"Unatkozom, tehát vagyok."

- Mondhatná el magáról sok kisebb és nagyobb gyermek. Hagyhatjuk-e szülőként, hogy gyermekünk unatkozzon? Vagy adjunk neki mindig valamilyen feladatot, vagy foglaljuk le minden nap valamilyen hasznos szabadidős tevékenységgel? 

Egy korábbi cikkemben (itt olvasható) arra hívtam fel a figyelmet, hogy a kevesebb néha több a különféle foglalkozások, szabadidős tevékenységek, szakkörök esetén is. Ha folyton biztosítjuk a gyermekünk számára - szinte születésétől kezdve - a szórakozásokat, foglalkozásokat, sokkal nehezebben tanulja meg önállóan, egyedül is lefoglalni magát. Vagyis, igenis hagyni kell a gyermeket "unatkozni", hadd gondolkozzon, vagy akár pihenjen egy kicsit, és hadd találja ki ő, mihez is lenne kedve. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egyáltalán semmilyen szakkörre, edzésre, fejlesztésre ne járjon! Vegyük figyelembe, hogy mire van szüksége, ő mit szeretne, és közösen alakítsuk ki a heti rendjét.

Ha túl sokat unatkozik a gyermek, akkor érdemes egy kicsit elbeszélgetni vele, hogy kiderítsük, mi állhat a háttérben. Az odafigyeléssel, hallgatással könnyebben rájöhet, mi is érdekli valójában. Nagyon fontos, hogy ezt kitalálja, mert örömteli, önfeledt ún. flow-élmények (Csíkszentmihályi Mihály fogalma) már kora gyermekkorban is szükségesek, nem is beszélve a kamaszkorról!

Ebben szülőnek, pedagógusnak, a gyermekkel kapcsolatba kerülő bármely felnőttnek felelőssége van.

Hogyan juttassuk túlterhelt gyermekeinket flow-élményekhez?

Nemrég egy nagyon motiváló cikket olvastam, melyet Takácsy Gizella (tanár, műfordító, mentálhigiénés szakember, életvezetési tanácsadó) írt. Meglátása szerint kb. 8. osztályra a gyermekek nagy részének motiváltságát (én értem ezalatt a kíváncsiságát, nyitottságát) elveszítik, mivel a digitális kor szülötteire a következő jellemző:

..ő az informatika, az elektronika világában él, és a figyelme ehhez igazodik. Megszokta az osztott képernyőt, ahol egyszerre több információ jelenik meg. Megszokta, hogy telefonjának érintőképernyőjén egy kis mozdulattal már új hírrel, új "szenzációval" szembesülhet. Ha valamit nem ért, vagy valami nem érdekes, már "lapoz" is tovább. Nem mélyül el, nincs rá ideje, nincs hozzá türelme. Rengeteg a teljesítendő feladat... A megkövetelt magas teljesítményszint miatt állandó stressznek van kitéve. Próbál megfelelni az elvárásoknak, ... Ez persze szinte teljesíthetetlen - marad tehát a szorongás és az állandósult frusztráció. Sok esetben csak a túlélésre játszik...

A mindennapi, iskolai terhek csökkentésében a szülő nem sokat tud tenni. De a hozzáállás, szemléletmód, világnézet alakításában, valamint a gyermekben ösztönösen ott lévő kíváncsiság és nyitottság fenntartásában már többet. Ezt érdemes már a gyermek megszületésekor elkezdeni.

Mi hat a gyermekre? Takácsy Gizella szerint

• az ÉLMÉNY
• HUMOR
• SZEMÉLYES PÉLDA
• BIZALOM
• KÖZÖS GONDOLKODÁS

Fontos lehet még:

• IGÉNYESSÉGRE SZOKTATÁS
• NE MINDIG A KÖNNYEBBIK UTAT VÁLASSZA
• NE HÁTRÁLJON MEG, HA NEHÉZSÉGEKBE ÜTKÖZIK
• LEGYEN ÁLLÓKÉPESSÉGE
• TALÁLJA MEG, MI AD NEKI ÖRÖMET

Senki nem mondta, hogy a gyermeknevelés könnyű, de hogy ennyire összetett!?

 Ha tetszett a cikk, lájkold a Ne szorongj! blogot a facebook-on is, így biztosan nem maradsz le semmi érdekesről!

fotó: pixabay.com

Ajánlott cikk: 

Takácsy Gizella: "Ahol untatnak, onnan menekülj!". Mindennapi Pszichológia VII.évf. 6.szám, 14-17.o.