Nem szoktam ilyen hangvételű posztokat írni, hiszen írásaim célja alapvetően a segítség-, és információnyújtás. De kérdem én, hogyan segítsek, ha nem jut el vagy csak túl későn hozzám, hozzánk pszichológusokhoz, akinek szüksége lenne erre? Így jutottam el arra a pontra, hogy belekiáltsak legalább az internetet böngészők fülébe, hogy MIÉRT? 

Miért gondolják még ma is rengetegen (köztük diplomás, értelmiségi emberek is!!!), hogy a pszichológus az őrültekkel, elmebetegekkel, "hülyékkel" foglalkozik!?

Miért  szégyelli az illető, ha pszichológushoz jár, esetleg a gyermekét viszi hozzá?

Miért kell titkolni?

Miért ciki?

Hamarabb megy el egy átlag magyar a kineziológushoz, asztrológushoz, jóshoz, bárkihez, mint egy pszichológushoz...

Talán kevesen tudják, de a pszichológus akár egészséges emberekkel is foglalkozhat! Igen, mert vannak úgynevezett életvezetési nehézségek, melyek mindenki életében előfordulnak. Luxusnak tűnhet persze minden döntésünk előtt kikérdezni a pszichológusunk véleményét, vagy önismeretfejlesztés céljával évekig szakemberhez járni. Ám ma már rengeteg szakember online is elérhető, ingyen szakértői tanácsokat oszt. Egyszóval szinte bármikor fordulhatunk szakemberhez anonim, azaz felismerhetetlen módon, titokban is!

Tévhitek kontra tények

"A pszichológus orvos. Dilidoki."

Nem, a pszichológus nem orvos. Tudományegyetemen, bölcsész szakként végezhető el a pszichológia szak. Ez után lehet szakosodni. Az egyik az egészségügyi szakirány: a klinikai szakpszichológusok, egészségpszichológusok területe. Sok ilyen végzettségű szakember dolgozik a pszichiátriai osztályokon, ambulanciákon, nevelési tanácsadókban.

"A pszichológusokkal már Dunát lehet rekeszteni! Minden bokorban van egy!"

Valóban rengeteg pszichológus van ma már, de azt talán kevesen tudják, milyen sok területen dolgozunk. Egy pszichológus segíthet az oktatás területén (óvodák, iskolák, nevelési tanácsadók, pedagógiai szakszolgálatok, pedagógiai intézetek, pályaválasztási tanácsadók), a gyermekvédelemben (gyermekotthonok, nevelőszülői hálózat, családsegítő szolgálatok), az egészségügyben (fontos feladatuk van a megelőzésben, egészségmegőrzésben, pl. a dohányzásról való leszokásban, dolgozhatnak bármely kórházi osztályon, de főként a pszichiátrián találkozhatunk velük, rehabilitációban is segítenek), sportban, valamint a munkahelyeken, cégekben (HR-sek, szervezeti tanácsadás, ergonómia, kiválasztás területén, vezetői tanácsadás) rendőrségen, börtönökben, de létezik katasztrófák esetén krízisintervenció, szociálpszichológia, reklámpszichológia, pasztorálpszichológia, környezet-, gyógypedagógiai pszichológia, és rengeteg egyetemi szintű kutatási ág.

"Úgyis csak beszélget, azt a barátnőmmel is tudok!" 

Valóban elsődleges módszerünk a kommunikáció, hiszen nem vagyunk pl. orvosok, akik gyógyszert tudnak felírni, vagy megműtenek, ha arra van szükség. Ám az orvosi rendelőben is gyakran tapasztalhatjuk, hogy sokkal jobban érezzük magunkat, ha problémánkat elmondhatjuk, ha csak ránk figyelnek, velünk foglalkoznak. Természetes és nagyon jó dolog, ha problémáinkkal, nehézségeinkkel először családunkhoz, barátainkhoz fordulunk. Vannak azonban olyan problémák, melyeken ők már nem tudnak segíteni. Miért? Mert ők elfogultak velünk szemben, nem akarnak megbántani minket, és sokszor azt mondják, amit hallani szeretnénk. Ezzel szemben a pszichológus objektív, kívülálló személy, aki tudományosan vizsgált körülmények között, tudományos módszerekkel, empátiával, értő figyelemmel hallgatja a kliensét. Segít az elakadások felismerésében, a testi és lelki összefüggések felismerésében.

"Én is tanultam pszichológiát, mégse tudok magamon segíteni." 

Az iskolákban tanított tananyag elég messze áll a gyakorló szakember tudásanyagától, módszereitől. A gyakorló pszichológus min. 5 év egyetemen való tanulás után kezd dolgozni, de élete végéig folyamatosan képzéseken vesz részt, szakosodik, módszereket tanul.

Másrészt pedig önmagunkon nehéz bizonyos esetekben segíteni. Egy orvos is felkeres egy másik orvost, ha már komolyabb baja van.

"Majd megmondja, mit csinálok rosszul, és mit kéne tennem helyette?"

A pszichológus nem ad direkt tanácsot, nem mondja meg, hogy mit csinálunk rosszul, de erre magunk is hamar rájöhetünk. A terápia célja önmagunk megértése: hogy az aktuális probléma miért most, és miért így jelentkezik. A szakember segít a háttérben álló okok feltérképezésében, a kezelés módszerét pedig együtt választják ki. Nincs kényszer. A terápia hatékonyságához azonban szükség van az egyén együttműködésére.

"Nagyon szorongok. Anyám is ilyen, tőle örököltem. Felíratom a gyógyszerét magamnak, majd az jó lesz."

Lehet, hogy jó lesz, de ezzel a hozzáállással nem tudjuk kideríteni, mi is okozza a mi szorongásunkat. Ha esetleg az okot szüntetném meg, talán enyhülhetne a szorongásom, és nem is kellene gyógyszer. Bátorság kell ahhoz, hogy szembenézzünk múltunkkal, döntéseinkkel, nehézségeinkkel, és változtatni tudjunk!

"Jaj, ez a gyerek. Egy percre nem tud megülni! Az apja is ilyen volt! Majd kinövi!"

Igen, lehet hogy már az édesapának is hasonló problémái voltak gyerekkorában, ami kezeletlen maradt, ezért rásütötték az "eleven", vagy "rossz gyerek" jelzőket. Lehet így is, ám azt is lehet, hogy kiderítjük, mi okozza ezt a gyermeknél, és kezeljük a problémát. Így biztosíthatunk számára sikerélményeket, és egy egészséges személyiségfejlődést.

Nem látunk senkinek a "veséjébe"! Nem guruk vagyunk, hanem egyetemet végzett szakemberek.

 Az embert mint testi-lelki-szociális egységet érzékeljük, szerzett tudásunkkal jobban rálátunk bizonyos helyzetekre, problémákra, lehetséges megoldásokra.

Biztosan magatokon is tapasztaljátok mennyi tévhit és előítélet kapcsolódik ehhez a szakmához. Én most az általam leggyakrabban tapasztaltakat gyűjtöttem össze.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak? Írjátok meg, nagyon kíváncsi vagyok, miért nem úgy néz az átlag magyar a pszichológusokra mint az alapellátásban dolgozókra!!!

Arról, hogy mit csinál a pszichológus a gyermekkel: itt olvashattok bővebben. 

Remélem jelen írásommal sikerült egy kicsit eloszlatnom a kételyeket, és megcáfolnom a tévhiteket.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Ne szorongj! blogot a Facebook-on is, hogy ne maradj le az újdonságokról! köszi!

Fotó: pixabay.com