• Azt, hogy kisgyermekünk fél valamitől, sokszor természetesnek vesszük, és igyekszünk megnyugtatni. Ha többször is hangot ad félelmeinek, aggódásainak, felfigyelünk rá, hogy valami most jobban foglalkoztatja, mint eddig. Ha azonban már testi tünetei (hasfájás, fejfájás, szédülés, hányinger, stb.) is megjelennek az állandó aggódásnak, akkor megijedünk, és orvoshoz szaladunk vele. 
  

• A gyermekkori szorongás tünetei

Ha a gyermeknél a következő tünetek tartósan fennállnak, és befolyásolják a mindennapi élet tevékenységeit, akkor mindenképp forduljunk pszichológushoz: 

• a gyermek sok mindentől fél,
• nem szeret a szüleitől elválni,
• éjszaka bepisil (pedig már régóta szobatiszta),
• rossz álmok gyötrik,
• gyakran felébred, sír,
• éjjel átmegy a szülőkhöz,
• nem mer, nem tud egyedül, saját ágyában elaludni,
• rágja a körmeit,
• újra és újra meg kell nyugtatni (mégsem nyugszik meg),
• dühkitörések jellemzik,
• sokszor nyugtalan, feszült.

 A gyermekkori szorongászavarokra életkorból fakadóan sajátos tünetek jellemzőek, így bizonyos tekintetben különböznek a felnőttkori fajtáktól.

A pszichológusok, és pszichiáterek a tünetek időtartama, minősége és a lehetséges háttértényezők alapján diagnosztizálják, hogy gyermekünk melyik zavarral küzd, és megállapítják, milyen segítségre van szüksége.

• A szorongás okai

 A szorongás hátterében többféle ok állhat.

• Feltételezhető, hogy öröklődik egyfajta hajlam a szorongásra, mely akkor nyilvánul meg, ha olyan élethelyzetbe, körülmények közé kerül a gyermeke, melynek feszültségét már nem képes kezelni.
• A szülő viselkedését utánozza a gyermek, vagyis ha a szülő szorongással reagál bizonyos helyzetekre, a gyermek is úgy fog
• A gyermekét túlóvó szülő azt „üzeni”, hogy a világ veszélyes, csak velem, mellettem vagy biztonságban...
• Az a gyermek, akit szülője folyamatosan, mindig elutasít, vagy kerül, esetleg bántalmaz súlyos lelki sérüléseket szenved.
• A gyermekek nap mint nap rengeteg ijesztő információval találkoznak a (olvasott, vagy nézett) mesék, reklámok, hírek révén.

• VAN SEGÍTSÉG!

    Egy szülő számára borzasztó látni, hogy gyermeke szorong, és ő tehetetlen, nem tud neki segíteni. Jó, ha ilyenkor pszichológus segítségét kérjük, hiszen a szakember segít a probléma feltérképezésében, a háttérben álló okok azonosításában, és szükség esetén, a megfelelő módszerekkel (pl. játékterápia, relaxációs technika, tanácsadás a szülőknek) változást is tud elérni a gyermek érzelmi életében, viselkedésében. Sok esetben azonban ez nem elég. Szükség lehet további segítségre (pl. súlyos esetben gyermekpszichiáter), vagy otthon egyfajta életmód-, és szemléletváltásra!

Szakemberként, és szülőként is vallom, hogy érdemes beépíteni a hétköznapokba minél több stresszmentes, önbizalom-növelő, valódi kikapcsolódást, feltöltődést jelentő tevékenységet! Ez szolgálja mindannyiunk testi-lelki egészségét!

 Kár lenne az egész életünket szorongással, kellemetlen gondolatokkal, elkerülő viselkedéssel tölteni, mikor annyi szép, és izgalmas dolog, élmény vár ránk!

Aki szorong, az „börtönbe” zárja magát, és még sajnos ott sem nyugszik meg. Mindig talál valamit, amin aggódhat. Ha nem teszünk ellene, fokozódik, és teljesen eluralja az életünk!

Szemléletváltás

 1. A szorongás elleni küzdelem első és legfontosabb lépése, hogy felismerjük magát a jelenséget. Ehhez ismerni kell, mi jellemző a gyermekkori szorongásra.

 2. Ha már tudjuk, hogy gyermekünk szorongó, tudnunk kellene azt is, hogy mennyire. Vagyis igényel-e pszichológiai, esetleg orvosi megsegítést a probléma, vagy pedig otthon is tudjuk majd kezelni.

 3. Fogadjuk el, hogy gyermekünk problémával küzd. - Nincs ebben semmi szégyellnivaló! Mindenkinek az életében vannak nehézségek! Azt kell szégyellni, ha valaki hagyja szenvedni a gyermekét, és nem segít rajta!

 4. Szembesülni fogunk azzal a ténnyel is, ha „minden maradjon a régiben” - hozzáállás sajnos nem segít. Bizonyos szokásokat bizony meg kell majd változtatnunk gyermekünk érdekében!

 Életmódváltás lehetőségei: mozgás, zene, ének

   A gyermekek élete (is) rendkívül beszabályozott. Ahogy a kicsi bekerül az intézményrendszerbe (bölcsöde, óvoda, iskola), automatikusan érzi a „mókuskerék” minden nehézségét: korán kell kelni, a szülők idegesek, sietnek munkába, egész nap alkalmazkodni kell a többiekhez, engedelmeskedni a felnőtteknek, otthon kevés idő jut az önfeledt együttlétre, kikapcsolódásra, fürdeni kell, vacsorázni kell, aludni kell!

    Vannak gyerekek, akik számára mindez semmi problémát nem okoz. Jól érzik magukat mindenhol, könnyen barátkoznak, könnyen váltanak, alkalmazkodnak. Más gyerekek azonban szenvednek ettől a sok alkalmazkodást, engedelmességet igénylő helyzettől, és szorongással, daccal, vagy egyéb viselkedéssel reagálnak! Néhányan idővel megszokják az új rendszert, néhányan azonban továbbra is, és sokáig ellenkeznek, vagy pedig belül magukban őrlődnek.

   Az életmódváltás divatos fogalom lett napjainkban, mert sajnos sok esetben valóban szükség van rá!. Ha a gyermekkel baj van, érdemes változtatni, és sokszor már egy kicsivel több figyelem, egy kicsivel kevesebb rohanás is meghozza az eredményt.

   Nyilván a szülőt köti a munkahelye, a gyermeknek alkalmazkodni kell az intézményrendszerhez, tehát vannak dolgok, amin egyszerűen nem lehet változtatni. Ám amin lehet, azon változtassunk. Ilyen lehetőség a gyermek számára a szabadidős tevékenység. Ennek kiválasztásából azonban semmiképp ne hagyjuk ki a gyermeket! És vegyük figyelembe a problémájának okait is. (pl. egy szeparációs szorongásban szenvedő gyermeket ne járassuk minden nap este 6-ig különórákra, miközben attól szenved, hogy velünk szeretne lenni! Vagy a teljesítményszorongót ne írassuk be mindenféle korrepetálásra, tanulmányi versenyre!)

    A mozgásnak számos előnye ismert. Nagyon sok szorongó kisgyermeknél jelent valódi segítséget a megfelelő sport megtalálása, és folyamatos gyakorlása. Általa könnyen levezethető a feszültség! A gyermek bekerül általa egy közösségbe, elfogadják, motiválják, a szabályok pedig biztonságot, kiszámíthatóságot jelentenek számára. Az, hogy sikerélményei vannak benne, kihat élete más területére is (pl. tanulás, kapcsolatok).  

   Fontos szempont a fokozatosság! Sok szorongó gyermek pl. anya nélkül be sem akar menni sehova. Próbáljuk megbeszélni az adott pedagógussal, hogy milyen problémával küzd gyermekünk, és engedje meg, hogy amíg megszokja az új helyzetet, ott lehessünk vele!

   Ugyanez igaz a zenére, éneklésre is. Amíg gyermekünk nem ismeri meg a pedagógust, a többi gyermeket, és a sok újdonságot, addig fokozottabban szoronghat, és úgy tűnhet, ő ki sem akarja próbálni. Találjunk egy türelmes, empatikus zenetanárt, aki átsegíti a kezdeti nehézségeken, akihez kötődhet, azután élvezni fogja ő is a zene nyújtotta élményeket. A zene is segít az érzelmek feldolgozásában, kifejezésében, s ezáltal olyan örömteli tevékenységgé válhat, mely megnyugtatja, kikapcsolja a gyermeket teljesen.

  A szorongó gyermeket nem kell erőltetni, hogy vegyen részt különféle versenyeken. A mozgás/zenélés öröméért vegyen részt ezekben! Neki kihívás minden alkalom, és érezni fogja, mikor áll készen, milyen körülmények között szeretné megmérettetni magát!

Ha tetszett a cikk, lájkolhatod a Ne szorongj! blogot a facebook-on is, így biztosan nem maradsz le semmi érdekesről!

Fotó: pixabay.com