Hatékony szorongásoldás gyermekekkorban

Ne szorongj!

Aki meghalt, az már nem vesz levegőt?

Hogyan beszéljünk gyermekünkkel a halálról?

2016. október 30. - KoczokMárta

A Halottak napja, Mindenszentek vagy Halloween közeledtével óhatatlanul felmerülnek olyan kérdések, amelyeket szülőként különösen nehezen megválaszolhatóknak találunk. Esetleg még az is megfordulhat a fejünkben, hogy kivigyük-e egyáltalán a gyermeket a temetőbe? Ha igen, hány éves kortól? 

gyertyak_lany.jpg 

"Meghalt a feleségem. Hirtelen, váratlanul történt az egész! Van egy 10 éves lányunk.. mit mondjak neki? Próbálom tartani magam előtte, hogy ne lássa, mennyire nehéz most nekem. Szeretném, ha minél kevesebbet szenvedne. Mit mondjak neki, mi történt az anyukájával? A temetésre semmiképp nem akarom, hogy kijöjjön.."

"Rendszeresen járunk ki a temetőbe, viszünk virágot a sírokhoz a szeretteinkhez. A 8 éves kislányom közben olyan kérdéseket tesz fel, amire egyszerűen nem tudok válaszolni? Akit eltemetnek, az már nem vesz levegőt? Nem ébred fel? Honnan tudhatjuk, hogy meghalt valaki? Számomra ezek nagyon kínos kérdések, mindig megkérem anyukámat, hogy mondjon már ő a kislányomnak valamit..."

A halál ugyanúgy az életünk része, mint a születés.

 

A baba érkezésével kapcsolatban, örömökről, nehézségekről, hasznos információkról rengeteg csatornán tájékozódhatunk. Mesélnek a szüleink, milyen volt velünk a terhesség, milyen babák voltunk, szinte mindenki tudja, mit és hogyan kell gyermeket gondozni az első pillanatoktól.

Ezzel szemben a halál, az elmúlás és a gyász témája napjainkban inkább kerülendő. A szülőnek nehéz a dolga, mert valószínűleg ő sem kapott gyermekként használható válaszokat szeretteitől. Inkább felnőttként értette meg, vagy filmekből szembesült vele, hogy miről is szól ez az egész, és szeretné saját gyermekét is megkímélni a "szörnyűségektől".

Ha esetleg egy családtag, vagy ismerős meghal, a gyermek látja szomorúságunkat és kérdez. Mert érdekli, hogy mi az a halál? Mi lesz azzal, aki meghal? Mi történik a temetésen? Miért ássuk el halottainkat a földbe? Aztán miért járunk ki a sírokhoz virágcsokrokkal? Miért gyújtunk gyertyákat? És még sorolhatnám.

Minden életkorban lehet és kell beszélgetni a gyermekkel a halálról. Amikor kérdez, válaszoljunk. Nem kell nagyon részletesen, csak annyira, ami őt kielégíti. Igenis kell velük erről beszélgetni, mert egy-egy haláleset akár szeparációs szorongást is kiválthat a gyermekből.

Könnyebb helyzetben vannak azok, akiknek megszilárdult elképzelése, "tudása" van a halállal kapcsolatban. Pl. a vallás biztos fogódzókat ad a Mennyországgal, angyalokkal, Istennel. Könnyebben elfogadják a halált, és a gyász folyamat meghatározottabb módon zajlik azoknál, akik vallásosak. Ők ezt a hitet, tudást át tudják adni gyermeküknek.

Nehezebb helyzetben vannak azok, akik "semmiben" sem hisznek, vagy fogalmuk sincs, mit gondoljanak a halállal, elmúlással kapcsolatban, esetleg feldogozatlan gyásszal küzdenek. Az ő gyermekeik nem kapnak kielégítő válaszokat a kérdéseikre. Ezzel a témával kapcsolatban náluk szorongások alakulhatnak ki.

Mit NE tegyünk szülőként?

  • Ne hagyjuk gyermekünk kérdését megválaszolatlanul! - Mert akkor elkezd gondolkozni, kombinálni, és nem biztos, hogy a megfelelő megállapításra jut majd...
  • Ne titkolózzunk a halállal kapcsolatban! - A tabuk, titkok szorongásra adnak okot, olyan tünetek kialakulásához vezethetnek, melyek nehezen kezelhetők.
  • Ne "színészkedjünk!" Ne "szépítsük" a helyzetet!
  • Ne találjunk ki nem valós történetet! - pl. ha valaki meghalt, ne mondjuk azt, hogy elaludt, mert esetleg akkor a gyermek később nem mer majd elaludni, mert attól fog félni, hogy meghal...
  • Ne meséljünk nekik szellem-történeteket! - ha nem szeretnénk náluk szorongást, és rémálmokat generálni

 Mit tehetünk szülőként?

  • Nézzünk szembe saját félelmeinkkel, tegyük fel a magunk kérdéseit, tegyük a helyére magunkban ezt a témát! Ebben segíthet pl. a relaxáció, melyet gyermekednek is megtaníthatsz.
  • Alakítsunk ki saját elképzelést, hiedelemrendszert a halállal kapcsolatban, ha nem vagyunk vallásosak!
  • Legyünk őszinték a gyermekünkkel! 
  • Ne próbáljuk túlzottan "tartani" magunkat. - A gyermek úgyis megérzi, hogy valami nincs rendben, és akkor elkezd találgatni. Válaszok nélkül arra a megállapításra juthat, hogy ő volt a rossz, és ezért vagyunk szomorúak...
  • Merjünk sírni előtte! 
  • Beszéljünk arról, hogy mit érzünk és miért!
  • Arra válaszoljunk, amit kérdez!
  • Meséljünk nekik! - sok népmesében előfordul a halál témája, a szomorúság, és hogyan lehet utána tovább élni, de magunktól is kitalálhatunk történeteket.
  • Rajzoljunk együtt! Rajzoljuk le szeretteinket, lerajzolhatjuk halottainkat is elvarázsolva, vagy hogy miként élnek ők tovább a szívünkben.
  • Kivihetjük a temetőbe is 0 éves kortól, láthassa, hogy milyen szokások vannak, hogy a halottainkkal - többek között - így törődünk.

 

Ha tetszett a cikk, légyszi oszd meg, hogy mások is elolvashassák.

Továbbihasznos, gyakorlati információkat találsz a gyermekkori szorongásról és oldásáról a NESZORONGJ.HU weboldalon!

És nyomj egy lájkot a Ne szorongj! blog-ra a facebook-on is, így biztosan nem maradsz le semmi érdekesről, vagy fontosról! köszi!

 

Fotó: pixabay.com

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://neszorongj.blog.hu/api/trackback/id/tr3711915199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.