Az óvodáskor a legösszetettebb és a legérdekesebb időszaka egy gyermek életének. Ilyenkor válik belőle kis totyogóból iskolaérett gyermekké. Kutatások igazolják, hogy az első három életév mennyire fontos egy ember fejlődése, és személyiségének alakulása szempontjából. Én azt  gondolom, hogy az óvodásévek, ez a 3-4 év legalább olyan meghatározó időszak egy ember életében, mint az ezt megelőző három év. Nézzük csak meg közelebbről, miért.

Hogyan és miben fejlődik a gyermek óvodáskorban?

• Óvodáskorban a gyermekek jelentős testi változásokon mennek keresztül. Rengeteget nőnek, ez persze azzal is jár, hogy óriási a mozgásigényük!
• Az óvodás gyermekek kognitív fejlődése is látványos. Ebben az életkorban nagyon fogékonyak és nyitottak mindenre. - Az elkezdett fejlesztések is még iskolás korig célt érhetnek. Sokkal gyorsabban és nagyobb eséllyel tudunk segíteni pszichológiai jellegű problémák esetén is!
• Figyelmük terhelhetővé válik: a néhány percig leköthető gyermekekből akár fél- egy óráig lefoglalható, iskolaérett fiúk és lányok lesznek. Egy kiscsoportos óvodás még néhány percenként új játékot keres, hamar megunja az építést, rajzolást. Egy nagycsoportos már önállóan, vagy társaival együtt is hosszabb ideig eljátszik.
• Beszédük is folyamatosan fejlődik. Az évek alatt sokat gazdagodik szókincsük.

Azoknak a gyermekeknek a leggazdagabb a szókincse,

akiknek naponta, rendszeresen olvasnak mesét!

Ezek a gyerekek szeretnek maguk is könyveket lapozgatni, nézegetni, később kevésbé kell őket nógatni az olvasás gyakorlása miatt is!

• Fantáziájuk, képzelőerejük fejlődése járul ahhoz hozzá, hogy a kép nélküli, vagy csupán néhány illusztrációt tartalmazó meséket is szívesen hallgatják.
• Emlékezetük képessé teszi őket, hogy 5-6 éves korukra már egész meséket fejből eljátsszanak, természetesen a számukra érzelmileg fontos részletek kiemelésével, felnagyításával, vagy épp átírásával!
• Egy kicsi még nehezen tűri, ha folyamatosan megmondják neki, mit mikor csináljon. Az óvodáskor évei alatt észrevétlenül sajátítják el a gyermekek az alkalmazkodás szabályait, beilleszkednek a közösségbe és kialakul feladattudatuk, és monotóniatűrő képességük is.

Mely esetekben lehet szükség megsegítésre?

A gyermekek eltérő ütemben fejlődhetnek. Van olyan gyermek, aki már 5 évesen "iskolaéretten" viselkedik és gondolkodik, és van olyan, aki még 7 évesen is nehézségekkel küzd.

Milyen jelekre érdemes szülőként, óvodapedagógusként odafigyelni?

Mely esetekben lehet kérni az illetékes pedagógiai szakszolgálat vizsgálatát?

• Túlzott mozgékonyság esetén - ha a gyermek egyáltalán nem bír egy helyben maradni. Látszik, hogy nem akarattal csinálja, izeg-mozog állandóan. Már csecsemőként is nagyon keveset aludt, és nagyon aktív baba volt.
• Figyelme nem leköthető - 5 éves kortól a gyermekek látványosan ügyesebbé, terhelhetőbbé válnak. Ha még ekkor sem képes végighallgatni nyugodtan egy mesét, vagy nem tud 5-10 percig sem egy játékkal játszani, érdemes megnézni, mi okozhatja nála a figyelem problémákat.
• Emlékezete képzeleti képekkel teli - Vannak olyan gyerekek, akik mindenfélét kitalálnak, és úgy mesélik el, mintha tényleg megtörtént volna. Tudnunk kell, hogy óvodáskorban egyébként is összefonódnak a képzelt és a valódi világ eseményei, de az életkor előrehaladtával, a gyermeknek különbséget kell tudni tenni. A túl sok fantáziálás, kitalált hihetetlen beszámolók a gyermekkori szorongás jelei is lehetnek. Érdemes tehát odafigyelni rá, mióta van, mi válthatta ki, esetleg pszichológiai konzultációt kérni.
• Beszédhiba esetén kérjünk logopédiai vizsgálatot és megsegítést, mert a beszédértésnek, a helyes artikulációnak nagy jelentősége van az iskolai betűtanulásban.
• Túl félénk a gyermek - Visszahúzódó, bátortalan, elkülönül társaitól, alig hallhatóan és kevés emberrel beszél, ez is mind a gyermekkori szorongás jele. Ilyenkor érdemes kideríteni, mi okozza nála a szorongást, és fontos, hogy kérjük pszichológiai megsegítést, hiszen az iskolába való beilleszkedés tovább fokozhatja gyermekünknél a szorongást, illetve jelentősen ronthatja teljesítményét, figyelemkoncentrációs képességét!
• Túl indulatos, fegyelmezetlen a gyermek - Néhány óvodás kisgyermek képtelen magatartását akaratlagosan irányítani, az érzelmek eluralkodnak felettük. Indulatkitöréseiket a társaik, szüleik és pedagógusaik is nehezen kezelik. Ilyen esetekben ne szégyelljük kérni a pszichológiai vizsgálatot, hiszen

minél korábban jut el a gyermek a szakemberekhez, annál gyorsabban és annál többet tudunk segíteni!

Láthatjuk tehát, hogy az óvodáskor nagyon fontos időszak gyermekeink életében.

Mit tehetünk szülőként, hogy kis óvodásunk fejlődése problémamentes legyen?

• Engedjük, hogy kiélje hatalmas mozgásigényét! - Biztosítsunk és teremtsünk számára biztonságos terepet, ahol kedvére gyakorolhat, ügyesedhet és levezetheti óránként megújuló energiáját!
• Olvassunk nekik életkoruknak megfelelő meséket! Nézegessünk könyveket velük! Beszélgessünk a képek, történetek alapján!
• Rajzoljunk, fessünk, barkácsoljunk együtt! Segíthessen akár a főzésben, tésztagyúrásban, teregetésben, gereblyézésben is!
• Kis korától legyen feladata: például ha már nem játszik valamivel, pakolja össze, tegye vissza a helyére. A nagyobbak feladata lehet a tiszta ruhák hajtogatása, rendrakás a szobában, vagy a portörlés is!
• Kevés időt töltsön a gyermek tévé és számítógép előtt, tablettel vagy mobiltelefonnal. Ez a világ a gyerekeket teljesen elbűvöli és magával ragadja. Látják, hogy mi is állandóan ezzel foglalkozunk, nem tilthatjuk el teljesen őket sem, de szülőként felelősségünk, hogy mennyit engedünk. 
• Minden nap olvassunk mesét! Lehet ez az esti szertartás része, így fejlesztjük is őket és elő is készülünk az elalváshoz!
• Nem kellenek a gyakorló, fejlesztő füzetek! - csak akkor gyakoroljunk a gyermekünkkel, ha neki is van kedve hozzá és csak addig, amíg még érdekli. Ne erőltessük! A gyermek normál esetben speciális gyakorlás és fejlesztés nélkül válik iskolaéretté! Ám ha a fejlesztőpedagógus, vagy logopédus házi feladatot ad, azt mindenképp csináljuk meg! Csak csináljunk kedvet hozzá!
• Legyen sok szabad ideje! - Amikor azt játszhat, amihez kedve van! Az óvodások ritkán unatkoznak. Engedjük, hogy kiélje fantáziáját, kijátssza magából a feszültséget, a történteket.
• Ne terheljük túl különórákkal! - Óvodáskorban felesleges háromféle szakkörre járatni a gyermekünket. Bár élvezik, mégis elvesszük tőlük a szabad játék és szabad mozgás idejét. A foglalkozásokon mindig azt kell csinálni és úgy, ahogy mondják! Ráér majd az iskolában ennek megfelelni. Óvodásként hadd legyen még felszabadult és gondtalan az a gyermek!

Látható, hogy szülőként sok mindent tehetünk. Ha azonban nehézségek, problémák jelentkeznek nem szabad kétségbeesni. És a legrosszabb, ha titkoljuk, szégyelljük! 

A szorongások és problémák nagy része spontán megoldódik, elmúlik. Ám ha a problémák több hónapon keresztül fennállnak, elhúzódnak, ne habozzunk, forduljunk szakemberhez!

Nekünk szakembereknek titoktartási kötelezettségünk van! És azért dolgozunk, hogy a gyermekeknek (és ezáltal szülőknek, társaknak és pedagógusoknak) az életük jobb, és valamivel könnyebb legyen! A "problémás" gyermek is ugyanolyan értékes, mint társai. Segíteni kell őt szülőként, pedagógusként és szakemberként, hogy meg tudja mutatni, mire képes, hogy ő is boldog gyermekké válhasson!

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Lájkolod a Ne szorongj!-ot a facebook-on, biztosan nem maradsz le semmi hasznosról, vagy újdonságról!

fotó: pixabay.com