Elkezdődött az iskola, és már most sok gyermek szenved, fél, és testi tüneteket mutat. Gyakori a hányinger, hasfájás,  fejfájás, kamaszoknál a szédülés, emésztés megváltozása, heves szívdobogás. Miért van egyre több szorongó gyermek? Mi okozza a sokszor túlzott mértékű szorongást, a komoly testi tüneteket? Mit tehetünk szülőként? Hogyan segíthetünk gyermekünknek a mindennapokban?

Mi jellemző a szorongó gyermekre? Mit él át?

A szorongás kisebb-nagyobb mértékben mindenkit érint, de ettől még nem kell, hogy természetesnek vegyük. A túlzott mértékű szorongást gyermekkorban is komolyan kell venni, mert ha nem foglalkozunk vele, akkor akár testi betegség is kialakulhat. Nem beszélve az állandó érzelmi labilitásról. (Hogyan ismerhetem fel? Válaszok itt!)

A gyermekkori szorongás jelei általában már óvodáskorban észlelhetőek. Ők azok, akik nehezebben válnak el anyától az óvodai beszoktatás vagy akár az egész óvoda ideje alatt. Emiatt a szülő is jobban aggódik az iskolakezdés miatt.

A szeparációs szorongás (bővebben itt) mellett vagy helyett azonban megjelenhetnek egyéb tünetek is, például:

• konkrét dolgoktól félnek (villámlástól-dörgéstől, bizonyos állatoktól),
• nehezen alszanak el, és gyakran felébrednek éjjel, ilyenkor igénylik a szülő közelségét,
• nehezebben megnyugtathatók,
• dühkitöréseik vannak
• testi tünetek segítségével jelez a testük a túl sok stressz és feszültség miatt,
• nehezen barátkoznak, beilleszkedési nehézségük a kamaszkorra depresszív magatartásban is kifejeződhet,
• kommunikációjuk bátortalan, halk, esetleg egyáltalán nem is beszélnek idegenekkel.

Ezek a nap mint nap szorongó gyerekek úgy érzik, hogy őket nem érti meg senki.

Ők nem hisztizni akarnak, csupán jelezni "megmentőjük", anya vagy apa felé, hogy nagyon nem érzik jól magukat és valamit tenni kellene ez ellen. Minél kevésbé veszi őket komolyan a szülő, minél jobban igazodni kell a szabályokhoz, annál erősebb tiltakozássá fajulhat ez a magatartás.

Az óvodába még nem baj, ha 9-kor esünk be, és az óvónénik is könnyebben kezelik az elválási nehézséggel küzdő gyermekeket. Az iskolában rend van, haladni kell, teljesíteni és figyelni egész nap. Ez bizony nagy kihívás a gyerekek számára.

Aki hajlamos a szorongásra, az ebben a rendszerben még jobban fog szorongani!

Miért van ilyen sok szorongó gyermek és fiatal?

Dr. Vekerdy Tamás Tanár Úr szavaival élve, azért van egyre több agresszív, depresszív és szorongó gyermek, mert hiányzik az életükből az érzelmi biztonság, és az, ami a lételemük: a sok kötetlen játék és mozgás!

Sajnos sok szülővel könnyű elhitetni, hogy akár már az óvodáskorban elkezdett különórák, és a sok foglalkozás boldogabb, sikeresebb felnőtté teszik gyermeküket. Pedig ez nem feltétlenül igaz! 

Egy kisgyermek lehet, hogy szeret táncolni otthon önfeledten a tükör előtt, de táncórán Juli néni tapsol és folyton csak a legügyesebb lányokat dicséri. Mi meg már csak azt vesszük észre, hogy a boldog mosolygós kislányunk egyre gyakrabban elsírja magát, fáj a hasa, és nem akar a táncórákra járni... Korábban ugyanis tudta, hogy ha szól a zene, mozoghat rá kedve szerint, ám az órákon, számára érthetetlen módon már nem ő találhatta ki, hogy táncoljon, hanem megmutatták neki, mit és hogyan szabad csinálni, és csak úgy, mert itt koreográfia van!

5 éves korig a gyerekek nagyon nehezen fogadják el a szabályokat és kevesen alkalmasak közülük arra, hogy 30-45 percig szépen, ügyesen viselkedjen és azt csinálja, amit mondanak neki.

A különórák, edzések megtervezésénél ezért nagyon komolyan figyelembe kellene venni a gyermekek életkori sajátosságait!

Az iskolarendszer pedig önmagában nagyon beszabályozott. A pedagógusok és diákok túl vannak terhelve. Fölöslegesen hatalmas anyagmennyiséget próbálnak a gyerekek nap mint nap begyakorolni, megtanulni. Azt várjuk el tőlük mint a felnőttektől a munkahelyen: 8 órában viselkedjenek, figyeljenek, tanuljanak!

Képes erre egy 6 éves vagy akár egy 10 éves? Sajnos, igen, de ennek nagy ára van. S ez a szorongás, a sok felgyülemlő feszültség, melyet viszont nem tanítunk meg gyermekeinknek levezetni, kezelni.

Mikor vegyük komolyan a gyerek félelmét?

Szívem szerint azt mondanám, hogy az elejétől. Persze azért szoktunk adni néhány hetet a spontán javuláshoz. Én gyakorló pszichológusként azt tapasztalom, hogy sokszor éveket várnak a szülők, mire segítséget kérnek. A gyermek ezek szerint évekig szenved és küzd eredménytelenül aggodalmaival, pedig ennek nem így kellene lennie!

Ha fáj a fejem, lepihenek, vagy beveszek egy gyógyszert, ha sokat fáj, elmegyek az orvoshoz és kivizsgáltatom. Ám ha a gyermek aggodalmaskodik, félelmei vannak, nehezen alszik el, az természetes. "Majd kinövi! Majd elmúlik!" -gondolom ezzel nyugtatva magam. Pedig sok esetben nem!

Valóban egyre több pszichésen fáradt, érzelmileg labilis és kimerült tanuló van.

A pszichés gondozásnak ugyanolyan részének kellene lennie a gyermek életének, mint a védőnőhöz, és a gyermekorvoshoz járás. Vagyis időnként bizony szükség lehet pszichológiai szűrésre, tanácsadásra is, mert mindannyiunk életében vannak nehézségek, kilátástalannak tűnő helyzetek.

Ezt tenné ingyenesen elérhetővé az országos pedagógiai szakszolgálatok rendszere, az iskola- és óvodapedagógiai hálózat. Bár tudjuk, mennyire leterheltek ezek a szervezetek. A másik probléma, hogy sok szülő tanácsot szeretne, nem pedig hónapokig tartó várakozást, majd hivatalos véleményt és javaslatot a gyermekéhez! Ezért sokan feladják, vagy máshol (alternatív, kevésbé alátámasztott módszerek szakembereinél) keresnek átmeneti segítséget, mert sajnos tapasztalataim szerint, előbb-vagy utóbb, a túlzott mértékben szorongó gyermekek a pszichológusnál vagy a gyermekpszichiáternél kötnek ki.

Szóval mikor kérjünk segítséget?

Figyeljünk oda a gyermekünkre. Ha viselkedése, hangulata tartósan (több hétre, hónapra) megváltozik, konzultáljunk egy pszichológus szakemberrel. 

Sokszor nehezíti a segítségkérést, hogy a családon belül nincs egyetértés, illetve sokan úgy vélik, pszichológushoz csak az elmebetegek és "dilisek" járnak. Szerencsére ennek a tévhitnek az ellenére, egyre többen kérnek tanácsot gyermekükkel kapcsolatban online módon vagy személyesen.

Hogyan segíthetünk szorongó gyermeküknek szülőként?

Nincs könnyű dolga a szülőknek. Nap mint nap meg kell vívni a csatákat reggel, hogy gyermekünk elinduljon az iskolába. Napközben pedig azon aggódunk, csak nehogy komolyabb baja legyen. A szűnni nem akaró viták reggel, a sok időpont, amihez igazodni kell, kimeríti a szülőt is. Év elején még türelmesebbek, megértőbbek vagyunk, de a második hónaptól már nincs kifogás, nyafogás, menni és csinálni kell minden nap!

Fontos tehát, hogy a szülő maga is gondoskodjon feszültségoldó tevékenységekről, hogy gyermeke problémáit ne a saját kimerültségén és reménytelenségén át lássa, hanem higgadtabban, reálisabban.

Ezen túl pedig nagy segítség a gyermekek számára, ha próbáljuk ellensúlyozni az iskolában átélt stresszt. Ha a gyermek nehezen barátkozik, s emiatt egyedül érzi magát az osztályban, vigyük el olyan helyekre, ahol kötetlenül ismerkedhet miközben felszabadultan tölti idejét (pl. játszótér, klubok, barát-családok). Ha túl nagy a nyomás, sokat kell tanulni, iktassunk be teljesen tanulásmentes napokat a hétvégére. Tanuljon meg pénteken és töltődjön szombat-vasárnap! Mi is utálunk dolgozni hétvégén, miért várjuk el a diákoktól, hogy esténként és hétvégéken át csak görnyedjenek a könyv fölött, ahelyett hogy szaladgálnának, beszélgetnének, játszanának!

Nem azzal segítünk gyermekünknek, ha erőltetjük a dolgokat. Inkább üljünk le vele egy finom süti mellé, vagy menjünk el sétálni és beszélgessünk vele. Min szokott gondolkozni, mi érdekli, mit szeret ebben vagy abban a legjobban? Kicsit tereljük el a gondolatait a mindennapi nehézségekről. Meséljünk neki magunkról, mi hogyan lettünk túl a mélypontokon, nekünk, mi vagy ki segített. Higgyük el, egy-egy ilyen beszélgetés sokat lendíthet a tanácstalan helyzetekben.

Korábbi bejegyzésemben adtam tippeket az otthoni szorongásoldáshoz, jól bevált, klasszikus tevékenységek ezek. Teremtsünk a gyermek és magunk számára is időt a közös élményekre, a felszabadult tevékenységek végzésére. Hisz ezek teremtik meg az élet értelmét, örömét!

Emellett pedig fontosnak tartom, hogy gyermekeinket felvértezzük hatékony megküzdési módszerekkel, problémamegoldó technikákkal. Segítségünkre lehetnek ebben a mesék, a közös játékok (társasozás, legozás, birkózás, kirándulás), és otthoni relaxációs élmények (mesehallgatás, együttes felhőnézegetés, buborékfújás).  

 A hatékony szorongásoldásról gyermekkorban bővebben itt olvashatsz!

Oszd meg a bejegyzést másokkal is, hogy a gyermekkori szorongás kezelésével kapcsolatos információk eljuthassanak az érintett gyerekek szüleihez!

Fotók: pixabay.com