Előfordul, hogy már szobatiszta a gyermek, mégis sokszor bepisil. Nagyon zavaró, és kellemetlen jelenség ez. Gyermek és szülő egyaránt szenved tőle!

A bevizelés, vagy enuresis esetén nagyon fontos az orvosi kivizsgálás, mert előfordul, hogy cukorbetegség, vagy valamilyen más betegség (pl. túl kisméretű húgyhólyag, húgyúti fertőzés) okozza. Ha kizártuk az orvosi okokat, akkor fordulhatunk pszichológushoz, mert ebben az esetben feltételezhető, hogy valamilyen lelki, vagy emocionális probléma áll a háttérben.  

Mit él át az enuresisben szenvedő gyermek?

A bepisilést minden esetben kíséri a gyermek frusztrációja, szégyenérzete, zavarodottsága.

Sosem szabad leszidni őt, mert nem akarattal pisil be, nem tehet róla!

Szeretettel meg kell nyugtatni, hogy nincsen semmi baj. Ne csináljunk nagy ügyet az éjszakai ágyhúzásból sem. Ne érezze azt a gyermek, hogy valami rosszat tett, és ezért büntetés jár!

 Sok esetben még kisiskoláskorban is előfordul ez a probléma. Ezek a gyermekek nagyon szégyellik betegségüket, és teljesen eltávolodhatnak a kortárs közösségüktől, mert a kellemetlen tünet miatt nem vesznek részt osztálykirándulásokon, egyéb rendezvényeken.

Kutatások bizonyítják, hogy ezeknél a gyermekekre jellemző az alacsony önbecsülés, és később viselkedési vagy érzelmi problémák kialakulásához is vezet.

 Diagnózis, tünetek

A diagnózis felállításához a következő kérdésekre adott igen válaszok szükségesek:

• Elmúlt-e a gyermek 5 éves?
• Fennállnak-e a tünetek min. 3 hónapja?
• Hetente min. kétszer nedves az alsóneműje, vagy ágyneműje?

Mit tehetünk?

Először is fontos az orvosi kivizsgálás, a lehetséges szervi okok kizárása miatt.

Ha negatívak a leletek, és az anamnézisből valószínűsíthető, hogy a gyermeknél érzelmi, lelki okokra vezethető vissza a tünet, akkor minél hamarabb forduljunk gyermekpszichológushoz!

Ne halogassunk, na bagatellizáljunk. "Majd elmúlik", "Majd kinövi", "Majd megoldjuk" - hozzáállás sajnos nem segít. Ha a kiváltó okot nem ismerjük, és a családban a feszültség, meg a frusztráció csak fokozódik a sikertelenség miatt, azzal többet ártunk, mint használunk...

Az, hogy éjjelente felkeltjük a gyermeket, hogy pisiljen, vagy nem adunk neki lefekvés előtt inni, hosszú távon nem kivitelezhető, és ha lelki okok állnak a háttérben, szinte fölöslegesek is. 

MA MÉG MINDIG SOK SZÜLŐ SZÉGYELLI, HA NEM TUDJA A PROBLÉMÁKAT MEGOLDANI!

Vannak azonban bizonyos esetek, melyek nem a szülőkön múlnak.

Vannak olyan betegségek, amikkel azonnal orvoshoz fordulunk. Tegyünk ugyanígy a lelki, érzelmi zavarokkal kapcsolatban is!

Ne hagyjuk, hogy gyermekünk szenvedjen!

A szakember is akkor tud a leghatékonyabban segíteni, ha időben eljutnak hozzá a kis páciensek!

A megoldatlan, kezeletlen probléma nem múlik el, de átalakulhat valami súlyosabbá!

Mi történik a pszichológusnál a gyermekkel?

A pszichológushoz általában időpontot kell kérni.

Az ún. első interjún a szülő egyedül, párjával, vagy akár a gyermekkel is megjelenhet. A beszélgetés időtartama: 45-50 perc. Ez alatt átbeszélésre kerül a probléma: mióta áll fenn, hogyan jelentkezik, hogyan próbálták megoldani otthon. Ekkor kerül sor annak megbeszélésére is, hogyan, mikor és milyen keretek között tudja vállalni a szakember a gyermek kezelését.

A gyermekek megsegítése játékterápiával történik. Életkortól függően végezhetnek vele különféle vizsgálatokat is, melyből a gyermek csupán annyit érzékel, hogy például megmondják neki, mit rajzoljon. Ezek a játékos, rajzos vizsgálatok a háttérben álló okok feltérképezésére szolgálnak. A szakember közben folyamatosan konzultál a gyermekkel kapcsolatban a szülőkkel, semmi nem titokban történik, ez egy tudomány, nem varázslás.

Egy alkalommal szükség van a szülővel az ún. anamnézis felvételére is. Ilyenkor a gyermek születésével, kisgyermekkorával kapcsolatos kérdésekre várunk választ. Átbeszélésre kerülnek még korábbi betegségek, esetleges traumák, nevelési nehézségek, de a gyermek erősségeire, érdeklődési területeire is kíváncsiak vagyunk.

A gyermekpszichoterápia során tehát ahhoz, hogy érdemben segíteni tudjunk, meg kell ismernünk a gyermeket, és környezetét. A családdal együtt gondolkodva jutunk bizonyos változtatási javaslatokig, melyet otthon kipróbálhatnak.

Közben a terápia során a gyermek lejátszhatja, kijátszhatja magából a feszültségeket, ezáltal megszűnhet benne a nagyfokú szorongás, és enyhülhetnek, vagy meg is szűnhetnek általa a tünetek. Én még nem találkoztam olyan gyermekkel, aki ne jött volna szívesen! ;) Sőt, akkor voltak szomorúak, ha már nem kellett többet jönni!

Minél hamarabb kerül hozzánk a gyermek,

annál rövidebb idő alatt, és annál hatékonyabban tudunk segíteni!

 Ha tetszett a cikk, lájkold a Ne szorongj! blogot a facebook-on is, hogy eljussanak hozzád a fontos infók, új cikkek!

fotó: pixabay.com