Hatékony szorongásoldás gyermekekkorban

Ne szorongj!

Félénk gyerek

Ezért vedd komolyan a félénkséget, bátortalanságot!

2017. május 11. - KoczokMárta

"Félénk gyerek a kisfiam, szorongó, bátortalan és visszahúzódó. Azt szeretném, ha boldog és bátor lenne ő is mint a többi gyerek. Szeretnék neki segíteni, de nem tudom hogyan!" - Sok szülőben kavarognak a fenti gondolatok. Sok szülőt zavar, hogy nem olyan ügyes és talpraesett a kisfiuk, vagy kislányuk, mint ahogy ők szeretnék.

Miért foglalkozzunk a félénk gyerekekkel? Hogyan segíthetünk nekik? - pszichológus szakértő válaszol.

 felenk-gyerek.jpg

Milyen a félénk gyerek? Hogyan lehet felismerni?

A félénk gyerek egészen pici korától nagyon ragaszkodik az édesanyjához. Igazán csak vele, mellette érzi magát biztonságban. Közösségbe kerülve nehezen oldódik fel, szégyenlős, nem vesz részt a közös tevékenységekben, egyedül játszik, vagy esetleg egy barátja van. A félénk gyerek nem szeret szerepelni a műsorokban. Iskolába is nehezen indul el, alig várja, hogy otthon lehessen. A tünetek fokozódhatnak az életkor előrehaladtával. Érdemes a jelenséggel foglalkozni, hisz jelentős szenvedést okoz a gyermek számára.

Azon túl, hogy szenved a gyerek, miért olyan fontos foglalkozni ezzel a témával, hisz a bátortalanság, félénkség nem betegség?

Ez igaz. A félénk gyerek tünetei nem merítik ki egyetlen betegségkategória kritériumait sem. Fontos azonban tudni, hogy ez a temperamentum, vagy hozzáállás,  - mely részben szerzett, részben tanult viselkedés,- kockázatot jelent a felnőttkori szorongásos vagy depressziós megbetegedések szempontjából. Vizsgálatok igazolják, hogy például a társas kapcsolatok terén fellépő nehézségek, és az általános félénkség jelentős mértékben megnövelik a későbbi pszichés zavarok kialakulását! Negatívan befolyásolják a szociális tevékenységeket, munkahelyi-iskolai teljesítményt, társas kapcsolatokat.

Részben öröklött, részben tanult viselkedés a félénkség? Mi okozhatja?

Azt szoktam mondani, hogy a szorongásra való hajlam öröklődik. Az, hogy a hajlamból lesz-e az élet során szorongásos zavar, az sok mindenen múlik. A gyermek születik egyfajta hajlammal, temperamentummal, idegrendszeri érzékenységgel. Ezt befolyásolja az őt körülvevő környezet, az ingerek, és életesemények, melyekkel élete során találkozik. 

A félénkség kialakulásában szerepet játszhatnak terhesség alatti, születés közbeni tényezők is, mint amilyen a nem kívánt terhesség ténye, az édesanya terhesség alatti dohányzása, születés közbeni oxigénhiányos állapot, egyéb komplikációk. Emellett fontos befolyással vannak azok az életesemények, melyek jelentős pszichoszociális megterheléssel járnak. Ilyen például a költözés, az osztályváltás, válás, kórházi kezelések, megbetegedések, baleset, veszteségélmények. 

A szülők magatartása is meghatározó lehet. A túlóvó, túlvédő szülői hozzáállás sajnos nem teszi bátrabbá a félénk gyereket. Sok ártalmatlannak tűnő helyzetet, "veszélyesnek" címkéznek, és ezzel akarva-akaratlanul is kiépítik, illetve fenntartják a gyermekben a szorongást, az idegen helyzetektől való félelmet, s ezáltal az elkerülő magatartást.

Sok felnőtt azt gondolja, majd elmúlik a gyerek félénksége, bátortalansága. 

Sajnos, ez egy általános tévhit. Mint ahogy az is, hogy "én is ilyen félős, bátortalan gyerek voltam, ő is kibírja, ügyes felnőtt lesz belőle!", vagy "Az apja is ilyen, én is ilyen vagyok, mi ilyen félős család vagyunk". Ilyenkor könnyebben beazonosítható a genetikai meghatározottság, ám azzal nem segítünk a gyermeknek, ha közöljük vele, hogy azért vagy ilyen, mert mi is ilyenek vagyunk. A mindennapokban megtapasztalt szenvedést, nehézségeket ez a gyermek sosem tudja majd kezelni, megoldani. Mindig hajlamos lesz a szorongásra és arra, hogy a kevésbé hatékony, elkerülő viselkedésmódokat válassza. Ezáltal sajnos nem érik majd olyan pozitív élmények, melyek ellensúlyozni tudnák a sok kudarcot.

Hogyan segíthetünk akkor a félénk gyerek szüleinek, és magának a gyereknek? Mi csökkentheti a későbbi zavarok kialakulását?

Fontos, hogy a félénk gyerek jelenséget felismerjék, a bátortalan, félős gyerekeket pedig támogassák a szülők, pedagógusok és szakemberek. A leghatékonyabb segítség, ha megtanítjuk őket jól működő megküzdési stratégiákra, szociális készségekre. A gyermekkori önbizalomhiány sajnos sok esetben kamasz- és felnőttkorban is fennmarad. Ezért abban kell segíteni őket, hogy önmagukról pozitív képet tudjanak formálni és hinni tudjanak képességeikben. A sok személyre szabott apró kihívás, és az azokkal járó sikerélmények mutatják számukra, hogy jó úton haladnak!

A szülőkkel való konzultáció meghatározó eleme a félénk gyerek megsegítésének. Hisz a támogató nevelési légkör nélkül keveset tehetünk. Előfordulhat, hogy ha a szülők is szociális készségfejlesztésben részesülnek, akkor ezzel pozitív mintát tudnak mutatni gyermeküknek. Fontos, hogy a félénk gyerek megtapasztalja az elfogadó szociális légkört, pozitív baráti kapcsolatokat tudjon kialakítani és olyan tapasztalatok érjék, melyek képesek ezt az "önrontó" kört (pl. "nem merek megszólalni, mert félek, hogy kinevetnek, ezért inkább nem barátkozom senkivel") megtörni.

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Kövesd a Ne szorongj! blogot a facebookon!

Iratkozz fel a hírlevelekre, és azonnal letöltheted az ajándék e-könyvet a hatékony gyerekkori szorongásoldásról.

 

fotó: pixabay.com

A bejegyzés trackback címe:

https://neszorongj.blog.hu/api/trackback/id/tr3012495575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.