával igyekszik feloldani a konfliktust, és segít a gyermeknek elsajátítani a saját érzéseinek kifejezését, megfogalmazását. A szülővel történő konzultációk során pedig tanácsokat ad, hogyan kezelhető az otthon kialakult helyzet. Szükség esetén a pedagógussal is konzultál az iskolai feszültségek enyhítése céljából.

Rossz álom vagy komoly alvászavar?

  A szakirodalom (Ranschburg, 1998) megkülönbözteti a rossz álom miatti felébredést, és az ún. éjszakai felriadást. A 10 éves Patrik problémája ez utóbbi. A két alvászavar sok szempontból különbözik egymástól.

A következő táblázat segít eldönteni, mi gyermekünk problémája, és milyen segítséget igényel:

Mi segíthet még alvászavarok esetén?

• ne legyen kimerítő esti torna, mozgás (a kimerültség, Ranschburg szerint, növeli az éjszakai roham valószínűségét!)
• túl késői lefekvés kerülése
• szülői megnyugtatás, a feszültségek enyhítése 
• együttműködés az iskolával: teljesítményszorongás csökkentése, rejtett képességek kibontakoztatása, sikerélmények szerzése, önbizalom erősítése
• gyógyszerek (nyugtatók, altatók) kerülése
• szülői pszichológusi konzultáció kérése

Ha tetszett a cikk, légyszi oszd meg, hogy mások is elolvashassák!

És lájkold a Ne szorongj! blog facebook-oldalát, így biztosan nem maradsz le semmi fontosról, érdekesről vagy újdonságról!

Irodalom: Dr. Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998

Fotó: pixabay.com 

"A minap elalvás után 20 perccel, zokogva jött ki a fiam, csak annyit mondott, hogy nagyon rosszat álmodott, de nem meri elmondani"- meséli egy 6 éves kisfiú anyukája. "Mondtam neki, ha elmondja, kicsit megkönnyebbül majd, hisz az csak egy rossz álom volt, nem a valóság. Erre nagy nehezen megsúgta, hogy azt álmodta: én (az anyukája), meghaltam. És nagyon szorosan magához ölelt!"

Mi állhat a gyermek rossz álmai mögött?

Sok esetben nem derül fény arra, mi okozza a rossz álmokat, máskor pontosan beazonosítható a stresszforrás. Bármi is a kiváltó ok, mindig nyugtassuk meg gyermekünket, hogy ez csupán álom, nem a valóság, és segítsünk neki a visszaalvásban.

Rengeteg minden történik nap mint nap gyermekeinkkel, sok ingert nincs idejük feldolgozni, elmesélni, de azok megmaradnak a tudattalan szinten. Nappal az agyunk gondolatokat képez, éjjel pedig álmokat generál, így működik. Ha visszatérő vagy rémálmok gyötrik gyermekeinket, szeretnénk tudni, mi bántja, mégis sokszor tehetetlennek érezhetjük magunkat.

Ilyenkor úgy tűnik, nem segít

az ölelés, a kedvenc plüss, a szép esti mese,

talán a szülővel való együtt alvás enyhít a szorongáson, segít abban, hogy legalább azon az éjjelen ne térjen vissza a rossz álom.

Mit tehetünk szülőként?

• Engedjük meg, hogy gyermekünk velünk aludjon, ha őt ez nyugtatja meg.
• Beszélgessünk vele a napi eseményekről, barátokról, élményekről (jó tudni, mi történik vele).
• Rajzoltassuk le vele a rossz álmait, beszélgessünk róla (milyen volt, hogy nézett ki, mit csinált?), majd írjuk át a történetet (ő találja ki, ne mi adjuk a szájába a szavakat, kérdésekkel segíthetjük).
• Tegyük nyugodttá az esti lefekvést, legyen minden este ugyanolyan, alakítsunk ki egy esti rutint!
• Ne nézzen a gyermek lefekvés előtt tévét, interneten mesét, ha az felpörgeti, inkább meséljünk neki, vagy beszéljük át az aznapi eseményeket.
• Tartsuk számon, gyermekünk mit néz a tévében - előfordulhat, hogy egy rajzfilm van, volt rá nagy érzelmi hatással, mert túlságosan beleélte magát.
• A számítógépes, vagy telefonos játékok is generálhatnak bennük feszültséget, melyet így próbál agyuk levezetni.
• Fiúgyerekeknél a star wars, pókember, és batman figurákat lehet gyűjteni, de egy bizonyos életkor alatt a filmek megnézése kifejezetten káros, még akkor is, ha vele együtt nézzük, és elmagyarázunk neki dolgokat!
• A családi eseményeket, történéseket ne tartsuk titokban, röviden és az ő életkoruknak megfelelően próbáljuk őket is beavatni (pl. kistestvér érkezik, haláleset, betegség, baleset, költözés, párkapcsolati problémák, stb.). A titkot a gyermek sejti, érzi, mely szorongást generál, dolgozik benne.
• Készítsünk együtt "álomfogót", vagy csapdát a rossz álmoknak!
• Hagyjunk égve egy kis lámpát, ha igényli.

 Ezeken kívül a megelőzés is segíthet. Szülőként talán az egyik legnehezebb feladatunk, hogy gyermekünket megtanítsuk megküzdeni a nehéz helyzetekkel! A legfontosabb, hogy mi mindig elérhetőek legyünk a számára, nyújtsunk biztonságot, és biztosítsuk őket mindig szeretetünkről!

Ha tetszett a cikk, és még szeretnél hasonlókat olvasni, akkor lájkold a Ne szorongj! blog facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le semmi érdekesről!

Fotó: pixabay.com

Ha megkérdezném, hogy milyen az, amikor szorong a gyermeked, biztosan nagyon részletesen körül tudnád írni ezt az állapotot: "fél, hozzám bújik, nem akar egyedül maradni, fél elaludni, rágja a körmét".

Létezik azonban egy sor olyan tünet, mely alapján nem jut eszünkbe, hogy szorongásra gyanakodjunk. Ezek között vannak az ún. pszichoszomatikus tünetek, illetve a különböző gondolkodásbeli, és viselkedésbeli változások. 

A szorongás nem csupán gondolati szinten jelenik meg, hanem a testünkben is változást okoz. 

Sajnos, a szorongás nem mindig látható, nem mindig egyértelmű.

Minél kisebb a gyermek, annál nehezebb eldönteni, mi is a baj. Egy 2-3 éves gyermek például nem tudja megbízhatóan megfogalmazni, hogy mi a baj, fél-e, ha igen, mitől. Látunk bizonyos tüneteket, melyeket máskor nem tapasztaltunk, ez alapján döntünk.

Nagyon fontos jelzés például, ha gyermekünk nem pukizik, vagy napok óta nem kakilt, vagy fájlalja a hasát, fejét. Ilyenkor elvisszük orvoshoz, de előfordul, hogy nem találnak semmi szervi bajt a háttérben. Ilyenkor gyanakodhatunk valami olyan szorongáskeltő eseményre, ami testi, vagy viselkedésszinten jelentkezik.

 Mikor érdemes szorongásra gyanakodni?

1.) Testi tünetek jelentkezésekor

• Fej: fejfájás, szédülés, elalvási nehézség, rémálmok, hajhullás
• Száj: körömrágás, túlzott édességfogyasztás, ajakharapdálás, ajakzug kirepedése
• Torok: nehéz nyelés, száraz száj, gombócérzés, köhécselés
• Mellkas: nehéz légzés, mellkasi fájdalom, heves szívdobogás
• Gyomor: hányinger, hányás, székrekedés, hasmenés, puffadás, görcsök
• Egyéb: bizonyos allergiák, asztma, magas vérnyomás, elhízás, éjszakai bepisilés, encopresis

A fenti tünetek esetén minden esetben először orvoshoz kell vinni gyermekünket, és ha nem találnak szervi okot, akkor érdemes pszichológushoz fordulni! Az is előfordulhat, hogy a kombinált terápia (orvosi és pszichológusi segítség) indokolt.

 2.) Viselkedésbeli változások esetén

• Iskola/óvodakerülés: szeretett iskolába/óvodába járni, jól érezte magát, de ma már az is harc, hogy reggel elinduljatok.
• Dühkitörések, agresszió megjelenése: előfordul, hogy úgy jön haza, hogy majd felrobban, vagy pedig az új helyzetek váltanak ki nála szokatlanul nagy ellenállást, dacot.
• Aktivitás-szegénység: amikor a gyermek kerüli a korábban kedvelt tevékenységet, pl. eddig szeretett sportolni, most nem akar menni az edzésre, vagy mindig otthon akar maradni. Az elkerülés egy védekezési mechanizmus, de sajnos a szorongás nem enyhül általa hosszútávon.
• Rituálék: újra és újra megtesz bizonyos dolgokat, pl. lefekvés előtt mindig ugyanúgy kell elrendeznie az ágyát, vagy számtalanszor elmondja, hogy "Anya, szeretlek!". Ezek a szokások átmenetileg megnyugtatják, de egyre hosszabbra nyúlhatnak, és már később nem elegendőek.

3.) Gondolkodásbeli furcsaságok jelentkezésekor

• Automatikus negatív gondolatok eluralkodása: sokszor eszébe jutnak bizonyos szorongáskeltő gondolatok (pl. valami rossz fog történni vele vagy a szüleivel, megbukik, kinevetik, a szülei őt nem szeretik, stb.), nem vagy csak nehezen tud másra figyelni.
• Irracionális félelmek gyötrik: pl. meg fog halni, balesetet szenved.
• Beszűkülés: nehezen lehet elterelni a szorongáskeltő gondolatait.
• Generalizálódás: állandósulhat a szorongáskeltő eseményen való rágódás, ezáltal képtelen koncentrálni napi teendőire, vagy nehezen alszik el.

Láthatjuk tehát, milyen sokféle megjelenési formája lehet a szorongásnak. Szülőként ismereteink bővítése mellett, hasznos lehet még a sok türelem, és a gyermek problémáinak komolyan vétele.

Ne halogassuk, ne bagatellizáljuk a nehézségeket, vigyük őt szakemberhez, hiszen minél hamarabb részesül megfelelő megsegítésben, annál biztatóbb a betegség prognózisa.

Hasonló cikkek a blogon:

Mik a gyermekkori szorongás tünetei? 

Bepisil a gyermekem

Nem akarok kakilni!

 Ha tetszett a cikk, lágyszi oszd meg, hogy mások is elolvashassák!

És lájkold a Ne szorongj! blog facebook oldalát, hogy biztosan ne maradj le a fontos, érdekes dolgokról.

Fotó: pixabay.com

A napokban megjelent, Deliága Éva iskolapszichológus facebook-bejegyzése, valamint a hvg.hu-n olvasható cikk nyomán sok szülő teheti fel magában a kérdést, hogy akkor mégis miként segíthet gyermekének, hogy minél kevésbé stresszeljen, hogy ne kelljen pszichológushoz vinnie.

Miért van az, hogy az egyik gyereket megbetegíti az adott iskolarendszer, a másik pedig láthatóan könnyedén veszi az akadályokat? Hogyan segíthetünk szülőként, mire érdemes odafigyelni, hogy biztosítsuk gyermekünk számára a boldog, kiegyensúlyozott gyermekkort? - olvasson tovább, és adok néhány tippet!

A gyerekek idegrendszere, személyisége különböző

Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy lássuk: MINDEN GYERMEK MÁS. A gyermekek idegrendszere, személyisége magzati koruktól fejlődik a különféle környezeti ingerek hatására. Mindannyian örökül kapunk egy bizonyos genetikai állományt, többek között a szorongásra való hajlam is öröklődik, de csupán az a gyermek betegszik meg, aki esetében a környezeti hatások ezt a hajlamot felerősítik, nem pedig csillapítják.

Nézzük meg ezt egy konkrét helyzeten keresztül:

   Nóra egy szorongó családban nőtt fel, ő is sokat idegeskedik, sokszor feszült. Szülei, nagyszülei, testvérei és unokatestvérei között is sokan túlzottan aggodalmaskodóak, akad közöttük még pszichiátriai beteg is. Nóra most babát vár, és nem szeretné, ha a kicsi is szorongana, bár tudja, hogy nehéz felülírni a családi mintákat és a genetikát. Épp ezért úgy dönt, hogy kismamaként eljár önismereti céllal egy pszichológushoz, akinél elsajátítja az autogén tréninget (relaxációs módszer). Nóra gondolkodása, hozzáállása sokat változik a konzultációk és a rendszeres relaxáció hatására, ami jó hatással van babájára is. Hiszen tudjuk, hogy az anya vérében  stresszhormonok megnövekedő szintje a magzat agyának fejlődését is befolyásolja (lásd korábbi cikkemben: itt). Nóra tehát elindult egy úton, amivel lehetővé teszi önmaga és gyermeke számára, hogy képesek legyenek kitörni a szorongás ördögi köréből!

Az én gyermekem már iskolás. Mit tehetek, hogy könnyebben kezelje a stresszes helyzeteket?

Szülőnek lenni néha nagyon nehéz. Mikor látjuk, hogy nap mint nap szenved a gyermekünk, bármit megtennénk, csak segíteni tudjunk neki.

Valóban, ha nem kezdtétek el tudatosan kisgyermekkorban a szorongásoldás technikáinak elsajátítását, nehezebbnek tűnik a helyzet, hiszen bizonyos reakciók, viselkedési- és gondolkodási minták rögzülhettek. Ám én azt vallom, hogy jobb később, mint soha!

Szerencsére számtalan lehetőség áll a rendelkezésünkre, hogy gyermekünk és akár, mi szülők is megtanuljunk ellazulni, kikapcsolódni, feltöltődni, és megpróbáljuk a szorongást minimálisra csökkenteni.

Otthon alkalmazható módszerek

• Szorongásnapló vezetése (segítség hozzá itt) - ha még gyermekünk túl kicsi ahhoz, hogy önállóan vezesse, a szülő is írhat egy ilyet, akár párhuzamosan önmagát/családi életet megfigyelve is. Rendszeres vezetése, az önmegfigyelés módszere rádöbbenthet minket olyan dolgokra, amiket eddig nem vettünk észre: pl. hogy mi vált ki nálunk stresszreakciót (heves szívdobogás, nehézlégzés, verejtékezés, gyakori vizelési inger, stb.), illetve miként reagálunk ilyenkor.
• Napirend felülvizsgálata: ha túl feszített a gyermek vagy az egész család napirendje, érdemes átgondolni, miből lehet leadni, hogy több időnk maradjon olyan dolgokra, melyek kikapcsolnak, feltöltenek.
• Megfelelő mennyiségű és minőségű alvás biztosítása
• Szorongáskeltő, nem életkornak megfelelő filmek, mesék, játékok kerülése
• Olvasás
• Naplóírás
• Elalvás előtt valamilyen új szokás bevezetése: Sok gyermeknél az elalvás közeledtével felerősödik a szorongás, ezért segíthet pl. zenehallgatás, esti mese olvasás, nagyobbaknál őket érdeklő regény önálló olvasása (eltereli a figyelmüket a napi szorongáskeltő helyzetekről, kikapcsolja őket teljesen, és elfárad közben a szem - könnyebb utána elaludni).
• Étrendbeli változtatások: koffeintartalmú (pl. energiaitalok, fekete tea) italok száműzése, hozzáadott cukor, nassolás csökkentése, helyettük Omega-3 zsírsavak, magnézium, C-vitamin, vas beépítése a gyermek étrendjébe. Ételallergia kiderítése, és speciális étrend betartása, ha szükséges. 
• Szülői minta megváltoztatása: a gyermek számára a szülő az elsődleges minta, tőle tanulja meg, milyen a világ, és hogyan kell a mindennapokban viselkedni, gondolkodni. Ha a szülő hazaviszi a munkáját, és otthon folyamatosan szidja a főnökét, nem tud lelazítani, kikapcsolni, akkor a gyermek ezt látja, és azt hiszi, így kell élni: ő is szidja a tanárokat, a sok tananyagot, folyton stresszel. Amelyik szülő azonban szán időt, és energiát a kikapcsolódásra (sport, kultúra, társasági élet terén például) az a gyermeke felé is azt közvetíti, hogy bár minden nap dolgozni kell, és érnek minket negatív helyzeteket, ezeken felül lehet kerekedni, és lehet/kell a számunkra pozitív dolgokkal, élményekkel is foglalkozni!
• Rendszeres testmozgás bevezetése, nem elég a mindennapi testnevelés. Fontos a kötetlen, szabadtérben végezhető nagymozgás, csapatjátékok, sok nevetéssel, jó barátokkal!
• Szemléletváltás: szülőként a munka-, a pénz- és a teljesítmény-centrikusság helyett helyezzük a hangsúlyt más értékekre, mint például a baráti kapcsolatok, testi-lelki egészség megőrzése (lelkünk ápolása ugyanolyan fontos, mint testünkké!). Gyermekeinktől pedig ne kérjük folyton számon az iskolai előmenetelt, ottani viselkedést. Ne azonosítsuk őket iskolai teljesítményükkel! Lássuk meg bennük az egyéniséget, támogassuk és bátorítsuk őket azon a téren, amelyen ügyesek. Biztosítsunk számukra minél több szabadidőt, melyet felhőtlenül, játékkal tölthetnek el!

Ha mindez nem vezet eredményre, érdemes szakember segítségét kérni. 

Szakembert igénylő lehetőségek:

- Autogén tréning elsajátítása (vannak csoportok is erre a célra)

- Progresszív izomrelaxáció módszere

- Önismereti, személyiségfejlesztő konzultációk, foglalkozások

- Életvezetési tanácsadás

- Egyéni vagy családterápia

A pszichológus (súlyos szorongásos zavar esetén pedig pszichiáter) szakember felderíti a családi és környezeti háttértényezőket, igyekszik minél jobban megismerni az adott gyermek mindennapjait, gondolkodását, a családi mintákat. Ezek ismeretében javasol terápiát, melyek között szerepelhet egy relaxációs módszer megtanítása is. (Súlyos esetben kerül csak sor gyógyszeres kezelésre.)

Látható tehát, hogy szülőként számos módon segíthetünk gyermekeinknek mindennapi szorongásaik legyőzésében, és a különféle stresszhelyzetek kezelésében. A legfontosabb azonban mind közül az, hogy mi hogyan éljük az életünket, miként gondolkodunk, mely értékek mentén éljük és szervezzük mindennapjainkat, mert ez a gyermekbe "beleég", és bizony később nagyon nehéz, több évig tartó és szakember segítségét igénylő folyamat felülírni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Ne szorongj! blogot a facebook-on, így biztosan nem maradsz le semmi érdekesről!

fotó: pixabay.com

"Unatkozom, tehát vagyok."

- Mondhatná el magáról sok kisebb és nagyobb gyermek. Hagyhatjuk-e szülőként, hogy gyermekünk unatkozzon? Vagy adjunk neki mindig valamilyen feladatot, vagy foglaljuk le minden nap valamilyen hasznos szabadidős tevékenységgel? 

Egy korábbi cikkemben (itt olvasható) arra hívtam fel a figyelmet, hogy a kevesebb néha több a különféle foglalkozások, szabadidős tevékenységek, szakkörök esetén is. Ha folyton biztosítjuk a gyermekünk számára - szinte születésétől kezdve - a szórakozásokat, foglalkozásokat, sokkal nehezebben tanulja meg önállóan, egyedül is lefoglalni magát. Vagyis, igenis hagyni kell a gyermeket "unatkozni", hadd gondolkozzon, vagy akár pihenjen egy kicsit, és hadd találja ki ő, mihez is lenne kedve. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egyáltalán semmilyen szakkörre, edzésre, fejlesztésre ne járjon! Vegyük figyelembe, hogy mire van szüksége, ő mit szeretne, és közösen alakítsuk ki a heti rendjét.

Ha túl sokat unatkozik a gyermek, akkor érdemes egy kicsit elbeszélgetni vele, hogy kiderítsük, mi állhat a háttérben. Az odafigyeléssel, hallgatással könnyebben rájöhet, mi is érdekli valójában. Nagyon fontos, hogy ezt kitalálja, mert örömteli, önfeledt ún. flow-élmények (Csíkszentmihályi Mihály fogalma) már kora gyermekkorban is szükségesek, nem is beszélve a kamaszkorról!

Ebben szülőnek, pedagógusnak, a gyermekkel kapcsolatba kerülő bármely felnőttnek felelőssége van.

Hogyan juttassuk túlterhelt gyermekeinket flow-élményekhez?

Nemrég egy nagyon motiváló cikket olvastam, melyet Takácsy Gizella (tanár, műfordító, mentálhigiénés szakember, életvezetési tanácsadó) írt. Meglátása szerint kb. 8. osztályra a gyermekek nagy részének motiváltságát (én értem ezalatt a kíváncsiságát, nyitottságát) elveszítik, mivel a digitális kor szülötteire a következő jellemző:

..ő az informatika, az elektronika világában él, és a figyelme ehhez igazodik. Megszokta az osztott képernyőt, ahol egyszerre több információ jelenik meg. Megszokta, hogy telefonjának érintőképernyőjén egy kis mozdulattal már új hírrel, új "szenzációval" szembesülhet. Ha valamit nem ért, vagy valami nem érdekes, már "lapoz" is tovább. Nem mélyül el, nincs rá ideje, nincs hozzá türelme. Rengeteg a teljesítendő feladat... A megkövetelt magas teljesítményszint miatt állandó stressznek van kitéve. Próbál megfelelni az elvárásoknak, ... Ez persze szinte teljesíthetetlen - marad tehát a szorongás és az állandósult frusztráció. Sok esetben csak a túlélésre játszik...

A mindennapi, iskolai terhek csökkentésében a szülő nem sokat tud tenni. De a hozzáállás, szemléletmód, világnézet alakításában, valamint a gyermekben ösztönösen ott lévő kíváncsiság és nyitottság fenntartásában már többet. Ezt érdemes már a gyermek megszületésekor elkezdeni.

Mi hat a gyermekre? Takácsy Gizella szerint

• az ÉLMÉNY
• HUMOR
• SZEMÉLYES PÉLDA
• BIZALOM
• KÖZÖS GONDOLKODÁS

Fontos lehet még:

• IGÉNYESSÉGRE SZOKTATÁS
• NE MINDIG A KÖNNYEBBIK UTAT VÁLASSZA
• NE HÁTRÁLJON MEG, HA NEHÉZSÉGEKBE ÜTKÖZIK
• LEGYEN ÁLLÓKÉPESSÉGE
• TALÁLJA MEG, MI AD NEKI ÖRÖMET

Senki nem mondta, hogy a gyermeknevelés könnyű, de hogy ennyire összetett!?

 Ha tetszett a cikk, lájkold a Ne szorongj! blogot a facebook-on is, így biztosan nem maradsz le semmi érdekesről!

fotó: pixabay.com

Ajánlott cikk: 

Takácsy Gizella: "Ahol untatnak, onnan menekülj!". Mindennapi Pszichológia VII.évf. 6.szám, 14-17.o.

A gyerekek kb. 10 éves kortól szívesen írogatnak naplót. Beleírják a napi eseményeket, szerelmeket, csalódásokat, mindent, ami számukra fontos, jelentőségteljes. Miért ne állíthatnánk ezt az összegző és reflektív képességet a szorongás leküzdésének szolgálatába!? A szorongó felnőttek megsegítésére gyakran alkalmazzák a szakemberek az ún. stressz-naplót, hasznos lehet ennek használata a kamaszoknál is. 

Ebben a posztban erről az önsegítő lehetőségről olvashattok.

Mit tartalmazzon a szorongás-napló?

Legjobb, ha egy füzetet vagy kifejezetten naplóírás céljából készített kis könyvet használsz erre a célra. Ha "digitális bennszülött" vagy, és általában tableten, okostelefonon, vagy notebook-on élsz, akkor készíthetsz akár excel-táblát is erre a célra. A lényeg, hogy bármikor hozzáférhető legyen, és vissza tudd keresni korábbi feljegyzéseidet!

Vezesd folyamatosan, minden nap hasonló időpontban, min. 6 hétig. Érdemes naponta akár többször feljegyezni a történteket (még frissen!), különben nincs értelme, vagy haszna.

Mindig jegyezd fel a napot és időpontot, hogy később összefüggéseket tudj keresni (lehet pl. napszakok között, vagy havi szinten egybeesés)!

1. Dátum: nap, pontos időpont, amikor elkezded írni a bejegyzést
2. Az adott esemény, történet, helyzet leírása (hol, mikor, mi)
3. Az átélt feszültség mértéke 1-10-es skálán (1 - nem szorongáskeltő.... 10 - rettenetesen szorongáskeltő)
4. Érzelmek, testi tünetek, melyeket észlelsz magadon
5. Hogyan kezeled, mit teszel

Ezután gondold végig, és fogalmazd meg, hogy:

• Mik tették az adott helyzetet, eseményt feszültséggel telivé?
• Mik lehettek a kiváltó okok?
• Mik rontottak esetleg a helyzeten?
• Hogyan lehetett volna megállítani a folyamatot, hogy ne hatalmasodjon el ennyire rajtad a szorongás?
• Mik a stresszorok az életedben? Mi okoz számodra szorongást? (pl. iskola, otthon, kapcsolatok, anyagi nehézségek, stb.)

Leírhatod még:

• kisgyermekkori élményeidet, emlékeidet,
• visszatérő álmaidat,
• családodban ki hogyan szorong, és mit tesz ellene,
• bármit, ami eszedbe jut! ;)

Milyen tünetek jelzik a szorongást? 

•  Testi, fizikai tünetek: remegés, hideg kezek-lábak, izomfeszültség, fáradékonyság, légszomj, heves szívdobogás, szájkiszáradás, szédülés, émelygés, hasmenés, gyakori vizeletürítés, "gombóc a torokban" érzés, izgatottság, idegesség, túlzott ijedősség, alvási, elalvási zavarok, fogcsikorgatás.
• Pszichológiai (kognitív, érzelmi, magatartásbeli) tünetek: leblokkolás, koncentrálási nehézség, memória problémák, ingerlékenység, dühkitörések, fokozott éberség, magas elvárások önmagaddal szemben (maximalizmus), túlzott tetszésigény, negatív érzések elfojtása, saját szükségletek elhanyagolása.
• Hiedelmek, tévhitek, irracionális gondolatok, melyek szorongást keltenek: pl." lezuhan a repülő, amin utazok"; "bűncselekmény áldozata leszek"; "hirtelen meghalok"; "rákos leszek", "terhes leszek", félelem a megőrüléstől.

Hogyan elemezd a naplóban leírtakat?

 Néhány hét elteltével érdemes áttekinteni a sok információt, melyet lejegyeztél magadnak. Külön bejelölheted, milyen helyzetben érezted magad a leginkább szorongónak.

Válogasd külön:

• mely helyzetekben hatott rád ösztönzőleg, pozitívan a stressz?
• mikor nem voltál képes uralkodni rajta?
• mikor hatalmasodott úgy el, hogy akadályozott a hatékony gondolkodásban/tanulásban/cselekvésben?
• hogyan próbáltad oldani a szorongást?

Látni fogod, hogy mely szituációk számodra a leginkább szorongáskeltőek, és hogy vajon az általad használt módszerek hatékonyak-e a szorongás csökkentésében vagy sem! Ezután megállapíthatod, hogy szükséged van-e új stresszoldó technikák megtanulására vagy sem.

Mire jó ez az egész?

•  segít kideríteni, mi jelent számodra stresszt, feszültséget,
• segít felderíteni az okokat, befolyásoló tényezőket,
• tükörként megmutatja, milyen helyzetre, hogyan reagálsz (mik a megküzdési technikáid),
• általa tisztán láthatod, hogy mit tudsz kezelni, és mit nem (ez utóbbiakra érdemes koncentrálni),
• önreflexióra tanít, általa bővül önismereted, 
• utólag, higgadt fejjel újra át tudod gondolni a szorongáskeltő szituációkat, eseményeket,
• már attól megkönnyebbülhetsz, hogy leírod, lerajzolod a számodra ijesztő dolgokat!

Ha úgy érzed, hogy eluralkodik a napjaidon a szorongás, leblokkolsz, és rosszul teljesítesz miatta, mindenképp keress fel egy pszichológust, és beszélgess el vele, mutasd meg neki ezt a naplót is!

Ha hasznosnak találtad a bejegyzést, oszd meg légyszi, hogy mások is megismerhessék a szorongás-naplót!

És lájkold a Ne szorongj blogot a facebook-on is, így biztosan nem maradsz le semmi érdekesről, hasznosról! köszi!

fotó: pixabay.com

Régóta ismert, hogy a kutyák terápiásan számos területen hasznosak. Fizikailag és mentálisan is karban tartják gazdáikat. Egy új tanulmány azonban megerősíteni látszik azt a hipotézist, hogy a házi kedvenceknek fontos szerepük lehet a gyermekkori szorongás kialakulásának megelőzésében is!

Az már bizonyított, hogy az ebek tartása csökkenti az asthma és az allergia kialakulásának esélyét, mivel számos allergénnek teszik ki az immunrendszert már kicsi kortól. 

 A kutatók szerint az, hogy a kutyusról napi szinten gondoskodni kell, etetni, ápolni, játszani vele, preventív hatású. A szoros érzelmi kapcsolat szintén hozzájárul a testi-lelki egészség megőrzéséhez.

A kutyák feltétel nélkül szeretnek és elfogadnak minket, és megtanítanak bennünket a felelősségvállalásra, alkalmazkodásra, odafigyelésre.

További kutatások szükségesek azonban annak kiderítésére, hogy a szorongó gyerekek a kutyusok miatt lesznek kevésbé szorongóak, vagy pedig kevesebb szorongó gyermeknek van saját kutyája, és ha lenne, hogyan változtatná ez meg viselkedésüket.

 Milyen kutyát válasszak?

Rengeteg fajta kutya közül lehet választani. Fontos, hogy a választást alaposan gondoljuk végig, és vegyük figyelembe a gyermekünk életkorát, életstílusunkat, életmódunkat. Kutyát 10-15 évre választunk, és azt is meg kell oldani, ha nyaralni megyünk...

A bulldog bátor, a beagle és a boxer aktív, az újfoundlandi hű társ, a golden retriever megbízható, intelligens, a labrador játékos, barátságos. 

A megfelelő kutyatípus kiválasztásában online segítséget kapunk a Royal Canin oldalán.

 Kutya gyerek mellé? - hasznos információk a Kutya Portálon

Ha tetszett a cikk, lájkolhatod a Ne szorongj! blog facebook oldalát, és akkor biztosan nem maradsz le semmi érdekesről, hasznosról!

Kérdésed van? Írj privátban a facebook-on!, igyekszem minél hamarabb válaszolni!

fotó: pixabay.com