Egyre több kiskamasz kerül hozzám, akiknél már komoly problémát jelent a mobiltelefon mindennapos használata. 10-13 éves korban már szinte minden gyerkőcnek van saját okos-készüléke. Nincs is ezzel semmi gond, ha ezt is úgy használja, mint minden mást: keveset a többféle tevékenység mellett. De ezek a kiskamaszok ezzel kelnek, ezzel fekszenek! Mit tehetünk szülőként, hogy gyermekünk megértse, este lefekvés előtt vagy evés közben nem kell mobilozni? Hogyan vegyük elejét a mindennapos veszekedéseknek? Mi a jó a gyermeknek?

A mobiltelefon túlzott használata megterheli a gyermek idegrendszerét

Sajnos egyre többet halljuk, hogy a gyermekek, kamaszok akár napi több órát is képernyő előtt töltenek. Régen a tévé volt az a mágikus készülék, amit mindenki figyelt, nehogy lemaradjon valami újról, most pedig az okostelefonok, tabletek, x-boxok, PS-ek korát éljük. És igen, a gyerekek imádják ezeket! Miért is ne imádnák?! Hiszen csodálatos a képi világuk, kimeríthetetlenek, mindig újabb és újabb játékok, információk érhetők el rajtuk. Ezekben a játékokban rengeteg sikerélmény éri őket - ami valljuk be, sajnos az iskolában nem jellemző, napi 6-8 órában, alig örülhetnek valaminek -, mindez arra motiválja őket, hogy ne hagyják abba, és amikor csak tehetik, játszanak!

Én teljesen megértem őket, DE... nekik is meg kell érteniük, hogy mindezen előnyök ellenére a túlzásba vitt mobilozás, tabletezés, stb. (napi több órányi) igenis káros az idegrendszerükre, és hosszú távon testi-lelki egészségükre! És én mint az ő szülője, felelős vagyok az ő fejlődéséért. Ha minden nap én leszek a "legrosszabb és legkegyetlenebb Anya is a világon!", akkor is határt szabok a digitális kütyük használatának. Erre mondhatja Apa, hogy nincs igazam, mert honnan tudom, hogy nem a mi gyerekünkből lesz a következő milliárdos e-sportoló, és lehet hogy én pont ettől a lehetőségtől fosztom meg... Lehet, de az én gyerekem ne legyen olyan, mint egy cyber-gyerek, tudjak vele beszélgetni, nagyokat sétálni, társasozni, nevetni. Nem akarom tálcán fel-lehordani neki az ételt, és naponta összeszedni a szemetet és a szennyest a szobájából. Nem akarom, hogy kimaradjon a családi kirándulásokból, és hogy a nagyszülőkkel ne legyen kapcsolata, csak annyi, hogy van-e wifi..

Persze vannak érvek pro és kontra, fontos, hogy tudjuk, mi a fontos számunkra, és a családunk számára. Ennek megfelelően tudunk majd a gyermekünkkel is kompromisszumokat kötni. Egy kiskamasszal ugyanis egyezkedni kell. Ő már nagyon tudja, neki mi kell, és az biztos nem jó, amit mi akarunk, de mégis fontos, hogy értse, nem minden jó, amit ő kitalál. Mi segítünk neki, mellette állunk, támogatjuk, de éjfélkor mégse cseteljen már a barátnőkkel! (Arról, hogy óvodáskorú gyermeknél mire kell odafigyelni, itt olvashatsz bővebben!)

Ezek a gyerekek holtfáradtan ébrednek reggel, az iskolában nem tudnak koncentrálni. Evési-alvási szokásaik is teljesen megváltozhatnak. Szorongóvá, depresszióssá is válhatnak végső esetben. Sokszor éjjel is felébrednek, és ilyenkor is mobilozással "álmosítják" el magukat. Videókat néznek, sajnos nem e-könyveket olvasnak.

Szóval, figyeljünk rájuk oda, mert ez a mi felelősségünk!

Mit tehetünk szülőként?

Szülőként a legjobb amit tehetünk, hogy minimalizáljuk a mobilozás káros hatásait és maximalizáljuk a pozitív hatásait!

Vagyis ne tiltsuk el gyermekünket a digitális eszközök használatától, hiszen azzal többet ártunk mint használunk. A gyermekben csak növekszik a düh, a dac és az értetlenség, hogy neki miért nem lehet, ha a többieknek igen! Beszéljük meg vele is a káros hatásokat, és állapodjunk meg egy mindenki számára elfogadható mobilhasználatban.

Milyen szempontokat tartsunk szem előtt?

• Használhatjuk a digitális eszközöket közösen is! - A gyerekek sokszor online is többen játszanak egymással, miért ne vehetnénk részt mi is ebben szülőként? Így közelebb kerülhetünk a gyermekünkhöz, lesznek közös élményeink és láthatjuk, hogy miben mennyire ügyes a gyerkőc. Biciklizni, társasozni is együtt szoktunk, tehetjük néha ezt a többi eszközön is.
• Óvjuk meg gyermekeinket a nem életkorának megfelelő, illetve a felnőtt tartalmaktól! - Ha mégis találkozik ilyennel, kérjük meg, hogy szóljon, beszéljük meg mit látott, mit szeretne kérdezni azzal kapcsolatban. Fontos, hogy ne tartsa magában, hiszen fokozott szorongást szülhet a nem életkorának megfelelő tartalom.
• Állapodjunk meg mobil-mentes időszakokban is! - Például ilyen lehet az étkezés, a 21 - 7 óra közötti időszak, és így tovább. Ha ezeket előre tisztázzuk, természetesen mi is tartsuk ezt tiszteletben, és a szülők se mobilozzanak evés közben.
• Különböztessük meg a hétköznapokat és a hétvégéket! - Vagyis hétköznap kevesebb mobilozás, hétvégén több lehet, de ne menjen más aktivitás kárára. Egy kiskamasznak még nagyon fontos a mozgás, a friss levegő!
• Beszélgessünk az internet-használatról, személyes adatokról, fotókról, az internet megbízhatatlanságáról, veszélyeiről! - Sok kis kamasz úgy kezdi el használni ezeket az eszközöket, hogy nem tudja, mit szabad és mit nem megadni magáról, családjáról. Nézzük át vele a beállításokat, és beszéljük meg, milyen tartalmat érdemes megadni magáról.
• Nem mindegy, mire használja! - Ha programozni vagy nyelvet tanul rajta, nyilván több időt tölthet vele, mint ha a közösségi oldalon lóg (ami még nem is neki való!)...

Mikor lehet baj a gyermekünkkel?

Gyermekünket sok mindentől nem tudjuk megóvni. Az online térben még több, és számunkra akár ismeretlen hatásnak van kitéve. Ezért nagyon fontos, hogy ha azt vesszük észre, hogy megváltozott gyermekünk viselkedése, személyisége, akkor valami történhetett vele.

Kamaszkorban a gyermekek eltávolodnak a szülőktől, és kiemelkedően fontossá válik számukra a kortársak véleménye, szokásai. Jó, ha ismerjük gyermekünk barátait, nem baj, ha néha nálunk találkoznak, így láthatjuk, kivel tölti idejét.

Sajnos sokan befelé fordulnak, és a szüleiknek nagyon kevés dolgot mondanak el. Az érzéseikről, gondolataikról egyáltalán nem beszélnek nekik. Sokszor a szülő és kamasz gyermeke között a kapcsolat leszűkül az állandó vitatkozás szintjére, mely még jobban eltávolítja a kamaszt. Kiskamaszkorban azonban a gyerekek még nagyon igénylik a szülők szeretetét, elismerését is. Ha ezt nem érzik, megpróbálják máshol máshogyan megkapni azt. S ez nem biztos, hogy jó irányba sodorja őket..

Milyen jelekre figyeljünk?

• Gyermekünk állandóan fáradt, kimerült, semmihez sincs kedve!
• Sokszor látszólag ok nélkül is ingerült, agresszív, dacos.
• Folyton feszült, ideges.
• Iskolai teljesítménye romlik.
• Megváltozik az étkezése: túl sokat vagy túl keveset eszik.
• Testi tünetei vannak: fejfájás, hasfájás, szédülés, hányinger, hányás.
• Állandóan a szobájában van, nem jön ki enni sem!
• Nincs kedve a korábbi hobbikhoz, tevékenységekhez!
• Nem lehet vele beszélgetni! 

Mikor kérjük pszichológus segítségét?

Ha a tünetek 3-4 hónapja fennállnak, és Ti otthon ezen nem tudtok változtatni, érdemes kérni egy konzultációt. A szakember megerősíti a szülőket a szülői szerepben, segít nekik megérteni kamasz gyermekük viselkedését. A gyermekkel folytatott konzultációk során pedig feltárhatóak a háttérben álló tényezők, és fejleszthető a gyermek önismerete, erősíthető az önbizalma, hogy az offline világban is jól érezhesse magát! (További információkat itt találhatsz!)

Ellensúlyozzuk a túlzott mobiltelefon használatot!

Ahhoz, hogy megelőzzük a túlzott mobilozás okozta káros hatásokat, fontos tehát, hogy segítsük gyermekünket a készülékek okos használatában. Egyrészt úgy, hogy mi is okosan használjuk azokat, és nem hagyjuk, hogy eluralják az életünket. Másrészt úgy, hogy megismertetjük az érvekkel és az ellenérvekkel. Harmadrészt pedig alternatívákat kínálunk a számára. Nem mindegy ugyanis, hogy csak tiltjuk és megszabjuk a gyermekünk idejét, vagy megtanítjuk a szabadidejének hasznos és örömteli eltöltésére. Segíts neki megtalálni, hogy miben jó, fejleszd önismeretét otthon is akár!

Én szakemberként nagyon fontosnak tartom kiskamaszkorban is a mozgást, és a szabad beszéd- és játéktevékenységet! Velük már jókat lehet beszélgetni, sok minden érdekli őket! Terelgessük érdeklődésének megfelelően, és biztosítsunk sok sikerélményt, szimpatikus társaságot számára. Ezek az apró örömök és sikerek, a társak visszajelzései viszik majd aztán előre.

Akit semmi öröm és siker nem ér, csupán a digitális világban, az oda is fog menekülni. Az érzelmileg elhanyagoltabb gyermekek nagyobb veszélynek vannak kitéve.

Bárhogy is döntünk, nem lesz könnyű dolgunk. Remélhetőleg azért gyermekünk hosszútávon nekünk ad majd igazat, de addig még kemény csaták, és hosszú évek várhatnak ránk! ;)

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

fotó: pixabay.com

Közelegnek az ünnepek. Hetek óta futnak a karácsonyi reklámok, akciók, felhívások. Persze gyermeked is gyűjti, sőt listába szedi, mit is szeretne karácsonyra. Nehéz azonban évről évre jó ajándékot választani. - Mi alapján válasszunk? Mit adjunk karácsonyra a gyerekeknek?- tanácsadó szakpszichológus ötletei.

"Mit kaptál tavaly karácsonyra?" -kérdezem egy kamasz fiútól, abban reménykedve, hogy pontosan emlékszik, kitől mit kapott szülinapjára, névnapjára vagy épp karácsonyra...

"Lámpabúrát" - mondja csalódottan, "Ja, meg zoknit!" - kicsit vidámabban, mert annak örült.

Szegény, gondolom magamban. Mert nem feltétlenül a pénztárca határozza meg, hogy ki mit kap, hanem a szív és az agy.

Hogy miért mondom mindezt? Mert nem könnyű a gyereknek ajándékot venni, hiszen nem is biztos, hogy annak örülne a legjobban, amit a listára írt. A megfelelő ajándékválasztásnál mindenképp vegyük figyelembe, hogy ő mit szeretne, de a legfontosabb kérdés, hogy mi ismerjük-e a gyermekünket. Tudjuk-e mi érdekli? Mire vágyik? Miben ügyes? Enélkül lehetetlen örömet szerezni!

Miért fontos egyáltalán az ajándék karácsonyra a gyereknek?

Először is azt tisztázzuk, miért vannak az ünnepek. Az ünnepek, és az ahogyan ezeket ünnepeljük, a családi rituálék részét képezik. Fontos események a gyermek életében, aki pici korától kezdve a csodákat várja, mindenben az örömöt keresi. Ha egy gyermek úgy nő fel, hogy nem ünnepeljük meg a születésnapját, vagy a karácsonyt, ő lelkileg szegény lesz, sem adni, sem kapni nem tanul meg.

Felnőttként is milyen rosszul esik, ha valaki elfeledkezik a születés-, vagy névnapunkról. Gondoljunk bele, milyen csalódott az a gyermek, aki nem kap tortát vagy valami apró meglepetést. Mert itt, még egyszer hangsúlyozom, nem a pénz a lényeg, hanem a szándék, hogy örömet okozzunk a másiknak.

Azért fontos tehát az ajándék karácsonyra a gyereknek (és más családtagoknak), mert ezzel azt üzenjük, hogy szeretjük, fontos nekünk, gondoltunk rá.

Oké, akkor most azt már tudjuk, miért fontos általában az ajándék karácsonyra a gyermeknek. De vajon melyik ajándék a jó? Mi alapján válasszunk?

Mi a jó ajándék karácsonyra a gyermeknek?

Ahogy a bevezetőben is említettem, akkor tudsz jó ajándékot választani a gyermekednek, ha ismered őt. Ha tudod, mit szeret, mi érdekli, miben jó.

Könnyebb dolgunk van, azokkal a gyerkőcökkel, akik tudják, mit akarnak. Ám én ilyen esetben is azt gondolom, hogy mindig legyen a vágyott tárgy mellett egy-egy meglepetés, mert igazán nagy örömet az okozhat.

Ha a gyermek mindig azt kapja, amit akar, akkor az ajándéklisták készítése egyre hosszabbá válik, és egyre izgatottabb a gyermek, hogy biztosan felírt-e mindent, amit szeretett volna. Aztán jön a csalódás, ha mégsem azt kapja, mert nem volt rá pénzünk, vagy mert mi mást gondoltunk... Megint az a fránya csalódottság-érzés.

Jó, ha játékossá tesszük ezt a fajta ötletgyűjtést. Év közben, akár már nyáron el lehet kezdeni. Bármikor megemlíti a gyermek, hogy ezt vagy azt szeretne, akkor azt mondhatjuk neki, hogy most nem tudjuk megvenni, de ha szeretné, üzenünk a Mikulásnak, vagy Jézuskának, hogy hozzon ilyet. A gyerekek ettől megnyugszanak, és a boltban kialakuló hiszti erejét is csökkenthetjük ezáltal. Mi pedig utána mindenképp jegyezzük fel valahova a kívánságot, hisz mi lesz akkor ha a Mikulás vagy a Jézuska mégsem a vágyott játékot hozza?!

A gyermek nem felejt! Számára nagyon fontosak érzelmileg ezek a dolgok, nem úgy mint a felnőttek számára. Mi hazamegyünk, és már el is felejtjük. Örülünk, hogy megúsztuk nagyobb hiszti nélkül. A gyerek azonban elraktározza magában, várakozik, vágyakozik és remél. Ettől tud olyan megható lenni, ahogy aztán örülnek a kis Mikulás-csomagjuknak, vagy ahogy bontják a karácsonyfa alatt az ajándékokat...

Mit vegyünk a gyermeknek?

Fontos szempont az ajándékválasztásnál az életkori sajátosságok figyelembe vétele. Ma már sok áruházban, és az interneten is kereshetünk életkor és nem szerint játékokat. Én, személy szerint nem szeretem a nem szerinti válogatást, de tudom, hogy vannak nagyon lányos lányok, és nagyon fiús fiúk, akiknek így sokkal könnyebb ajándékot találni. De fontosnak tartom, hogy ha szeretnének, a fiúk is babázzanak és a lányok is építsenek, vagy autózzanak (nagyon leegyszerűsítve a dolgot).

Nézzük meg életkori felbontásban mit adjunk karácsonyra a gyermekeknek!

0-1 éves kor

Egy kisbabának még nincsenek tárgyakra vonatkozó vágyai, kívánságlistái. 1 éves korig néhány rágcsálható játékon kívül, anyára, a velük való foglalkozásra van szükségük, és a mozgás- és értelmi fejlődésükhöz szükséges környezetre, ingerekre. Láthatjuk, hogy az 1 éves hiába kap zenélő autót, 1 perc múlva már nem érdekli, és mással kezd foglalkozni. Számukra az az ajándék, ahogy a szülők és családtagok velük foglalkoznak, játszanak, mesélnek, szeretnek. Ezért nyugodtan kaphat bármilyen "hasznos" ajándékot: babatányért, csőrös poharat, ruhát, bébi fogkefét! 

1,5-3 éves kor

Amikor a gyermek már biztonsággal jár, nagyon érdekli minden, ami mozog. Ebben az életkorban imádják a gyerekek a labdákat, a hintát, kis motort. Húzzák maguk után a kis gurulós kocsit, vagy a csigát. Az a jó, ha zörög, csörög, ha lehet bele pakolni. Ebben az életkorban a gyerekek felfedeznek, minden érdekli őket. Arra azonban nagyon vigyázzunk, hogy sok mindent a szájukba vesznek. Ne adjunk 3 éves kor feletti játékokat neki, ha apró darabjait lenyelheti! A fa építőkockák azért nagyon jók, mert azt egymásmellé vagy egymásra lehet pakolni, ez sikerélményt ad, és le lehet rombolni, ami meg jó hangos! Imádják!

3-5 éves kor

3 éves kortól óvodás lesz gyermekünk. Kinyílik számára a világ ekkor, ha korábban nem járt bölcsibe. Hihetetlen fejlődés veszi kezdetét. Elkezdik érdekelni a rövid (sok kép, kevés szöveg) mesék, dalok, a festés, gyurmázás, kirakók. Nagyon jó ötlet ilyenkor a mesekönyv, a gyurma. Fontos, hogy nem akkor fejlődik a gyermek kézügyessége és értelme, ha kész játékokat veszünk neki. Ő hadd találhassa ki, miből mi legyen, mi pedig segítsünk neki. Jópofa dolog formákkal, eszközökkel kivágni a gyurmát, de sokkal hasznosabb ha ő gyúrja, ő csippenti a kis ujjaival, ha ő ragasztja oda, formázza olyanra, amilyenre akarja. Így fejlődik a képzelete, a kézügyessége, a finommotorikája. Kirakóból a 9-12 darabosat ajánlom. A kockakirakó is nagyon hasznos, eleinte segíteni kell nekik a megfelelő oldalak kiforgatásában. A dominó és a memóriakártyák is hasznosak, érdekesek lehetnek számára. A memória kártyát egyelőre felfordítva, párkeresőként használjuk, mikor már ügyesebb, 3 párral, majd többel kipróbálhatjuk lefordítva is! A diavetítés régi klasszikus, de ez a korosztály nagyon kedveli. És a megunhatatlan építőjátékok is kellenek ám! A duplo a legjobb, szerintem (de kommentben írd meg, ha Nektek valami más kedvencetek van!) No, és persze mindig örülnek a cuki plüssnek, az autóknak, babáknak..

5-7 éves kor

Egy 5 éves már komoly kis gyermek. Van véleménye, tudja, melyik pólót szeretné felvenni, van kedven meséje, játéka. Nem véletlenül esik erre az időszakra az iskolaérettség időszaka (az iskolaérettségről bővebben itt olvashatsz). Ilyenkor már betartja a szabályokat, jókat lehet vele kártyázni, társasozni. A könyvek közül az ismeretterjesztők, de akár az életkorának megfelelő regények is lekötik (pl. Berg Judit: Lengemesék, Rumini - Ti mit olvastok az 5-7 éves gyermekeddel? Írd meg kommentben!) A játékos színezők, foglalkoztatók is érdekelhetik, ha sikerül olyan témájút találni, amit szeret. Megunhatatlan és fantasztikus játék a lego. Minden korosztály számára kínál csomagokat. Nagyon kreatív és jól használható játék éveken keresztül. 

8-10 éves kor

2. osztálytól a gyermekek számára fontos, hogy a kortársaik mivel játszanak. Bejön a képbe egy sor olyan játék, amit esetleg a mi családunk nem tart fontosnak, vagy jónak, de a gyermek mégis vágyik rá, mert a többieknek olyan van. Ilyenkor érdemes átbeszélni a dolgokat. Ha teljesen ellenezzük, akkor végül ne vegyünk neki mégis olyat. Legyünk következetesek. Ha viszont bizonyos feltételekkel belemegyünk, akkor annak a szabályait tisztázzuk, hogyan is játszhat ezzel. Gondolok most például a tablet-re, okostelefon-ra. Sok gyermeknek van már ebben az életkorban. Lehet a miénknek is, de beszéljük meg a használatával kapcsolatos fontos dolgokat! És még kell a játék, sok! De jöhet komolyabb, menő dolog is, mint a roller, görkori, gördeszka.

10-12 éves kor

Az ún. kiskamaszkorban a gyermekek feszültebbek, izgágábbak, nehezebben kezelhetőek lehetnek. Ez természetes. De ilyenkor jó, ha van egy napló, amit írogathat, vagy havi bérletet kap egy számára fontos foglalkozásra/edzésre. jó, ha támogatjuk önállósodását. De ne felejtsük el, a 10-12, sőt még a 14-15 éves is gyerek! Hiába vannak nagyfiús/nagylányos igényei, ő igazából gyerek még, és imád játszani. Térképezzük fel, mi érdekli, mik a hobbijai, mire lenne szüksége. Nem baj, ha kicsit bevonjuk a készülődésbe, ötletelésbe. Nekik még nagy igényük van, hogy velük játszunk. 

12-14 éves kor

Az általános iskola 7-8. osztályára egészen megváltozhatnak gyerekeink. A mai tinik nagy része csak a telefonját nyomkodja egész nap, otthon is a neten lóg. Igyekezzünk ezt ellensúlyozni azzal, hogy a gyermek számára elérhetővé tesszük a mozgást, és a társas élményeket. Nehéz a kamasszal, mert ő már sokszor kiszámíthatatlan, de mégis fontos, hogy tudja, szeretjük és mellette állunk mindenben. Mire vágyik ma egy kamasz gyermek? Írd meg kommentben! Te mit adsz neki karácsonyra?

Életkori sajátosságok mellett természetesen szempont, hogy a gyermeket mi érdekli. A hobbik, érdeklődési körök nagy segítséget nyújtanak az ajándékozásban. De ne mindig és ne csak olyan dolgokat kapjon, ami tudjuk, hogy a kedcence! Például, ha a gyerkőc odavan a star wars-ért , de még csak 6 éves, azt gondolom, érthető, hogy ne vegyünk meg neki mindent, ami star wars-os...! (Nem életkorának megfelelő tartalmak veszélyeiről itt írtam bővebben.)

Ha kevés a pénzünk mit adjunk?

Milyen szülő az, aki nem tudja megengedni magának, hogy okostelefont, tabletet, vagy beszélő macit vegyen a gyerekének!? A válaszom: jó! Nem attól jó egy szülő, hogy drága ajándékokat ad a gyermekének. Sőt! Sok olyan gyermek van, akinek a családja anyagilag bármit megengedhet, mégis a gyerek magányos, érzelmileg elhanyagolt. Mert lehet, hogy megkapja a legdrágább okostelefont, de sosem vacsorázik együtt a család, vagy sosem kérdezik meg tőle, hogy mi érdekli, mit szeretne..

A jó szülő törődik a gyermekével, szereti és lehetőségeihez mérten ellátja. Az érzelmi, lelki gazdagság azonban a legszegényebb vagy a legádázabb élethelyzetet is felülírhatja. Gondoljunk csak a háborúk idején gyermekeiknek mesélő szülőkre, nagyszülőkre. Sokkal többet ér egy meleg ölelés, az őszinte mosoly, mint egy okostelefon. Hosszútávon a gyermek a lelki, érzelmi táplálékból él, a többi csak üres semmiség, ami tönkre megy, elhasználódik, eldobjuk, újat veszünk. Az önfeledt, boldog együttlétek, az egymás félszavakból értése, az összekacsintások, a sírós-nevetős ölelések- azok az élmények, amelyek pénzért nem megvásárolhatók! A kreativitás sem kerül semmibe, bármi lehet ajándék (egy kavics is akár, némi festékkel kiszínezve...)!

Vonjuk be gyermekeinket is a karácsonyi ajándékozásba. Egész kis gyermekkortól készíthetünk velük együtt apró DIY ajándékokat nagyszülőknek, unokatestvéreknek. A gyerekek imádnak alkotni, kézműveskedni. Ezáltal értik meg, hogy adni is öröm. Látni a másik arcán a boldogságot, melegséggel tölti el őket is! Hiszen a karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor akik szeretik, megajándékozzák egymást. Ne azt szokja meg a gyermek, hogy ő mindig csak kap.. Nagyon jó, amikor ő is összekészítheti egy cipősdobozban a számára már nem fontos vagy kinőtt játékokat, könyveket, melyek egy másik kisgyermeknek nagy örömet jelentenek majd..

Az ajándékozás nem verseny

Végül, de nem utolsósorban fontos ezt tisztázni. Ne versenyezzünk a gyermekünk szeretetéért! Ne azért vegyünk neki ilyen vagy olyan ajándékot, hogy minket jobban szeressen! Inkább dugjuk össze a fejünket a többi családtaggal, és még véletlenül se vegyünk 2 ugyanolyan (vagy nagyon hasonló) ajándékot! Megint a csalódás miatt...

Sajnos előfordul, hogy az egymással konfliktusban lévő szülők vagy nagyszülők versenyeznek a gyerek kegyeiért. Ám mindez nagyon káros, hisz nem ő a fontos, hanem hogy a másik felet lepipáljuk! Amikor a gyermek ezt megérti, hatalmas törés keletkezik benne. Megdőlhet a világba vetett hite, szeretteibe vetett bizalma.

Készüljünk tehát önismerettel az ünnepekre, ez is fontos része az adventnek. Próbáljuk meg kizárni a reklámok zaját, és kis családunkra koncentrálni. Fogalmazzuk meg, mik az értékek számunkra, mit szeretnénk a gyermekünknek átadni, milyen csodában hiszünk. Ismerjük meg, nézzük meg a gyermekünket más szemszögből, és legyünk kreatívak.

Szeretetteljes készülődést és várakozást kívánok!

Te mi alapján választasz ajándékot karácsonyra a gyermekednek? Mi kerül a fa alá? Adj ötletet a többi szülőnek! - Írd meg kommentben!

fotó: pixabay.com

pixabay.com

Elkezdődött az iskola, és már most sok gyermek szenved, fél, és testi tüneteket mutat. Gyakori a hányinger, hasfájás,  fejfájás, kamaszoknál a szédülés, emésztés megváltozása, heves szívdobogás. Miért van egyre több szorongó gyermek? Mi okozza a sokszor túlzott mértékű szorongást, a komoly testi tüneteket? Mit tehetünk szülőként? Hogyan segíthetünk gyermekünknek a mindennapokban?

Mi jellemző a szorongó gyermekre? Mit él át?

A szorongás kisebb-nagyobb mértékben mindenkit érint, de ettől még nem kell, hogy természetesnek vegyük. A túlzott mértékű szorongást gyermekkorban is komolyan kell venni, mert ha nem foglalkozunk vele, akkor akár testi betegség is kialakulhat. Nem beszélve az állandó érzelmi labilitásról. (Hogyan ismerhetem fel? Válaszok itt!)

A gyermekkori szorongás jelei általában már óvodáskorban észlelhetőek. Ők azok, akik nehezebben válnak el anyától az óvodai beszoktatás vagy akár az egész óvoda ideje alatt. Emiatt a szülő is jobban aggódik az iskolakezdés miatt.

A szeparációs szorongás (bővebben itt) mellett vagy helyett azonban megjelenhetnek egyéb tünetek is, például:

• konkrét dolgoktól félnek (villámlástól-dörgéstől, bizonyos állatoktól),
• nehezen alszanak el, és gyakran felébrednek éjjel, ilyenkor igénylik a szülő közelségét,
• nehezebben megnyugtathatók,
• dühkitöréseik vannak
• testi tünetek segítségével jelez a testük a túl sok stressz és feszültség miatt,
• nehezen barátkoznak, beilleszkedési nehézségük a kamaszkorra depresszív magatartásban is kifejeződhet,
• kommunikációjuk bátortalan, halk, esetleg egyáltalán nem is beszélnek idegenekkel.

Ezek a nap mint nap szorongó gyerekek úgy érzik, hogy őket nem érti meg senki.

Ők nem hisztizni akarnak, csupán jelezni "megmentőjük", anya vagy apa felé, hogy nagyon nem érzik jól magukat és valamit tenni kellene ez ellen. Minél kevésbé veszi őket komolyan a szülő, minél jobban igazodni kell a szabályokhoz, annál erősebb tiltakozássá fajulhat ez a magatartás.

Az óvodába még nem baj, ha 9-kor esünk be, és az óvónénik is könnyebben kezelik az elválási nehézséggel küzdő gyermekeket. Az iskolában rend van, haladni kell, teljesíteni és figyelni egész nap. Ez bizony nagy kihívás a gyerekek számára.

Aki hajlamos a szorongásra, az ebben a rendszerben még jobban fog szorongani!

Miért van ilyen sok szorongó gyermek és fiatal?

Dr. Vekerdy Tamás Tanár Úr szavaival élve, azért van egyre több agresszív, depresszív és szorongó gyermek, mert hiányzik az életükből az érzelmi biztonság, és az, ami a lételemük: a sok kötetlen játék és mozgás!

Sajnos sok szülővel könnyű elhitetni, hogy akár már az óvodáskorban elkezdett különórák, és a sok foglalkozás boldogabb, sikeresebb felnőtté teszik gyermeküket. Pedig ez nem feltétlenül igaz! 

Egy kisgyermek lehet, hogy szeret táncolni otthon önfeledten a tükör előtt, de táncórán Juli néni tapsol és folyton csak a legügyesebb lányokat dicséri. Mi meg már csak azt vesszük észre, hogy a boldog mosolygós kislányunk egyre gyakrabban elsírja magát, fáj a hasa, és nem akar a táncórákra járni... Korábban ugyanis tudta, hogy ha szól a zene, mozoghat rá kedve szerint, ám az órákon, számára érthetetlen módon már nem ő találhatta ki, hogy táncoljon, hanem megmutatták neki, mit és hogyan szabad csinálni, és csak úgy, mert itt koreográfia van!

5 éves korig a gyerekek nagyon nehezen fogadják el a szabályokat és kevesen alkalmasak közülük arra, hogy 30-45 percig szépen, ügyesen viselkedjen és azt csinálja, amit mondanak neki.

A különórák, edzések megtervezésénél ezért nagyon komolyan figyelembe kellene venni a gyermekek életkori sajátosságait!

Az iskolarendszer pedig önmagában nagyon beszabályozott. A pedagógusok és diákok túl vannak terhelve. Fölöslegesen hatalmas anyagmennyiséget próbálnak a gyerekek nap mint nap begyakorolni, megtanulni. Azt várjuk el tőlük mint a felnőttektől a munkahelyen: 8 órában viselkedjenek, figyeljenek, tanuljanak!

Képes erre egy 6 éves vagy akár egy 10 éves? Sajnos, igen, de ennek nagy ára van. S ez a szorongás, a sok felgyülemlő feszültség, melyet viszont nem tanítunk meg gyermekeinknek levezetni, kezelni.

Mikor vegyük komolyan a gyerek félelmét?

Szívem szerint azt mondanám, hogy az elejétől. Persze azért szoktunk adni néhány hetet a spontán javuláshoz. Én gyakorló pszichológusként azt tapasztalom, hogy sokszor éveket várnak a szülők, mire segítséget kérnek. A gyermek ezek szerint évekig szenved és küzd eredménytelenül aggodalmaival, pedig ennek nem így kellene lennie!

Ha fáj a fejem, lepihenek, vagy beveszek egy gyógyszert, ha sokat fáj, elmegyek az orvoshoz és kivizsgáltatom. Ám ha a gyermek aggodalmaskodik, félelmei vannak, nehezen alszik el, az természetes. "Majd kinövi! Majd elmúlik!" -gondolom ezzel nyugtatva magam. Pedig sok esetben nem!

Valóban egyre több pszichésen fáradt, érzelmileg labilis és kimerült tanuló van.

A pszichés gondozásnak ugyanolyan részének kellene lennie a gyermek életének, mint a védőnőhöz, és a gyermekorvoshoz járás. Vagyis időnként bizony szükség lehet pszichológiai szűrésre, tanácsadásra is, mert mindannyiunk életében vannak nehézségek, kilátástalannak tűnő helyzetek.

Ezt tenné ingyenesen elérhetővé az országos pedagógiai szakszolgálatok rendszere, az iskola- és óvodapedagógiai hálózat. Bár tudjuk, mennyire leterheltek ezek a szervezetek. A másik probléma, hogy sok szülő tanácsot szeretne, nem pedig hónapokig tartó várakozást, majd hivatalos véleményt és javaslatot a gyermekéhez! Ezért sokan feladják, vagy máshol (alternatív, kevésbé alátámasztott módszerek szakembereinél) keresnek átmeneti segítséget, mert sajnos tapasztalataim szerint, előbb-vagy utóbb, a túlzott mértékben szorongó gyermekek a pszichológusnál vagy a gyermekpszichiáternél kötnek ki.

Szóval mikor kérjünk segítséget?

Figyeljünk oda a gyermekünkre. Ha viselkedése, hangulata tartósan (több hétre, hónapra) megváltozik, konzultáljunk egy pszichológus szakemberrel. 

Sokszor nehezíti a segítségkérést, hogy a családon belül nincs egyetértés, illetve sokan úgy vélik, pszichológushoz csak az elmebetegek és "dilisek" járnak. Szerencsére ennek a tévhitnek az ellenére, egyre többen kérnek tanácsot gyermekükkel kapcsolatban online módon vagy személyesen.

Hogyan segíthetünk szorongó gyermeküknek szülőként?

Nincs könnyű dolga a szülőknek. Nap mint nap meg kell vívni a csatákat reggel, hogy gyermekünk elinduljon az iskolába. Napközben pedig azon aggódunk, csak nehogy komolyabb baja legyen. A szűnni nem akaró viták reggel, a sok időpont, amihez igazodni kell, kimeríti a szülőt is. Év elején még türelmesebbek, megértőbbek vagyunk, de a második hónaptól már nincs kifogás, nyafogás, menni és csinálni kell minden nap!

Fontos tehát, hogy a szülő maga is gondoskodjon feszültségoldó tevékenységekről, hogy gyermeke problémáit ne a saját kimerültségén és reménytelenségén át lássa, hanem higgadtabban, reálisabban.

Ezen túl pedig nagy segítség a gyermekek számára, ha próbáljuk ellensúlyozni az iskolában átélt stresszt. Ha a gyermek nehezen barátkozik, s emiatt egyedül érzi magát az osztályban, vigyük el olyan helyekre, ahol kötetlenül ismerkedhet miközben felszabadultan tölti idejét (pl. játszótér, klubok, barát-családok). Ha túl nagy a nyomás, sokat kell tanulni, iktassunk be teljesen tanulásmentes napokat a hétvégére. Tanuljon meg pénteken és töltődjön szombat-vasárnap! Mi is utálunk dolgozni hétvégén, miért várjuk el a diákoktól, hogy esténként és hétvégéken át csak görnyedjenek a könyv fölött, ahelyett hogy szaladgálnának, beszélgetnének, játszanának!

Nem azzal segítünk gyermekünknek, ha erőltetjük a dolgokat. Inkább üljünk le vele egy finom süti mellé, vagy menjünk el sétálni és beszélgessünk vele. Min szokott gondolkozni, mi érdekli, mit szeret ebben vagy abban a legjobban? Kicsit tereljük el a gondolatait a mindennapi nehézségekről. Meséljünk neki magunkról, mi hogyan lettünk túl a mélypontokon, nekünk, mi vagy ki segített. Higgyük el, egy-egy ilyen beszélgetés sokat lendíthet a tanácstalan helyzetekben.

Korábbi bejegyzésemben adtam tippeket az otthoni szorongásoldáshoz, jól bevált, klasszikus tevékenységek ezek. Teremtsünk a gyermek és magunk számára is időt a közös élményekre, a felszabadult tevékenységek végzésére. Hisz ezek teremtik meg az élet értelmét, örömét!

Emellett pedig fontosnak tartom, hogy gyermekeinket felvértezzük hatékony megküzdési módszerekkel, problémamegoldó technikákkal. Segítségünkre lehetnek ebben a mesék, a közös játékok (társasozás, legozás, birkózás, kirándulás), és otthoni relaxációs élmények (mesehallgatás, együttes felhőnézegetés, buborékfújás).  

 A hatékony szorongásoldásról gyermekkorban bővebben itt olvashatsz!

Oszd meg a bejegyzést másokkal is, hogy a gyermekkori szorongás kezelésével kapcsolatos információk eljuthassanak az érintett gyerekek szüleihez!

Fotók: pixabay.com

Közeleg a nyári szünet, de sajnos sok a számonkérés. Nagy a nyomás ilyenkor az iskolás gyerekeken. Az év végi hajrá nekik is nehéz, de a velük élő családtagok számára is megterhelő időszak ez. A gyerekek ilyenkor fáradtabbak, ingerültebbek. Jó idő van, de nekik bent kell tanulniuk a lakásban. - Mik a hatékony tanulás elengedhetetlen feltételei? Hogyan segíthetünk izgulós gyermekünknek? Mire figyeljünk oda, hogy zökkenőmentesebb lehessen az utolsó néhány hét?

Mik a hatékony tanulás feltételei?

Ahhoz, hogy valaki képességeinek megfelelően teljesítsen, jó jegyeket kapjon, szüksége van néhány dologra: többek között önbizalomra, hatékony tanulási módszerekre, kíváncsiságra, tudáságyra, célokra és akaratra.

1. Önbizalom

Ha én nem hiszek abban, hogy képes vagyok valamit elérni, akkor feladtam, meghátráltam, és valószínűleg tényleg nem fog sikerülni.

Az önmagukat jobban ismerő, saját képességeikben inkább bízó gyermekek többre viszik. Ők meg tudják valósítani a céljaikat. Ismerik képességeiket, nehézségeiket és erősségeiket, és ezek alapján reálisabban mérik fel a lehetőségeiket is. Sikereiket ők nem a szerencsének tudják be, hanem a sok befektetett munkának, és képességeiknek.

2. Hatékony tanulási módszerek

Többféle tanulási stílus létezik: pl. auditív (hallás utáni), vizuális, mozgásos, impulzív, társas, mechanikus. Általában minden gyermeknek van egy-két domináns tanulási stílusa, mely megmutatja számára, hogy ő miként tud a legkönnyebben, leggyorsabban tanulni.

A különféle tanulási stílusok feltérképezése történhet online tesztek által, de kérhetjük a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat szakembereinek a segítségét is. Ők konkrét tanulás-módszertani tanácsadással is segíthetnek a gyermeknek.

3. Kíváncsiság, tudásvágy

A gyermekek 6 évesen úgy érkeznek az iskolába, hogy minden érdekli őket. Tele vannak kérdésekkel, szeretnék a világot megismerni, mindent tudni akarnak! Aztán van, akiben megmarad ez a tudásvágy, és van, akiből kiveszik (melynek több oka is lehet). A motiváció, az érdeklődés felkeltése és fenntartása a pedagógusok feladata, de a szülő is segíthet ebben. E nélkül nincs élményszerű és eredményes tanulás, csak egyszerű "bemagolás" és visszamondás.

Kérhetjük például, hogy mondja el a gyermek, miről tanulnak mostanában. Mi érdekli őt a legjobban, és miért? Beszélgethetünk arról is, hogy minket szülőket mi érdekelt korábban, miért és hogyan tanultunk.

4. Célok

Fontos, hogy a gyermek tudja, mit szeretne elérni. Vannak olyan intézmények, ahol a gyermekkel szerződést kötnek időről-időre, hogy milyen célokat szeretne megvalósítani. Ez segítheti őt abban, hogy magáénak érezze a kihívást, és a személyre szabott elvárásoknak megfelelhessen. Fontos, hogy a gyermek ne mások elvárásainak akarjon megfelelni (egy tanulási képességzavaros gyermekből nem biztos, hogy orvos lesz...). A célok elérése önmagában sikert jelent a gyermek számára, támogassuk, segítsük őt ebben.

5. Akarat

Talán ez a legnehezebb része a tanulásnak. Az otthoni gyakorlás, készülés. Mert ez a szabadidőből megy! És teljesen jogos, ha a gyermekek kiakadnak és lázadnak az ellen, hogy késő délután és este tanuljanak! Pláne, hogy a nagy részére néhány hét után már nem is emlékeznek.. Itt fontos, hogy megértse és elfogadja a gyermek, hogy ez egy átmeneti állapot. Most áldozatot hoz azért, hogy elérhesse a kitűzött célt. És amikor eléri, nagyon boldog és elégedett lehet magával!

Mit tehetünk, ha gyermekünk bátortalan, és nagyon izgul a számonkérések miatt?

Sajnos nem minden gyermek talpraesett és ügyes a számonkérések alkalmával. Van, aki már napokkal előtte izgul és fél, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Ezek a gyermekek teljesítményszorongással küzdenek. Az iskolai teljesítmény miatti aggódás megmérgezheti a szülő-gyermek kapcsolatot is, mert szülőként látjuk, mennyire szenved a gyermekünk. Korábban már írtam arról, hogyan tesztelheted le gyermeked iskolai szorongását.

Sokszor nem vagyunk vele tisztában, hogy ez a szorongás olyan mértékű lehet, hogy a gyermek nem tudja visszaadni az otthon megtanultakat. Természetesnek vesszük, hogy a gyerek izgul. Igen ám, de az hogy mennyire izgul, az nem mindegy!

Ha a dolgozatok, számonkérések előtt nem tud aludni, ha tövig rágja a körmét, ha rosszabb jegyeket kap, mint az képességei alapján elvárható lenne - akkor érdemes segítséget kérni. Arról, hogy milyen jelei lehetnek még a gyermekkori szorongásnak, bővebben itt olvashatsz.

Egy hatékony tanulást és koncentrációt segítő módszer

Fontos tudni, hogy a gyermek nem tud órákon át koncentrálni. A tanulás, mint ahogy az iskolában, otthon is szakaszosan a leghatékonyabb. Tapasztaljátok ki, hogy a gyermeked meddig tud koncentrálni, hatékonyan figyelni. És amikor fáradtság tapasztalható, tartson szünetet. Ilyenkor jól jön egy kis mozgás, friss levegő, pici evés-ivás. Ez a kis szünet ne legyen több 10-15 percnél, mert akkor újra motiválni kell a gyermekedet, túlságosan kizökken. 

A tanulások közötti időben érdemes alkalmazni a progresszív izomrelaxáció módszerét. Könnyen elsajátítható és nagyon hatékony módszer! 

Mivel a gyakorlatokat csukott szemmel kell végezni, szülőként segíthetünk neki, amíg meg nem tanulja, mit is kell csinálni. Utána bármikor, bárhol, néhány perc alatt el tudja majd lazítani magát! Akár felelés vagy dolgozatírás előtt az iskolában is!

Próbáljátok ki!

A feszítést érdemes min. 3 másodpercig kitartani, közben a levegőt bent tartani. Amikor ellazítjuk az izmokat, akkor fújjuk ki a levegőt is, szép lassan.

A relaxáció hosszabbá és intenzívebbé tehető, ha nem kétszer hanem háromszor feszítjük meg a testrészeket! A végén pedig hagyhatunk néhány percet, amit pihenéssel tölt a gyermek, miközben valami nagyon jóra gondol!

Ha szeretnél többet megtudni a gyermekkori szorongásról és a hatékony szorongásoldási módszerekről, akkor töltsd le most az ajándék e-könyvet!

 Ne maradj le, kövess a facebook-on is!

fotó: pixabay.com

"Félénk gyerek a kisfiam, szorongó, bátortalan és visszahúzódó. Azt szeretném, ha boldog és bátor lenne ő is mint a többi gyerek. Szeretnék neki segíteni, de nem tudom hogyan!" - Sok szülőben kavarognak a fenti gondolatok. Sok szülőt zavar, hogy nem olyan ügyes és talpraesett a kisfiuk, vagy kislányuk, mint ahogy ők szeretnék.

Miért foglalkozzunk a félénk gyerekekkel? Hogyan segíthetünk nekik? - pszichológus szakértő válaszol.

Milyen a félénk gyerek? Hogyan lehet felismerni?

A félénk gyerek egészen pici korától nagyon ragaszkodik az édesanyjához. Igazán csak vele, mellette érzi magát biztonságban. Közösségbe kerülve nehezen oldódik fel, szégyenlős, nem vesz részt a közös tevékenységekben, egyedül játszik, vagy esetleg egy barátja van. A félénk gyerek nem szeret szerepelni a műsorokban. Iskolába is nehezen indul el, alig várja, hogy otthon lehessen. A tünetek fokozódhatnak az életkor előrehaladtával. Érdemes a jelenséggel foglalkozni, hisz jelentős szenvedést okoz a gyermek számára.

Azon túl, hogy szenved a gyerek, miért olyan fontos foglalkozni ezzel a témával, hisz a bátortalanság, félénkség nem betegség?

Ez igaz. A félénk gyerek tünetei nem merítik ki egyetlen betegségkategória kritériumait sem. Fontos azonban tudni, hogy ez a temperamentum, vagy hozzáállás,  - mely részben szerzett, részben tanult viselkedés,- kockázatot jelent a felnőttkori szorongásos vagy depressziós megbetegedések szempontjából. Vizsgálatok igazolják, hogy például a társas kapcsolatok terén fellépő nehézségek, és az általános félénkség jelentős mértékben megnövelik a későbbi pszichés zavarok kialakulását! Negatívan befolyásolják a szociális tevékenységeket, munkahelyi-iskolai teljesítményt, társas kapcsolatokat.

Részben öröklött, részben tanult viselkedés a félénkség? Mi okozhatja?

Azt szoktam mondani, hogy a szorongásra való hajlam öröklődik. Az, hogy a hajlamból lesz-e az élet során szorongásos zavar, az sok mindenen múlik. A gyermek születik egyfajta hajlammal, temperamentummal, idegrendszeri érzékenységgel. Ezt befolyásolja az őt körülvevő környezet, az ingerek, és életesemények, melyekkel élete során találkozik. 

A félénkség kialakulásában szerepet játszhatnak terhesség alatti, születés közbeni tényezők is, mint amilyen a nem kívánt terhesség ténye, az édesanya terhesség alatti dohányzása, születés közbeni oxigénhiányos állapot, egyéb komplikációk. Emellett fontos befolyással vannak azok az életesemények, melyek jelentős pszichoszociális megterheléssel járnak. Ilyen például a költözés, az osztályváltás, válás, kórházi kezelések, megbetegedések, baleset, veszteségélmények. 

A szülők magatartása is meghatározó lehet. A túlóvó, túlvédő szülői hozzáállás sajnos nem teszi bátrabbá a félénk gyereket. Sok ártalmatlannak tűnő helyzetet, "veszélyesnek" címkéznek, és ezzel akarva-akaratlanul is kiépítik, illetve fenntartják a gyermekben a szorongást, az idegen helyzetektől való félelmet, s ezáltal az elkerülő magatartást.

Sok felnőtt azt gondolja, majd elmúlik a gyerek félénksége, bátortalansága. 

Sajnos, ez egy általános tévhit. Mint ahogy az is, hogy "én is ilyen félős, bátortalan gyerek voltam, ő is kibírja, ügyes felnőtt lesz belőle!", vagy "Az apja is ilyen, én is ilyen vagyok, mi ilyen félős család vagyunk". Ilyenkor könnyebben beazonosítható a genetikai meghatározottság, ám azzal nem segítünk a gyermeknek, ha közöljük vele, hogy azért vagy ilyen, mert mi is ilyenek vagyunk. A mindennapokban megtapasztalt szenvedést, nehézségeket ez a gyermek sosem tudja majd kezelni, megoldani. Mindig hajlamos lesz a szorongásra és arra, hogy a kevésbé hatékony, elkerülő viselkedésmódokat válassza. Ezáltal sajnos nem érik majd olyan pozitív élmények, melyek ellensúlyozni tudnák a sok kudarcot.

Hogyan segíthetünk akkor a félénk gyerek szüleinek, és magának a gyereknek? Mi csökkentheti a későbbi zavarok kialakulását?

Fontos, hogy a félénk gyerek jelenséget felismerjék, a bátortalan, félős gyerekeket pedig támogassák a szülők, pedagógusok és szakemberek. A leghatékonyabb segítség, ha megtanítjuk őket jól működő megküzdési stratégiákra, szociális készségekre. A gyermekkori önbizalomhiány sajnos sok esetben kamasz- és felnőttkorban is fennmarad. Ezért abban kell segíteni őket, hogy önmagukról pozitív képet tudjanak formálni és hinni tudjanak képességeikben. A sok személyre szabott apró kihívás, és az azokkal járó sikerélmények mutatják számukra, hogy jó úton haladnak!

A szülőkkel való konzultáció meghatározó eleme a félénk gyerek megsegítésének. Hisz a támogató nevelési légkör nélkül keveset tehetünk. Előfordulhat, hogy ha a szülők is szociális készségfejlesztésben részesülnek, akkor ezzel pozitív mintát tudnak mutatni gyermeküknek. Fontos, hogy a félénk gyerek megtapasztalja az elfogadó szociális légkört, pozitív baráti kapcsolatokat tudjon kialakítani és olyan tapasztalatok érjék, melyek képesek ezt az "önrontó" kört (pl. "nem merek megszólalni, mert félek, hogy kinevetnek, ezért inkább nem barátkozom senkivel") megtörni.

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Kövesd a Ne szorongj! blogot a facebookon!

Iratkozz fel a hírlevelekre, és azonnal letöltheted az ajándék e-könyvet a hatékony gyerekkori szorongásoldásról.

fotó: pixabay.com

Természetes, hogy minden családban vannak néha viták, veszekedések, úgynevezett "mosolyszünetek". Nem baj, ha a gyermek látja, hogy bizony előfordulnak konfliktusok, nehézségek a szülők között. Ám az már nem mindegy, hogy milyen problémamegoldást, konfliktuskezelést tapasztal a szülők részéről. Hogyan hathat a gyermekre az elhúzódó párkapcsolati nehézség, a folyamatos feszültség a szülők között? Hogyan segíthetünk neki feldolgozni a szorongást?

Nincs tökéletes párkapcsolat

Minden család életében vannak könnyebb és nehezebb időszakok. Hol a gyermeknevelés kapcsán vannak viták, hol amiatt hogy hová és mikor menjünk, mit csináljunk, vagy hogy kinek mi (lenne) a feladata. A családi élet során megélt feszültség (érzelmi elhanyagoltság, a "te nem szeretsz engem, nem fogadsz el engem úgy, ahogy vagyok" érzése) mindenkire hatással van.

Ahogy problémamentes család nem létezik, úgy konfliktusmentes, tökéletes párkapcsolat sem. Mindenki tudja, hogy összeveszni, összevitatkozni bármikor bármin lehet.

A lényeg azonban azon van, hogy mekkora ügyet csinálunk belőle, mennyire érezzük úgy, hogy a másik nem ért meg minket. És az sem mindegy, hogy zárul a konfliktus: kompromisszummal, vagy "beadom a derekam"-mal, netán elhúzódó "hideghábórúval".

Mit él át a gyermek a szülők konfliktusa során?

A gyerekek kis koruktól kezdve ijedten reagálhatnak a szülők veszekedésére, konfliktusaira. Az óvodás gyermek ilyenkor odabújhat anyához, és akár szembe is száll apával, hogy ne bántsa anyát, mert ő úgy érzékelheti, hogy valami nagyon nagy baj van.

A nagyobbak bátrabbak lehetnek, és megkérdezhetik, hogy "most mi a baj, miért kiabáltok egymással?!".

A szorongó gyermek azonban magában tartja ijedtségét, és kamaszkorában is inkább fülhallgatóval hangosra tekeri a zenét, vagy elmegy otthonról, csak hogy ne hallja a veszekedést.

Elhúzódó, tartós párkapcsolati feszültség esetén

Ha időről-időre sikerül párkapcsolati nehézségeinket úgy megoldani, hogy anya és apa is újra felszabadulttá válik, akkor a gyermek is megnyugszik. Jó példát lát a hatékony problémamegoldásra, könnyebben kezeli majd ő is magánéleti konfliktusait.

Ha a párkapcsolati feszültség állandósul, megoldatlan marad, az a gyermek viselkedésére, érzelmi életére és személyiségfejlődésére is hatással lesz.

 Óvodáskorú gyermeknél tapasztalható változások:

• nagyfokú ragaszkodás az anyához vagy valamilyen tárgyhoz, például plüsshöz, takaróhoz, cumihoz (szeparációs szorongás)
• elalvási nehézség - csak a szülővel hajlandó elaludni, vagy sokszor felébred éjjel
• dacosabbá, "hisztisebbé" válhat, nem fogad szót
• szobatisztasággal kapcsolatos problémák jelentkezhetnek (újra bepisil, bekakil néha, esetleg újra pelenkát igényel)

Az, ahogy a két szülő reagál a gyermek megváltozott viselkedésére, nagyon fontos szempont a párkapcsolat szempontjából is. Gyermeknevelési kérdésekben sokszor van vita.

Ha a gyermekkel valami "baj" van, az felerősítheti a szülőpár különbözőségét, tovább mélyítheti a konfliktust.

A "pont olyan hisztis, mint te!", vagy "látod, még arra sem vagy képes, hogy elaltasd a gyereket!" mondatok bizony nem segítenek. És ha ennek a gyermek is fültanúja, akkor bizony az ő szorongása is fokozódik. Sajnos nagyon sok esetben úgy érzik, ők csináltak valamit rosszul, vagy valami rosszat, azért veszekszik anya és apa.

Kisiskolás korú gyermekeknél észlelhető változások:

Az iskolakezdés időszaka, már nagycsoportos óvodás kortól, általában próbára teszi a családokat. Sok vita szokott lenni amiatt, hogy iskolaérett-e már a gyermek, melyik iskolába, melyik osztályba írassuk.

Amikor elkezdődik az iskola, látjuk, hogyan boldogul a gyermekünk. A család napirendje megváltozik. Ha a gyermek külön figyelmet igényel, ha gyakorolni, fejleszteni kell, fokozódhatnak a problémák.

A párkapcsolati elégedetlenség megnyilvánulhat abban, hogy az apa úgy érzi, vele nem foglalkozik annyit és úgy a párja, mint ahogy szeretné.

Az apa féltékeny is lehet, úgy érezheti, hogy gyermeke fontosabb a párja számára, mint ő. 

A gyermek reakciója a szülői konfliktusokra lehet:

• szorongásos tünetek: elalvási nehézség, körömrágás, testi panaszok
• figyelemproblémák, gyakran elkalandozik, olyan mintha nem hallaná, ha hozzá szólnak
• teljesítményromlás, iskolai szorongás: nem a képességei alapján elvárható szinten teljesít

A kisiskolás kérdezősködik, de ha nem kap választ kérdéseire, bezárkózhat. Ilyenkor még nagyon szoros a szülő-gyermek kapcsolat. Kamaszkor előtt állva nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a jelzésekre, mert később a megsérült bizalmat nehéz lesz újraépíteni.

Kamaszkorban:

Korábban, de kamaszkorban biztosan, nem lehet már a gyermeket "átvágni". Ő már pontosan tudja, és érti, hogy miről van szó. És ha nem beszélünk vele a családban tapasztalható feszültségekről, bizony ne számítsunk semmi jóra..

Hogyan reagálhat egy kamasz a szülők tartós párkapcsolati konfliktusára?

• magába zárkózhat - jó tanuló marad, de nagyfokú szorongást élhet át eközben
• dacossá, lázadóvá válhat - "nekem ne mondja meg senki, hogy mit és hogyan tegyek!", "hagyjatok békén!"
• keményen megmondhatja a véleményét, amiért sokszor büntetést kap otthon vagy az iskolában
• olyan társaságot keres magának, ahol őszinte lehet, ahol elfogadják, szeretik, és ahol mentesülhet a szülők problémájától
• alkohol-, drogfogyasztás, iskolakerülés, korai szexualitás veszélye
• otthonról "elszökés", elköltözés lehetősége

Látható tehát, hogy komolyan kell azt vennünk, ahogyan gyermekeink reagálnak a magánéleti problémáinkra.

A nagyfokú szorongás legalább olyan rossz hatással van a személyiségfejlődésre és az egészségre, mint ha valaki szerhasználtaba menekül, vagy olyan társaságba keveredik, ahonnan nehéz kiszakítani.

Mit tehetünk szülőként?

Nem könnyű szülőnek lenni. 

Én senkit nem biztatnék arra, hogy párkapcsolati konfliktusait fojtsa magába, és soha ne vitatkozzon a gyerek előtt. Ez ugyanolyan káros a gyermek személyiségfejlődése szempontjából, mint az, ha folyamatosan és válogatás nélkül előtte veszekszünk!

Mit tegyünk akkor?

• Legyünk önmagunkkal és gyermekünkkel őszinték! - Legyünk egymással őszinték. Ha én nem nyílok meg a gyermekem vagy párom felé, nem várhatom, hogy ő minden titkába beavasson.
• Ismerjük fel, hogy mi az alapprobléma és próbáljuk megoldani.
• Ha egyedül / ketten nem megy, kérjünk segítséget!
• Vegyük komolyan, hogy nem csak nekünk, szülőknek nehéz, hanem gyermekünknek is.
• Beszélgessünk vele arról, hogy most anyának és apának nehézségei vannak, de azon vannak, hogy ezek megoldódjanak. Ehhez azonban sok időre lesz szükség. 
• Kérjük meg, hogy szóljon, ha úgy érzi, baj van. 
• Óvatosan kell bánni a szülői őszinteséggel! - Nem szabad a gyermeket minden részletbe beavatni, fontos hogy megőrizzük a szülő-gyermek kapcsolat egyensúlyát! Az ő szintjén kell vele beszélgetni. Nem terhelhetjük felnőtt tartalommal, másik szülőt alázó részletekkel!!
• Ne a gyermektől várjuk a döntést! - Sok szülő kikéri a gyermeke véleményét, bevonja abba a folyamatba, hogy a elváljanak-e. A párkapcsolati döntéseket a szülők hozzák meg! És ezt közösen képviseljék a gyermek felé. Ha a gyermeket bevonjuk a folyamatba, választás elé állítjuk, olyan terhet rakunk rá, amivel nem fog tudni megbirkózni.

Ha a szülő azért dönt a válás mellett, mert ebben a gyermek is megerősítette, akkor jó ha tudja, hogy a gyermeket bűntudat és nagyfokú szorongás fogja gyötörni hosszú éveken át!

Fontos tehát a párkapcsolati konfliktus kezelése

Láthatjuk, hogy mekkora súlya van annak, ahogy szülőpárként élünk. Nem mindegy, mennyire vagyunk a saját problémáinkkal elfoglalva. Nem mindegy, hogy észrevesszük-e, figyelembe vesszük-e közben gyermekeink érzéseit. 

Minden gyermek szerető családban szeretne felnőni. Ő sokáig nem érti, hogy anya és apa miért veszekszik, vagy miért nem szeretik egymást.

Szorongás gyötri, hogy akkor ő miért született meg, őt vajon szeretik-e még, és mi lesz akkor, ha majd őt sem fogják már szeretni, mint ahogy apa anyát vagy anya apát...

A párkapcsolati konfliktusok nagy része kezelhető. A válások egy része megelőzhető. A gyermekek a válást is, és a folyamatos feszültséget is megsínylik!

Tegyünk azért, hogy ne így legyen! Kérjünk segítséget, és ha már semmiképp nem megy együtt tovább, váljunk el békében, együttműködve. A gyermekünk érdekében is!

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is! köszi!

Ne maradj le semmi érdekesről, kövesd a Ne szorongj! blogot a facebook-on is!

fotó: pixabay.com

Egyre több gyermek szorong, ezért a szorongásoldás gyermekkorban egyre fontosabbá válik. Nem lehet elég korán kezdeni a hatékony szorongásoldó módszerek megtanulását! Egyszerűek, gyorsan elsajátíthatóak, és rendszeresen alkalmazva, bizonyítottan enyhítik gyermekünkben a feszültséget!

Honnan tudom, hogy gyermekem szorong?

Van néhány jele a gyermekkori szorongásnak, melyet szinte mindenki ismer:

- Félénk, visszahúzódó, csendes, jó gyerek.

- Sokáig szopizza az ujját, vagy cumizik, utána pedig a körmét rágja, vagy piszkálja.

- Izgul dolgozatírás vagy felelés előtt: izzad a tenyere, leizzad, kipirul, hevesen dobog a szíve, elcsuklik a hangja.

Néhány kevésbé ismert tünete a szorongásnak:

- testi tünetek: fejfájás, hasfájás, mellkasi fájdalom, zsibbadás, hányinger, hányás

- dühkitörések: csapkod, kiabál, sír

- aktivitás-szegénység: nincs kedve semmihez

- alvási, evési szokások megváltozása: elalvási nehézség, rémálmok, étvágytalanság vagy túl sok evés

- gondolkodás beszűkülése (egy téma foglalkoztatja), rituálék kialakulása

Mikor érdemes elkezdeni a szorongásoldást gyermekkorban?

A szorongásoldást nem lehet elég korán kezdeni!

Már a magzati korban megtapasztalt élmények hatással vannak a gyermek idegrendszerének a fejlődésére. Éppen ezért fontos, hogy a kismamát mennyi stressz éri a várandósság alatt. Az átélt stressz - főként ha fokozott és sokáig tart - hatással van a magzatra is. A stresszhormonok a vérárammal eljutnak hozzá is.

Ebben a korban már hatékony módszer, ha a kismama rendszeresen relaxál, vagy jógázik. Válasszunk személyiségünkhöz illő tevékenységet, hobbit, ami kikapcsol és feltölt. Ez jó hatással lesz a gyermekre is!

Csecsemőkortól észrevétlenül is megtanítjuk gyermekeinknek a hatékony szorongásoldást. Az a szülő vagy nagyszülő, aki a gyermeket ringatja, énekel neki, az önmegnyugtató stratégiákat tanít. A gyermek később szeretni fog énekelni, zenét hallgatni, hintázni, táncolni - melyek megnyugtatják, kikapcsolják és feltöltik majd!

Hogyan kezeljük gyermekünk szorongását különböző életkorokban?

Babáknál:

A babamasszázs, a baba-mama ölbéli játékok is mind azt a célt szolgálják, hogy a gyermek ellazuljon, és örömöt éljen át. A hordozókendővel érezheti a szülő közelségét. A testi kontaktus is megnyugtatóan hat a babákra!

Kisgyermekeknél

Ha ölbe vesszük, megnyugszik. Ha énekelünk neki, nagyon szereti, újra és újra kéri! Kisgyermekeinknek fontos a velük való foglalkozás, az osztatlan figyelem. A meseolvasás, zenehallgatás és különféle tevékenységek (rajzolás, festés, gyurmázás), mind a szorongásoldást szolgálják gyermekkorban.

Nagyobb gyerekeknél

Fontos, hogy csak rájuk figyeljünk. Beszélgetés vagy játék közben ne legyen bekapcsolva a tévé, ne nyomogassuk a telefonunkat! A gyerekek, kamaszok igénylik, hogy foglalkozzunk velük. Fontosak a közös élmények is ebben az életkorban.

A rendszeres testmozgás, zenehallgatás és valamilyen hobbi vagy játéktevékenység minden életkorban jótékony hatású.

Melyek a hatékony szorongásoldó módszerek?

A hatékony szorongásoldás gyermekkorban nem olyan bonyolult, mint gondolnánk. Egy sor tevékenység (nem a tévénézésre gondolok!), melyet nap mint nap végzünk, segíti a gyermeket a stresszkezelésben, megnyugvásban:

• Kézműves tevékenységek: festés, rajzolás, színezés, vágás-ragasztás, kötés, horgolás, gyurmázás, agyagozás, gyöngyfűzés, varrás, faragás

• Egyéni tevékenységek: kirakó, építőjáték
• Társas tevékenységek: kártyajátékok, társasjátékok
• Testmozgás: rendszeresen, szabad levegőn, sok!
• Zenehallgatás: ének, zenélés, táncolás 

Mely módszereket tanítja pszichológus szakember?

• Légzéses technikák: lassú légzés, hasi légzés
• Irányított vizualizáció, imagináció:  a gyermek, relaxált állapotban, a terapeuta által kért képekre gondol. Ez segíti őt a figyelemelterelésben, a figyelem fókuszálásában. Hatékony technika túlzott mértékű szorongás esetén.
• Progresszív izomrelaxáció: a gyermek izmai fokozatos megfeszítésével és ellazításával jut el egy relaxált, ellazult állapotba.
• Autogén tréning: 10 éves kortól elsajátítható professzionális módszer. Világszerte alkalmazzák, a legtöbbet kutatott relaxációs módszer, mely gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt hatékony szorongásoldó technika!

 Ha ezeket a módszereket otthon rendszeresen gyakoroljuk, néhány hét után érezhető a hatásuk!

Úgy hatnak az agy működésére, mint a szorongásoldó gyógyszerek,

de nincs mellékhatásuk!

Gyermekünk akár szorong, akár nem, érdemes vele rendszeresen végezni a fenti tevékenységeket! A gyermekek minden életkorban igénylik és meghálálják a velük való foglalkozást!

A sok tévé, tablet, mobil és különóra mellett jusson idő a kirándulásokra, társasjátékokra, ölbéli játékokra és beszélgetésekre is! Így lehet gyermekünk nyugodt és kiegyensúlyozott a mindennapokban:

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Fotók: pixabay.com

Az óvodáskor a legösszetettebb és a legérdekesebb időszaka egy gyermek életének. Ilyenkor válik belőle kis totyogóból iskolaérett gyermekké. Kutatások igazolják, hogy az első három életév mennyire fontos egy ember fejlődése, és személyiségének alakulása szempontjából. Én azt  gondolom, hogy az óvodásévek, ez a 3-4 év legalább olyan meghatározó időszak egy ember életében, mint az ezt megelőző három év. Nézzük csak meg közelebbről, miért.

Hogyan és miben fejlődik a gyermek óvodáskorban?

• Óvodáskorban a gyermekek jelentős testi változásokon mennek keresztül. Rengeteget nőnek, ez persze azzal is jár, hogy óriási a mozgásigényük!
• Az óvodás gyermekek kognitív fejlődése is látványos. Ebben az életkorban nagyon fogékonyak és nyitottak mindenre. - Az elkezdett fejlesztések is még iskolás korig célt érhetnek. Sokkal gyorsabban és nagyobb eséllyel tudunk segíteni pszichológiai jellegű problémák esetén is!
• Figyelmük terhelhetővé válik: a néhány percig leköthető gyermekekből akár fél- egy óráig lefoglalható, iskolaérett fiúk és lányok lesznek. Egy kiscsoportos óvodás még néhány percenként új játékot keres, hamar megunja az építést, rajzolást. Egy nagycsoportos már önállóan, vagy társaival együtt is hosszabb ideig eljátszik.
• Beszédük is folyamatosan fejlődik. Az évek alatt sokat gazdagodik szókincsük.

Azoknak a gyermekeknek a leggazdagabb a szókincse,

akiknek naponta, rendszeresen olvasnak mesét!

Ezek a gyerekek szeretnek maguk is könyveket lapozgatni, nézegetni, később kevésbé kell őket nógatni az olvasás gyakorlása miatt is!

• Fantáziájuk, képzelőerejük fejlődése járul ahhoz hozzá, hogy a kép nélküli, vagy csupán néhány illusztrációt tartalmazó meséket is szívesen hallgatják.
• Emlékezetük képessé teszi őket, hogy 5-6 éves korukra már egész meséket fejből eljátsszanak, természetesen a számukra érzelmileg fontos részletek kiemelésével, felnagyításával, vagy épp átírásával!
• Egy kicsi még nehezen tűri, ha folyamatosan megmondják neki, mit mikor csináljon. Az óvodáskor évei alatt észrevétlenül sajátítják el a gyermekek az alkalmazkodás szabályait, beilleszkednek a közösségbe és kialakul feladattudatuk, és monotóniatűrő képességük is.

Mely esetekben lehet szükség megsegítésre?

A gyermekek eltérő ütemben fejlődhetnek. Van olyan gyermek, aki már 5 évesen "iskolaéretten" viselkedik és gondolkodik, és van olyan, aki még 7 évesen is nehézségekkel küzd.

Milyen jelekre érdemes szülőként, óvodapedagógusként odafigyelni?

Mely esetekben lehet kérni az illetékes pedagógiai szakszolgálat vizsgálatát?

• Túlzott mozgékonyság esetén - ha a gyermek egyáltalán nem bír egy helyben maradni. Látszik, hogy nem akarattal csinálja, izeg-mozog állandóan. Már csecsemőként is nagyon keveset aludt, és nagyon aktív baba volt.
• Figyelme nem leköthető - 5 éves kortól a gyermekek látványosan ügyesebbé, terhelhetőbbé válnak. Ha még ekkor sem képes végighallgatni nyugodtan egy mesét, vagy nem tud 5-10 percig sem egy játékkal játszani, érdemes megnézni, mi okozhatja nála a figyelem problémákat.
• Emlékezete képzeleti képekkel teli - Vannak olyan gyerekek, akik mindenfélét kitalálnak, és úgy mesélik el, mintha tényleg megtörtént volna. Tudnunk kell, hogy óvodáskorban egyébként is összefonódnak a képzelt és a valódi világ eseményei, de az életkor előrehaladtával, a gyermeknek különbséget kell tudni tenni. A túl sok fantáziálás, kitalált hihetetlen beszámolók a gyermekkori szorongás jelei is lehetnek. Érdemes tehát odafigyelni rá, mióta van, mi válthatta ki, esetleg pszichológiai konzultációt kérni.
• Beszédhiba esetén kérjünk logopédiai vizsgálatot és megsegítést, mert a beszédértésnek, a helyes artikulációnak nagy jelentősége van az iskolai betűtanulásban.
• Túl félénk a gyermek - Visszahúzódó, bátortalan, elkülönül társaitól, alig hallhatóan és kevés emberrel beszél, ez is mind a gyermekkori szorongás jele. Ilyenkor érdemes kideríteni, mi okozza nála a szorongást, és fontos, hogy kérjük pszichológiai megsegítést, hiszen az iskolába való beilleszkedés tovább fokozhatja gyermekünknél a szorongást, illetve jelentősen ronthatja teljesítményét, figyelemkoncentrációs képességét!
• Túl indulatos, fegyelmezetlen a gyermek - Néhány óvodás kisgyermek képtelen magatartását akaratlagosan irányítani, az érzelmek eluralkodnak felettük. Indulatkitöréseiket a társaik, szüleik és pedagógusaik is nehezen kezelik. Ilyen esetekben ne szégyelljük kérni a pszichológiai vizsgálatot, hiszen

minél korábban jut el a gyermek a szakemberekhez, annál gyorsabban és annál többet tudunk segíteni!

Láthatjuk tehát, hogy az óvodáskor nagyon fontos időszak gyermekeink életében.

Mit tehetünk szülőként, hogy kis óvodásunk fejlődése problémamentes legyen?

• Engedjük, hogy kiélje hatalmas mozgásigényét! - Biztosítsunk és teremtsünk számára biztonságos terepet, ahol kedvére gyakorolhat, ügyesedhet és levezetheti óránként megújuló energiáját!
• Olvassunk nekik életkoruknak megfelelő meséket! Nézegessünk könyveket velük! Beszélgessünk a képek, történetek alapján!
• Rajzoljunk, fessünk, barkácsoljunk együtt! Segíthessen akár a főzésben, tésztagyúrásban, teregetésben, gereblyézésben is!
• Kis korától legyen feladata: például ha már nem játszik valamivel, pakolja össze, tegye vissza a helyére. A nagyobbak feladata lehet a tiszta ruhák hajtogatása, rendrakás a szobában, vagy a portörlés is!
• Kevés időt töltsön a gyermek tévé és számítógép előtt, tablettel vagy mobiltelefonnal. Ez a világ a gyerekeket teljesen elbűvöli és magával ragadja. Látják, hogy mi is állandóan ezzel foglalkozunk, nem tilthatjuk el teljesen őket sem, de szülőként felelősségünk, hogy mennyit engedünk. 
• Minden nap olvassunk mesét! Lehet ez az esti szertartás része, így fejlesztjük is őket és elő is készülünk az elalváshoz!
• Nem kellenek a gyakorló, fejlesztő füzetek! - csak akkor gyakoroljunk a gyermekünkkel, ha neki is van kedve hozzá és csak addig, amíg még érdekli. Ne erőltessük! A gyermek normál esetben speciális gyakorlás és fejlesztés nélkül válik iskolaéretté! Ám ha a fejlesztőpedagógus, vagy logopédus házi feladatot ad, azt mindenképp csináljuk meg! Csak csináljunk kedvet hozzá!
• Legyen sok szabad ideje! - Amikor azt játszhat, amihez kedve van! Az óvodások ritkán unatkoznak. Engedjük, hogy kiélje fantáziáját, kijátssza magából a feszültséget, a történteket.
• Ne terheljük túl különórákkal! - Óvodáskorban felesleges háromféle szakkörre járatni a gyermekünket. Bár élvezik, mégis elvesszük tőlük a szabad játék és szabad mozgás idejét. A foglalkozásokon mindig azt kell csinálni és úgy, ahogy mondják! Ráér majd az iskolában ennek megfelelni. Óvodásként hadd legyen még felszabadult és gondtalan az a gyermek!

Látható, hogy szülőként sok mindent tehetünk. Ha azonban nehézségek, problémák jelentkeznek nem szabad kétségbeesni. És a legrosszabb, ha titkoljuk, szégyelljük! 

A szorongások és problémák nagy része spontán megoldódik, elmúlik. Ám ha a problémák több hónapon keresztül fennállnak, elhúzódnak, ne habozzunk, forduljunk szakemberhez!

Nekünk szakembereknek titoktartási kötelezettségünk van! És azért dolgozunk, hogy a gyermekeknek (és ezáltal szülőknek, társaknak és pedagógusoknak) az életük jobb, és valamivel könnyebb legyen! A "problémás" gyermek is ugyanolyan értékes, mint társai. Segíteni kell őt szülőként, pedagógusként és szakemberként, hogy meg tudja mutatni, mire képes, hogy ő is boldog gyermekké válhasson!

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Lájkolod a Ne szorongj!-ot a facebook-on, biztosan nem maradsz le semmi hasznosról, vagy újdonságról!

fotó: pixabay.com

Iskolai agresszió, nehezen kezelhető, problémás gyerekek már az óvodában is? Zaklatottak, ingerültek a gyerekek otthon is? A pedagógusok és szülők dolga nehéz. Vitatkozás, feszültség, nehezen kezelhető helyzetek nap mint nap otthon, és az intézményekben? - Mit gondol erről a tanácsadó szakpszichológus? 

Rengeteg gyermekkel találkoztam már, és sokszor épp a "legrosszabbak", legproblémásabbak jutottak el hozzám. Mégis azt vallom, hogy rossz gyerek nem születik. Egy gyermek viselkedhet rosszul, ám annak mindig megvan az oka, magyarázata. A "legrosszabb" gyermekkel is meg lehet találni a közös hangot, és ezáltal elkezdeni kiépíteni számára egy másik utat, mely alternatívát mutat, hogyan lehetne ő is "jobb".

Máshogyan kezelni a gyermekeket

A nehezen kezelhető gyerekekkel való foglalkozás általában ugyanolyan elvek szerint történik, mint egy szorongó, vagy tanulási nehézséggel küzdőé. A kulcs a kapcsolat, a bizalom kiépítésén van. Minél fiatalabb valaki, minél kevesebb negatív tapasztalat érte, annál könnyebb ezt kiépíteni. Egy deviáns kamasszal már sokkal nehezebb a dolgunk, mert ott már komoly sérelmeket, akár megszilárdult hiedelmeket kell leküzdeni, de a helyzet még ekkor sem reménytelen. 

Az első és legfontosabb szempont, hogy szeretettel fordulok felé, és elmagyarázom neki, hogy én csak akkor tudok segíteni neki, ha egy kicsit megismerem. A gyermekekkel hamar meg lehet találni a közös hangot, ha az ember kilép például az osztályozó-fegyelmező- szigorú tanár szerepből, és mint felnőtt a gyermekhez, vagy mint ember az emberhez fordul hozzá. Kíváncsisággal, őszinte érdeklődéssel, szeretettel, elfogadással. Erre a gyerekek szívesen megnyílnak. Ám nagyon fontos ezen a ponton, hogy

SOHA ne éljünk vissza a gyermek bizalmával, őszinteségével!

Mert azt egy életre megjegyzi, és aki érzékenyebb, sérülékenyebb, veszélyeztetett, úgy bezárulhat a negatív tapasztalatok miatt, hogy később már minden próbálkozás lepereghet róla!

Máshogyan kezelni a szülőt

A gyermek megnyerése mellett nagyon fontos szempont a szülővel való kapcsolat kiépítése. Ha nem tekintem a szülőt partnernek a gyermekkel való foglalkozás során, a munkám nagy része hiábavaló, a gyermek hosszútávon soha nem fog a családjával szembemenni. Ha a szülőt sikerül megnyerni, és ő is bizalmába fogad, megfogalmazhatunk közös célokat, melyeket már ő is magáénak érez, akkor elindulhat a közös, akár évekig tartó, munka. 

Ha az első lépést jól oldottuk meg, vagyis a gyermek a bizalmába fogadott, és képviselni tudjuk őt hitelesen, akár más felnőttekkel, kollégákkal szemben is, akkor a szülő is pozitívabban áll majd hozzánk, hiszen látja, hogy fontos számunkra a gyermeke. 

Abban az esetben, amikor a szülő egyáltalán nem együttműködő, igyekeznünk kell a gyermekkel való kapcsolatot fenntartani, vagy olyan felnőttet, közösséget találni a számára, ahová biztonságosan kötődhet, hogy érjék olyan hatások, melyek érzelmi biztonságot nyújtanak a számára, hogy érezhesse, őt is szeretik, elfogadják. Ha ez alapjaiban hiányzik, a gyermeket könnyedén "magával sodorhatja bármilyen áramlat".

Mit tehet az intézmény, a pedagógus?

Ma már egyre többet lehet hallani az alternatív módszerekről. Lehetőség van például a jógára, a diákrelaxációra a mindennapos testnevelés keretein belül, vagy egyes intézményekben akár a shiatsu masszázst  is elsajátíthatják a gyerekek. A kezdeményezés jó, a hangsúly a rendszerességen, és a hiteles "tréneren" van.

Emellett nagyon fontos lenne a régóta hangoztatott, anyagi okok miatt mindig csak részben megvalósított, iskolapszichológusi rendszer kiépítése. Hátrányosabb helyzetű településeken (ahol a szakemberekre az ellátatlanság miatt még inkább szükség lenne) ez teljesen megoldatlan, az intézmények és szülők csak "ünnepnapokon" találkoznak pszichológussal. 

Az intézményekben az is nagyon hatékony, ha egy kisebb team segítheti a pedagógusok munkáját. Ebben a teamben lehet pedagógus, gyógypedagógus, szabadidő-szervező, gyermekvédelmi felelős, iskolapszichológus.

Ha minderre nincs pénz, akkor talán könnyebben megoldható egy-egy "nyugi-szoba" vagy "nyugi-sarok" kialakítása. Felnőtteknek, gyerekeknek néha szüksége lehet arra, hogy 10 percre elvonuljanak, felfrissüljenek. 

Sokszor halljuk, hogy az órát zavaró gyermekeket kiküldik a folyosóra. Ez több szempontból sem jó megoldás, mivel jogilag nem megengedett és számos veszélyt is rejthet magában (pl. tanuló felügyelet nélküli viselkedése, eltűnése). Ilyenkor azonban be lehetne küldeni a "nyugi-szobába" egy lyukasórán lévő kollégával, vagy egyéb pedagógiai alkalmazottal. 

Téves felfogás az, hogy így nem büntetjük a gyermeket, hanem arra sarkalljuk, hogy rosszalkodjon csak, legalább nem kell tanulnia, viselkednie a tanórán. Ám a tanóráról való kiemelés csupán átmeneti lehet, és azt a célt szolgálja, hogy a tanuló minél hamarabb a tanórára visszavezethető legyen: lenyugodottan, felfrissülten.

Sokszor segít az is, ha a tanórán bent van még egy felnőtt (szülő, pedagógiai asszisztens, közmunkás, pedagógus), aki esetleg tud is segíteni a gyerekeknek. A tanulók sokfélék, képességeik és adottságaik tekintetében nagyon eltérhet egy-egy osztály összetétele, a hatékony differenciáláshoz pedig néha jól jön egy kis segítség!

Pszichológusként nehezményezem azt is, hogy a középiskolai és egyetemi kollégiumok nagy részében ugyancsak nincs meg arra a lehetőség, hogy a diák időnként elvonulhasson és egyedül lehessen. Természetesen az intézményeknek biztonságos környezetet kell biztosítani a tanulóik számára, hisz a szülők teljes bizalommal és felelősséggel rájuk bízták gyermekeiket, de azt gondolom, hogy egy ilyen szoba, akár felügyelő tanár tudtával, bármikor és bárhol használható.

Jó ötletek csoportosan

• Zenehallgatás

Amikor a rossz időjárás miatt nem tudnak a levegőre kimenni, az óvónéni kellemes, akár relaxációs zenét kapcsol a gyerekeknek. A kicsik ilyenkor a szőnyegen, párnákon fekszenek és az óvónénik, dadusok simogatják a hátukat.

- Ez a módszer nagyobb gyerekekkel is alkalmazható. Az iskolás gyerekek akár a padra is lefekhetnek, és pihenhetnek 5-10 percet!

• Reggeli beszélgetés

Budapesti, lakótelepi általános iskolában központilag az egész tantestület alkalmazta a módszert. Hétfőnként a gyermekek kicsit zaklatottabban érkeztek az iskolába. A reggeli beszélgetés az osztályfőnökkel segített a ráhangolódásban, a hétvégén történtek átbeszélésében. Ezután jobban tudtak a gyerekek koncentrálni a tanórákon.

- Bármikor megszakíthatjuk a tanítást, amikor látjuk, hogy az osztály figyelme "szétesett". Ilyenkor lehet egy kicsit beszélgetni azokról a dolgokról, ami őket érdekli. Lehet, hogy kicsit lemaradunk az anyaggal, de a kapcsolat diákjainkkal szorosabb lesz, és szívesebben,valamint gyorsabban tanulnak így tőlünk!

• Játszószoba

Egy olyan szoba kialakítása, ahol "olyan, mint otthon": szőnyeg, kényelmes babzsákok, játékok. Ebben a térben eltölthetünk egy-egy osztályfőnöki órát, napközis foglalkozást, vagy játszhatunk, beszélgethetünk négyszemközt egy-egy problémásabb tanulóval.

• Pihenő szoba

Felszerelése között lehet otthonról behozott, nem használt, kényelmes kanapé, babzsák fotel, hintaszék. Szólhat benne relaxációs zene, vagy lehetnek az asztalon színezők, fotóalbumok, papír a falon, ahova lehet rajzolni, írni valamit.

• Elvonuló sarok a tanteremben

 Talán ez a legkönnyebben megvalósítható ötlet, hiszen minden teremben van egy kis hely, hátul egy szőnyegnek, (babzsák)fotelnek, ahova a "magával nem bíró" gyermek néhány percre, tanári felügyelet mellett elvonulhat. A többi gyermeket nem zavarja, mert idővel megszokják, hogy XY-nak szüksége van időnként néhány perc nyugalomra. Tehetünk a sarokba életkortól függően, könyveket, színezőket, játékokat (építő, kisautó). Jutalomként is használhatjuk, mindenkire sor kerülhet egyszer-egyszer, hogy a nyugi-sarokba kerüljön.

• Relaxáció

Iskolapszichológusként hetente tartottam relaxációs foglalkozást az általános iskolás gyerekek számára. Nagyon hasznos diákoknak, pedagógusoknak egyaránt, akár prevenciós céllal is!

• Terápiás kutya

Sajnos Magyarországon nem nagyon van erre példa, de ahol már kipróbálták, ott biztosan minden nap szeretnék is alkalmazni ezt a lehetőséget. Egy kutya jelenléte a tanórákon rendkívül motiválóan hat a gyermekekre. Miatta figyelnek, és észrevétlenül megtanulnak egy sor fontos dolgot, mindemellett pedig szereznek egy olyan barátot, aki úgy fogadja el, úgy szereti őket, ahogy vannak!

 Egyénileg

A problémás gyerekekkel való foglalkozásnál elengedhetetlen a szemléletváltás. Őket nem feltétlenül motiválja, hogy egyetemre menjenek, "Valaki" legyen belőlük. Meg kell találnunk a hozzájuk vezető utat, hogy mi hozza lázba őket. Ha érzik, látják, hogy elfogadjuk, szeretjük, és támogatjuk, könnyebben vesz majd részt a tanórai munkában is. Ha megkapja a figyelmet más úton, akkor már nem kell rosszalkodnia azért, hogy foglalkozzunk vele!

Sokszor segít az is, ha valamilyen feladatot bízunk a renitens gyermekre, ha valaminek ő lehet a felelőse. Ha sok sikerélmény éri a gyermeket, az pozitívan hat életének többi területére is. A megbélyegzés ("rossz gyerek" szerep), az állandó büntetés egy lavinát indíthat el, melyet nehéz lehet megállítani.

A többi gyermek testi és lelki egészsége érdekében, ha nem sikerül intézményi szinten kezelni a problémát, mindenképp kérjünk segítséget! Konzultáljunk a szülővel, kérjünk, javasoljunk pszichológiai vizsgálatot! A nehezen kezelhető gyermek viselkedése miatt pedig a szorongó gyermekek megsegítése is fontos lehet.

Az iskola a tudás központja, és emellett számos más készség elsajátításának a színtere. Megéri váltani olykor a frontális oktatásból a szőnyegen körbeülős, felszabadultabb, alternatív módszerekre, vagy éppen négyszemközt beszélgetni a gyerekekkel. A jó pedagógusok tudják, és használják ezeket nap mint nap, mert tudják:

A befektetett idő és energia hosszútávon megtérül!

Ezt én is így tapasztalom.

Ha tetszett a cikk, ossza meg, hogy mások is elolvashassák! köszönöm!

Lájkolja a Ne szorongj! blog facebook oldalát, így biztosan nem marad le az új bejegyzésekről! 

fotó: pixabay.com, ikea.com/hu

Sok szülő döbbenten néz rám a szülőkonzultációk alkalmával. Ilyenkor szoktam ugyanis elmesélni, mi mindent tudtam meg a gyermekéről (a beszélgetésekből, kérdőívekből, rajzokból), és megkérdezem, mindezekről ő mit gondol, mivel egészítené ki.

Az egyik anyuka egyszerűen nem értette, hogy lehet az, hogy ő ezekről nem tud. "Valamit rosszul csinálok?" - kérdezte. "Olyan, mintha nem is ismerném a gyerekem."

Normális, hogy egy szülőnek semmit nem mond el a gyermeke abból,

amit átél, illetve ami vele történik?

 Ahogy telik az idő, sajnos szülőként egyre kevesebbet tudunk gyermekeink mindennapjairól, valódi élményeiről. A bölcsődei gondozókkal, később az óvónénikkel még bensőséges a kapcsolatunk, de amint elkezdődik az iskola, a szülő szinte teljesen kiszorul a gyermek életének 8 órájából! És amit nem mesél el a gyermek, arról egyszerűen nem tudunk. Az elején még furcsálljuk ezt, kérdezgetjük-faggatjuk csemeténket, aztán amikor a "minden oké" és a "semmi" után nem kapunk egyéb választ, előbb-utóbb beletörődünk.

Pedig nem kellene. Fontos, hogy a szülőnek a gyermekével bensőséges, később baráti viszonya legyen, hogy meg tudják beszélni a bizonytalanságokat, útkereséseket, csalódásokat, és a kényes témákat is!

Mit tehetünk szülőként?

 Hogyan viselkedjünk, hogy gyermekünk figyeljen ránk?

Először is leszögezném, hogy minden gyermek más, ezért a következő tippek természetesen nem minden gyermeknél működnek. Én azt szoktam mondani, hogy a szülő ismeri a legjobban a gyermekét, nekik közösen kell kitalálniuk, mi az, ami náluk működik!

Először is, amikor gyermekünk hazaér a suliból, délután 4-5 óra felé nagyon fáradt, és tele van élményekkel, ugyanakkor szeretne játszani, tévét nézni, enni, és így tovább. Amikor megkérdezzük tőle, hogy "mi volt a suliban?", a legtermészetesebb válasz, hogy semmi, hisz "ki emlékszik már arra?!", és különben is, "miért nem azt kérdezed, hogy mit szeretnék most csinálni?"

Nem biztos, hogy a hazafelé tartó út a legalkalmasabb időpont a mesélésre. Valljuk be őszintén, ilyenkor mi sem tudunk rá figyelni teljesen, hisz vezetünk, vagy rádiót hallgatunk közben, netán azon kattog az agyunk, mit főzzünk vacsorára. Akkor várjunk tartalmas választ a gyermekünktől, amikor mi is 100%-ban rá tudunk koncentrálni és részt tudunk venni a beszélgetésben. A gyerekek pontosan látják és érzik, mikor figyelnek rájuk, mikor foglalkoznak velük, és sokkal odaadóbbak, sokkal őszintébbek, ha mi is azok vagyunk velük!

Ha a család mindennapi életébe sikerül becsempészni a közös beszélgetéseket és élménybeszámolókat, akkor biztosak lehetünk abban, hogy gyermekünk is megnyílik majd! Lehetnek ezek közös vacsorák alkalmával, vagy mikor mindenki hazaér.

Segítheti a beszélgetésben való elmélyülést valamilyen közös tevékenység is. Ha például anyu nem ér rá "csak" beszélgetni, akkor lehet együtt kutyát sétáltatni, vagy együtt biciklizni, vagy együtt készíteni a vacsorát, apának segíteni, kertészkedni. Ilyenkor lehet még könnyebb például a kamaszok számára kényesebb témák szóba hozása is.

Hogyan kérdezzünk, hogy gyermekünk minél több mindent, minél részletesebben meséljen?

A gyermekeinkkel való foglalkozás során nem a mennyiség számít. Nem az a cél, hogy a gyermek egy órán át megállás nélkül beszéljen, - attól kezdve, hogy egyik-másik osztálytársa mit csinált, addig, hogy mi volt a tízórai, az ebéd, és az uzsonna, és melyik hogy nézett ki -, hanem hogy megtudjuk, mely élmények voltak számára fontosak, és azok miért! Rá vagyunk kíváncsiak, nem a padtársára, a menzára, a rossz gyerekre. Ha mégis róluk akar mesélni, akkor hámozzuk ki, ez miért foglalkoztatja őt ennyire. Ássunk a mélyére, nyomozzunk!

Ahhoz, hogy megtanítsuk beszélni magáról, a gondolatairól és érzéseiről,

máshogyan és mást kell kérdeznünk.

Máshogyan?

Igen. Gyermekeink igénylik a csak rájuk fordított időt. Ha belegondolunk, a pszichológus 50 percig csak rá figyel, csak vele foglalkozik, és minden héten. Gondoljunk bele, nekünk mikor van 50 percünk csak a gyerekre figyelni?! Nem mindig szükséges ennyi idő, néha 10 perc is elég, de kamaszoknál bizony olykor még az egy óra is kevés, annyi mondanivalójuk van! Ezért fontos, hogy érezzék, hogy abban a néhány percben ők a fontosak, csak rájuk figyelünk! Ne legyen közben telefonozás, tévénézés, számítógépezés.

A megosztott figyelem emberi kapcsolatoknál nem működik!

 A kisebbek szeretnek rajzolni, megkérhetjük, hogy rajzoljon valamit a mai nappal kapcsolatban. Például legyen a címe: A keddi napom. Illetve játék közben is, felszabadultabbak, ilyenkor is jobban eszükbe juthat egy-két történet!

Kamaszokkal érdemes lehet rendszeresen sétálni egy nagyot!

Mást kérdezzünk?

Néhány jól irányzott kérdéssel segíthetünk neki feleleveníteni, hogy mi is történt. Ezeken elkezd majd gondolkozni, és eszébe jutnak bizonyos, számára érzelemdús élmények események, amikről aztán tovább lehet beszélgetni.

• Húú, de sűrű napom volt! - mondja anyuka. - Nagyon elfáradtam, annyi minden történt ma velem! És Neked milyen napod volt? Meséld el, mi történt veled azután, hogy reggel elváltunk?
• Melyik óra volt a legjobb ma? Miért?
• Melyik óra volt a legrosszabb? Miért?
• Kivel játszottál az ebéd utáni szünetben? Mit játszottatok? 
• Miben voltál ma a legjobb?
• Mi nem sikerült úgy, ahogy szeretted volna? 

A végletekre való rákérdezés hamarabb hív elő konkrét élményeket, aztán arról megint eszébe jut majd valami, vagy mi kérdezhetünk tovább azzal kapcsolatban, ami felmerült bennünk. A cél a gondolatban visszahelyezkedés. Ha nagyon rossz napja volt, előfordulhat, hogy nem akar mesélni róla, mert fél, hogy újra át kell élnie a kellemetlen érzéseket. Ilyenkor nyugtassuk meg, hogy kicsit kapcsolódjon ki, aztán majd később elmondja.

A gyerekek nagyon hálásak azért, ha nem csak kérdezünk, de mi is elmondjuk, mi történt velünk és az milyen hatással volt ránk. Ebben segít a következő gyakorlat, mellyel közösen tanulhatja meg a család minden tagja 2 éves kortól 99+ éves korig, hogyan beszélgessünk a napunkról.

Próbáljátok ki!

A játékban, ami igazából nem játék, természetesen részt vesz anya és apa (ha jelen van, más rokon, ismerős) is, ezáltal a gyerekek is megtudják, hogy ők mit és hogyan éltek át aznap!

Vigyázzunk! A játék beszélgetés elhúzódhat akár egy óráig is, amikor már belejött a család! Én azonban azt gondolom, emiatt várhat a tévé, a vacsora és minden más is! Haszna sokszorosan megtérül!

Ha tetszett a cikk, köszönöm a megosztást!

És légyszi, nyomj egy lájkot a Ne szorongj! blog facebook-oldalára, hogy a következő blogbejegyzésekről azonnal értesülhess! köszi!

fotó: pixabay.com