Év végi hajrá az iskolában

2017. május 18. 17:04 - KoczokMárta

A hatékony otthoni tanulás elengedhetetlen feltételei

Közeleg a nyári szünet, de sajnos sok a számonkérés. Nagy a nyomás ilyenkor az iskolás gyerekeken. Az év végi hajrá nekik is nehéz, de a velük élő családtagok számára is megterhelő időszak ez. A gyerekek ilyenkor fáradtabbak, ingerültebbek. Jó idő van, de nekik bent kell tanulniuk a lakásban. - Mik a hatékony tanulás elengedhetetlen feltételei? Hogyan segíthetünk izgulós gyermekünknek? Mire figyeljünk oda, hogy zökkenőmentesebb lehessen az utolsó néhány hét?

ev-vegi-hajra-neszorongj.jpg 

Mik a hatékony tanulás feltételei?

Ahhoz, hogy valaki képességeinek megfelelően teljesítsen, jó jegyeket kapjon, szüksége van néhány dologra: többek között önbizalomra, hatékony tanulási módszerekre, kíváncsiságra, tudáságyra, célokra és akaratra.

1. Önbizalom

Ha én nem hiszek abban, hogy képes vagyok valamit elérni, akkor feladtam, meghátráltam, és valószínűleg tényleg nem fog sikerülni.

Az önmagukat jobban ismerő, saját képességeikben inkább bízó gyermekek többre viszik. Ők meg tudják valósítani a céljaikat. Ismerik képességeiket, nehézségeiket és erősségeiket, és ezek alapján reálisabban mérik fel a lehetőségeiket is. Sikereiket ők nem a szerencsének tudják be, hanem a sok befektetett munkának, és képességeiknek.

2. Hatékony tanulási módszerek

Többféle tanulási stílus létezik: pl. auditív (hallás utáni), vizuális, mozgásos, impulzív, társas, mechanikus. Általában minden gyermeknek van egy-két domináns tanulási stílusa, mely megmutatja számára, hogy ő miként tud a legkönnyebben, leggyorsabban tanulni.

A különféle tanulási stílusok feltérképezése történhet online tesztek által, de kérhetjük a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat szakembereinek a segítségét is. Ők konkrét tanulás-módszertani tanácsadással is segíthetnek a gyermeknek.

3. Kíváncsiság, tudásvágy

A gyermekek 6 évesen úgy érkeznek az iskolába, hogy minden érdekli őket. Tele vannak kérdésekkel, szeretnék a világot megismerni, mindent tudni akarnak! Aztán van, akiben megmarad ez a tudásvágy, és van, akiből kiveszik (melynek több oka is lehet). A motiváció, az érdeklődés felkeltése és fenntartása a pedagógusok feladata, de a szülő is segíthet ebben. E nélkül nincs élményszerű és eredményes tanulás, csak egyszerű "bemagolás" és visszamondás.

Kérhetjük például, hogy mondja el a gyermek, miről tanulnak mostanában. Mi érdekli őt a legjobban, és miért? Beszélgethetünk arról is, hogy minket szülőket mi érdekelt korábban, miért és hogyan tanultunk.

4. Célok

Fontos, hogy a gyermek tudja, mit szeretne elérni. Vannak olyan intézmények, ahol a gyermekkel szerződést kötnek időről-időre, hogy milyen célokat szeretne megvalósítani. Ez segítheti őt abban, hogy magáénak érezze a kihívást, és a személyre szabott elvárásoknak megfelelhessen. Fontos, hogy a gyermek ne mások elvárásainak akarjon megfelelni (egy tanulási képességzavaros gyermekből nem biztos, hogy orvos lesz...). A célok elérése önmagában sikert jelent a gyermek számára, támogassuk, segítsük őt ebben.

5. Akarat

Talán ez a legnehezebb része a tanulásnak. Az otthoni gyakorlás, készülés. Mert ez a szabadidőből megy! És teljesen jogos, ha a gyermekek kiakadnak és lázadnak az ellen, hogy késő délután és este tanuljanak! Pláne, hogy a nagy részére néhány hét után már nem is emlékeznek.. Itt fontos, hogy megértse és elfogadja a gyermek, hogy ez egy átmeneti állapot. Most áldozatot hoz azért, hogy elérhesse a kitűzött célt. És amikor eléri, nagyon boldog és elégedett lehet magával!

 

Mit tehetünk, ha gyermekünk bátortalan, és nagyon izgul a számonkérések miatt?

Sajnos nem minden gyermek talpraesett és ügyes a számonkérések alkalmával. Van, aki már napokkal előtte izgul és fél, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Ezek a gyermekek teljesítményszorongással küzdenek. Az iskolai teljesítmény miatti aggódás megmérgezheti a szülő-gyermek kapcsolatot is, mert szülőként látjuk, mennyire szenved a gyermekünk. Korábban már írtam arról, hogyan tesztelheted le gyermeked iskolai szorongását.

Sokszor nem vagyunk vele tisztában, hogy ez a szorongás olyan mértékű lehet, hogy a gyermek nem tudja visszaadni az otthon megtanultakat. Természetesnek vesszük, hogy a gyerek izgul. Igen ám, de az hogy mennyire izgul, az nem mindegy!

Ha a dolgozatok, számonkérések előtt nem tud aludni, ha tövig rágja a körmét, ha rosszabb jegyeket kap, mint az képességei alapján elvárható lenne - akkor érdemes segítséget kérni. Arról, hogy milyen jelei lehetnek még a gyermekkori szorongásnak, bővebben itt olvashatsz.

 

Egy hatékony tanulást és koncentrációt segítő módszer

 

Fontos tudni, hogy a gyermek nem tud órákon át koncentrálni. A tanulás, mint ahogy az iskolában, otthon is szakaszosan a leghatékonyabb. Tapasztaljátok ki, hogy a gyermeked meddig tud koncentrálni, hatékonyan figyelni. És amikor fáradtság tapasztalható, tartson szünetet. Ilyenkor jól jön egy kis mozgás, friss levegő, pici evés-ivás. Ez a kis szünet ne legyen több 10-15 percnél, mert akkor újra motiválni kell a gyermekedet, túlságosan kizökken. 

A tanulások közötti időben érdemes alkalmazni a progresszív izomrelaxáció módszerét. Könnyen elsajátítható és nagyon hatékony módszer! 

Mivel a gyakorlatokat csukott szemmel kell végezni, szülőként segíthetünk neki, amíg meg nem tanulja, mit is kell csinálni. Utána bármikor, bárhol, néhány perc alatt el tudja majd lazítani magát! Akár felelés vagy dolgozatírás előtt az iskolában is!

Próbáljátok ki!

5-10 perc izomrelaxáció

Helyezkedj el kényelmesen a széken. Hunyd be a szemed. Dőlj hátra, a lábaid legyenek egymás mellett, és a padlón támaszkodjanak. A karjaidat hagyd magad mellett lógni, vagy tedd a combodra. 

Most egymás után megfeszítjük és ellazítjuk az összes izmunkat...

A jobb karral kezdjük. Szorítsd ökölbe a jobb kezedet, és feszítsd meg jó erősen az egész jobb karodat. Feszítsd, ahogy csak bírod. Most engedd el a jobb karodat, és kezedet. Lazítsd el teljesen. Szorítsd újra ökölbe a jobb kezedet, feszítsd meg a jobb karodat. Most még erősebben próbáld! Ez az! Nagyon ügyes vagy! ... Engedd el a szorítást, lazítsd el az egész jobb karodat.

Most a bal kezedet szorítsd ökölbe, és feszítsd meg az egész bal karodat, amilyen erősen csak tudod! Ez az! .. Engedd el a bal kezedet, lazítsd el a karodat. Most újra feszítsd meg az egész bal karodat, jó erősen szorítsd ökölbe a bal kezedet. Szorítsd, ahogy csak tudod. .. Kiengedheted a bal karodat. Lazítsd el teljesen. 

Karjaid lazák, kellemesen elfáradtak.

Most a jobb lábadat feszítsd meg. Próbáld meg ökölbe szorítani a lábujjaidat! Az egész lábadat feszítsd meg! Nagyon jó! Ügyes vagy! Kiengedheted a jobb lábadat. Lazítsd el a lábadat, a lábfejedet, a lábujjaidat. Megint feszítsd meg a jobb lábadat, jobb lábfejedet. És tartsd megfeszítve!.. Ez az! Kiengedheted, ellazíthatod a jobb lábadat.

Most a bal lábat feszítsd meg. Szorítsd ökölbe a bal lábujjaidat! Feszüljön az egész bal lábad! Nagyon jó! Ellazíthatod a bal lábadat. Lazítsd el a lábfejedet és a lábujjaidat is. Még egyszer feszítsd meg a bal lábadat, amilyen erősen csak tudod! Feszítsd! Ez az! Ellazíthatod a bal lábadat. Lazítsd el a lábfejedet, lábujjaidat.

A lábaid lazák, kellemesen elfáradtak.

Most az arcizmokat feszítjük meg. Csinálj annyi ráncot az arcodra, homlokodra, amennyit csak bírsz! Mozgasd meg egy kicsit az orrodat is! Nagyon jó! Lazítsd el az arcizmokat, simítsd ki teljesen az arcodat. Most a nevetőizmokat feszítsd meg! Mosolyogj! Gondolj valami jóra közben! ..Ez az, nagyon ügyes vagy! Ellazíthatod az arcodat, simítsd ki, egy ránc se legyen rajta. Az arcod nyugodt és laza.

Most már minden izmot megfeszítettünk és ellazítottunk, de ha érzel még valahol feszültséget a testedben, akkor képzeld el, hogy az kezeiden és lábaidon keresztül kiszáll a testedből...

(a szerző relaxációs terapeuta)

 

A feszítést érdemes min. 3 másodpercig kitartani, közben a levegőt bent tartani. Amikor ellazítjuk az izmokat, akkor fújjuk ki a levegőt is, szép lassan.

A relaxáció hosszabbá és intenzívebbé tehető, ha nem kétszer hanem háromszor feszítjük meg a testrészeket! A végén pedig hagyhatunk néhány percet, amit pihenéssel tölt a gyermek, miközben valami nagyon jóra gondol!

 

Ha szeretnél többet megtudni a gyermekkori szorongásról és a hatékony szorongásoldási módszerekről, akkor töltsd le most az ajándék e-könyvet!

 Ne maradj le, kövess a facebook-on is!

 

fotó: pixabay.com

1 komment

Félénk gyerek

2017. május 11. 09:48 - KoczokMárta

Ezért vedd komolyan a félénkséget, bátortalanságot!

"Félénk gyerek a kisfiam, szorongó, bátortalan és visszahúzódó. Azt szeretném, ha boldog és bátor lenne ő is mint a többi gyerek. Szeretnék neki segíteni, de nem tudom hogyan!" - Sok szülőben kavarognak a fenti gondolatok. Sok szülőt zavar, hogy nem olyan ügyes és talpraesett a kisfiuk, vagy kislányuk, mint ahogy ők szeretnék.

Miért foglalkozzunk a félénk gyerekekkel? Hogyan segíthetünk nekik? - pszichológus szakértő válaszol.

 felenk-gyerek.jpg

Milyen a félénk gyerek? Hogyan lehet felismerni?

A félénk gyerek egészen pici korától nagyon ragaszkodik az édesanyjához. Igazán csak vele, mellette érzi magát biztonságban. Közösségbe kerülve nehezen oldódik fel, szégyenlős, nem vesz részt a közös tevékenységekben, egyedül játszik, vagy esetleg egy barátja van. A félénk gyerek nem szeret szerepelni a műsorokban. Iskolába is nehezen indul el, alig várja, hogy otthon lehessen. A tünetek fokozódhatnak az életkor előrehaladtával. Érdemes a jelenséggel foglalkozni, hisz jelentős szenvedést okoz a gyermek számára.

Azon túl, hogy szenved a gyerek, miért olyan fontos foglalkozni ezzel a témával, hisz a bátortalanság, félénkség nem betegség?

Ez igaz. A félénk gyerek tünetei nem merítik ki egyetlen betegségkategória kritériumait sem. Fontos azonban tudni, hogy ez a temperamentum, vagy hozzáállás,  - mely részben szerzett, részben tanult viselkedés,- kockázatot jelent a felnőttkori szorongásos vagy depressziós megbetegedések szempontjából. Vizsgálatok igazolják, hogy például a társas kapcsolatok terén fellépő nehézségek, és az általános félénkség jelentős mértékben megnövelik a későbbi pszichés zavarok kialakulását! Negatívan befolyásolják a szociális tevékenységeket, munkahelyi-iskolai teljesítményt, társas kapcsolatokat.

Részben öröklött, részben tanult viselkedés a félénkség? Mi okozhatja?

Azt szoktam mondani, hogy a szorongásra való hajlam öröklődik. Az, hogy a hajlamból lesz-e az élet során szorongásos zavar, az sok mindenen múlik. A gyermek születik egyfajta hajlammal, temperamentummal, idegrendszeri érzékenységgel. Ezt befolyásolja az őt körülvevő környezet, az ingerek, és életesemények, melyekkel élete során találkozik. 

A félénkség kialakulásában szerepet játszhatnak terhesség alatti, születés közbeni tényezők is, mint amilyen a nem kívánt terhesség ténye, az édesanya terhesség alatti dohányzása, születés közbeni oxigénhiányos állapot, egyéb komplikációk. Emellett fontos befolyással vannak azok az életesemények, melyek jelentős pszichoszociális megterheléssel járnak. Ilyen például a költözés, az osztályváltás, válás, kórházi kezelések, megbetegedések, baleset, veszteségélmények. 

A szülők magatartása is meghatározó lehet. A túlóvó, túlvédő szülői hozzáállás sajnos nem teszi bátrabbá a félénk gyereket. Sok ártalmatlannak tűnő helyzetet, "veszélyesnek" címkéznek, és ezzel akarva-akaratlanul is kiépítik, illetve fenntartják a gyermekben a szorongást, az idegen helyzetektől való félelmet, s ezáltal az elkerülő magatartást.

Sok felnőtt azt gondolja, majd elmúlik a gyerek félénksége, bátortalansága. 

Sajnos, ez egy általános tévhit. Mint ahogy az is, hogy "én is ilyen félős, bátortalan gyerek voltam, ő is kibírja, ügyes felnőtt lesz belőle!", vagy "Az apja is ilyen, én is ilyen vagyok, mi ilyen félős család vagyunk". Ilyenkor könnyebben beazonosítható a genetikai meghatározottság, ám azzal nem segítünk a gyermeknek, ha közöljük vele, hogy azért vagy ilyen, mert mi is ilyenek vagyunk. A mindennapokban megtapasztalt szenvedést, nehézségeket ez a gyermek sosem tudja majd kezelni, megoldani. Mindig hajlamos lesz a szorongásra és arra, hogy a kevésbé hatékony, elkerülő viselkedésmódokat válassza. Ezáltal sajnos nem érik majd olyan pozitív élmények, melyek ellensúlyozni tudnák a sok kudarcot.

Hogyan segíthetünk akkor a félénk gyerek szüleinek, és magának a gyereknek? Mi csökkentheti a későbbi zavarok kialakulását?

Fontos, hogy a félénk gyerek jelenséget felismerjék, a bátortalan, félős gyerekeket pedig támogassák a szülők, pedagógusok és szakemberek. A leghatékonyabb segítség, ha megtanítjuk őket jól működő megküzdési stratégiákra, szociális készségekre. A gyermekkori önbizalomhiány sajnos sok esetben kamasz- és felnőttkorban is fennmarad. Ezért abban kell segíteni őket, hogy önmagukról pozitív képet tudjanak formálni és hinni tudjanak képességeikben. A sok személyre szabott apró kihívás, és az azokkal járó sikerélmények mutatják számukra, hogy jó úton haladnak!

A szülőkkel való konzultáció meghatározó eleme a félénk gyerek megsegítésének. Hisz a támogató nevelési légkör nélkül keveset tehetünk. Előfordulhat, hogy ha a szülők is szociális készségfejlesztésben részesülnek, akkor ezzel pozitív mintát tudnak mutatni gyermeküknek. Fontos, hogy a félénk gyerek megtapasztalja az elfogadó szociális légkört, pozitív baráti kapcsolatokat tudjon kialakítani és olyan tapasztalatok érjék, melyek képesek ezt az "önrontó" kört (pl. "nem merek megszólalni, mert félek, hogy kinevetnek, ezért inkább nem barátkozom senkivel") megtörni.

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Kövesd a Ne szorongj! blogot a facebookon!

Iratkozz fel a hírlevelekre, és azonnal letöltheted az ajándék e-könyvet a hatékony gyerekkori szorongásoldásról.

 

fotó: pixabay.com

Szólj hozzá!

Párkapcsolati problémánk így hathat a gyermekre

2017. március 02. 12:36 - KoczokMárta

Gyermekeink miatt (is) fontos rendbe rakni a magánéletünket

gyermek-parkapcsolati-konfliktus-neszorongj.jpg

Természetes, hogy minden családban vannak néha viták, veszekedések, úgynevezett "mosolyszünetek". Nem baj, ha a gyermek látja, hogy bizony előfordulnak konfliktusok, nehézségek a szülők között. Ám az már nem mindegy, hogy milyen problémamegoldást, konfliktuskezelést tapasztal a szülők részéről. Hogyan hathat a gyermekre az elhúzódó párkapcsolati nehézség, a folyamatos feszültség a szülők között? Hogyan segíthetünk neki feldolgozni a szorongást?

 

Nincs tökéletes párkapcsolat

Minden család életében vannak könnyebb és nehezebb időszakok. Hol a gyermeknevelés kapcsán vannak viták, hol amiatt hogy hová és mikor menjünk, mit csináljunk, vagy hogy kinek mi (lenne) a feladata. A családi élet során megélt feszültség (érzelmi elhanyagoltság, a "te nem szeretsz engem, nem fogadsz el engem úgy, ahogy vagyok" érzése) mindenkire hatással van.

Ahogy problémamentes család nem létezik, úgy konfliktusmentes, tökéletes párkapcsolat sem. Mindenki tudja, hogy összeveszni, összevitatkozni bármikor bármin lehet.

A lényeg azonban azon van, hogy mekkora ügyet csinálunk belőle, mennyire érezzük úgy, hogy a másik nem ért meg minket. És az sem mindegy, hogy zárul a konfliktus: kompromisszummal, vagy "beadom a derekam"-mal, netán elhúzódó "hideghábórúval".

 

Mit él át a gyermek a szülők konfliktusa során?

A gyerekek kis koruktól kezdve ijedten reagálhatnak a szülők veszekedésére, konfliktusaira. Az óvodás gyermek ilyenkor odabújhat anyához, és akár szembe is száll apával, hogy ne bántsa anyát, mert ő úgy érzékelheti, hogy valami nagyon nagy baj van.

A nagyobbak bátrabbak lehetnek, és megkérdezhetik, hogy "most mi a baj, miért kiabáltok egymással?!".

A szorongó gyermek azonban magában tartja ijedtségét, és kamaszkorában is inkább fülhallgatóval hangosra tekeri a zenét, vagy elmegy otthonról, csak hogy ne hallja a veszekedést.

 

Elhúzódó, tartós párkapcsolati feszültség esetén

Ha időről-időre sikerül párkapcsolati nehézségeinket úgy megoldani, hogy anya és apa is újra felszabadulttá válik, akkor a gyermek is megnyugszik. Jó példát lát a hatékony problémamegoldásra, könnyebben kezeli majd ő is magánéleti konfliktusait.

Ha a párkapcsolati feszültség állandósul, megoldatlan marad, az a gyermek viselkedésére, érzelmi életére és személyiségfejlődésére is hatással lesz.

 

 Óvodáskorú gyermeknél tapasztalható változások:

  • nagyfokú ragaszkodás az anyához vagy valamilyen tárgyhoz, például plüsshöz, takaróhoz, cumihoz (szeparációs szorongás)
  • elalvási nehézség - csak a szülővel hajlandó elaludni, vagy sokszor felébred éjjel
  • dacosabbá, "hisztisebbé" válhat, nem fogad szót
  • szobatisztasággal kapcsolatos problémák jelentkezhetnek (újra bepisil, bekakil néha, esetleg újra pelenkát igényel)

 

Az, ahogy a két szülő reagál a gyermek megváltozott viselkedésére, nagyon fontos szempont a párkapcsolat szempontjából is. Gyermeknevelési kérdésekben sokszor van vita.

Ha a gyermekkel valami "baj" van, az felerősítheti a szülőpár különbözőségét, tovább mélyítheti a konfliktust.

A "pont olyan hisztis, mint te!", vagy "látod, még arra sem vagy képes, hogy elaltasd a gyereket!" mondatok bizony nem segítenek. És ha ennek a gyermek is fültanúja, akkor bizony az ő szorongása is fokozódik. Sajnos nagyon sok esetben úgy érzik, ők csináltak valamit rosszul, vagy valami rosszat, azért veszekszik anya és apa.

 

Kisiskolás korú gyermekeknél észlelhető változások:

Az iskolakezdés időszaka, már nagycsoportos óvodás kortól, általában próbára teszi a családokat. Sok vita szokott lenni amiatt, hogy iskolaérett-e már a gyermek, melyik iskolába, melyik osztályba írassuk.

Amikor elkezdődik az iskola, látjuk, hogyan boldogul a gyermekünk. A család napirendje megváltozik. Ha a gyermek külön figyelmet igényel, ha gyakorolni, fejleszteni kell, fokozódhatnak a problémák.

A párkapcsolati elégedetlenség megnyilvánulhat abban, hogy az apa úgy érzi, vele nem foglalkozik annyit és úgy a párja, mint ahogy szeretné.

Az apa féltékeny is lehet, úgy érezheti, hogy gyermeke fontosabb a párja számára, mint ő. 

A gyermek reakciója a szülői konfliktusokra lehet:

  • szorongásos tünetek: elalvási nehézség, körömrágás, testi panaszok
  • figyelemproblémák, gyakran elkalandozik, olyan mintha nem hallaná, ha hozzá szólnak
  • teljesítményromlás, iskolai szorongás: nem a képességei alapján elvárható szinten teljesít

 

A kisiskolás kérdezősködik, de ha nem kap választ kérdéseire, bezárkózhat. Ilyenkor még nagyon szoros a szülő-gyermek kapcsolat. Kamaszkor előtt állva nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a jelzésekre, mert később a megsérült bizalmat nehéz lesz újraépíteni.

 

Kamaszkorban:

Korábban, de kamaszkorban biztosan, nem lehet már a gyermeket "átvágni". Ő már pontosan tudja, és érti, hogy miről van szó. És ha nem beszélünk vele a családban tapasztalható feszültségekről, bizony ne számítsunk semmi jóra..

Hogyan reagálhat egy kamasz a szülők tartós párkapcsolati konfliktusára?

  • magába zárkózhat - jó tanuló marad, de nagyfokú szorongást élhet át eközben
  • dacossá, lázadóvá válhat - "nekem ne mondja meg senki, hogy mit és hogyan tegyek!", "hagyjatok békén!"
  • keményen megmondhatja a véleményét, amiért sokszor büntetést kap otthon vagy az iskolában
  • olyan társaságot keres magának, ahol őszinte lehet, ahol elfogadják, szeretik, és ahol mentesülhet a szülők problémájától
  • alkohol-, drogfogyasztás, iskolakerülés, korai szexualitás veszélye
  • otthonról "elszökés", elköltözés lehetősége

 

Látható tehát, hogy komolyan kell azt vennünk, ahogyan gyermekeink reagálnak a magánéleti problémáinkra.

A nagyfokú szorongás legalább olyan rossz hatással van a személyiségfejlődésre és az egészségre, mint ha valaki szerhasználtaba menekül, vagy olyan társaságba keveredik, ahonnan nehéz kiszakítani.

 

Mit tehetünk szülőként?

Nem könnyű szülőnek lenni. 

Én senkit nem biztatnék arra, hogy párkapcsolati konfliktusait fojtsa magába, és soha ne vitatkozzon a gyerek előtt. Ez ugyanolyan káros a gyermek személyiségfejlődése szempontjából, mint az, ha folyamatosan és válogatás nélkül előtte veszekszünk!

Mit tegyünk akkor?

  • Legyünk önmagunkkal és gyermekünkkel őszinték! - Legyünk egymással őszinték. Ha én nem nyílok meg a gyermekem vagy párom felé, nem várhatom, hogy ő minden titkába beavasson.
  • Ismerjük fel, hogy mi az alapprobléma és próbáljuk megoldani.
  • Ha egyedül / ketten nem megy, kérjünk segítséget!
  • Vegyük komolyan, hogy nem csak nekünk, szülőknek nehéz, hanem gyermekünknek is.
  • Beszélgessünk vele arról, hogy most anyának és apának nehézségei vannak, de azon vannak, hogy ezek megoldódjanak. Ehhez azonban sok időre lesz szükség. 
  • Kérjük meg, hogy szóljon, ha úgy érzi, baj van
  • Óvatosan kell bánni a szülői őszinteséggel! - Nem szabad a gyermeket minden részletbe beavatni, fontos hogy megőrizzük a szülő-gyermek kapcsolat egyensúlyát! Az ő szintjén kell vele beszélgetni. Nem terhelhetjük felnőtt tartalommal, másik szülőt alázó részletekkel!!
  • Ne a gyermektől várjuk a döntést! - Sok szülő kikéri a gyermeke véleményét, bevonja abba a folyamatba, hogy a elváljanak-e. A párkapcsolati döntéseket a szülők hozzák meg! És ezt közösen képviseljék a gyermek felé. Ha a gyermeket bevonjuk a folyamatba, választás elé állítjuk, olyan terhet rakunk rá, amivel nem fog tudni megbirkózni.

Ha a szülő azért dönt a válás mellett, mert ebben a gyermek is megerősítette, akkor jó ha tudja, hogy a gyermeket bűntudat és nagyfokú szorongás fogja gyötörni hosszú éveken át!

 

Fontos tehát a párkapcsolati konfliktus kezelése

Láthatjuk, hogy mekkora súlya van annak, ahogy szülőpárként élünk. Nem mindegy, mennyire vagyunk a saját problémáinkkal elfoglalva. Nem mindegy, hogy észrevesszük-e, figyelembe vesszük-e közben gyermekeink érzéseit. 

Minden gyermek szerető családban szeretne felnőni. Ő sokáig nem érti, hogy anya és apa miért veszekszik, vagy miért nem szeretik egymást.

Szorongás gyötri, hogy akkor ő miért született meg, őt vajon szeretik-e még, és mi lesz akkor, ha majd őt sem fogják már szeretni, mint ahogy apa anyát vagy anya apát...

A párkapcsolati konfliktusok nagy része kezelhető. A válások egy része megelőzhető. A gyermekek a válást is, és a folyamatos feszültséget is megsínylik!

Tegyünk azért, hogy ne így legyen! Kérjünk segítséget, és ha már semmiképp nem megy együtt tovább, váljunk el békében, együttműködve. A gyermekünk érdekében is!

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is! köszi!

Ne maradj le semmi érdekesről, kövesd a Ne szorongj! blogot a facebook-on is!

 

fotó: pixabay.com

2 komment

Szorongásoldás tippek gyermekeknek

2017. február 03. 12:06 - KoczokMárta

Hogyan oldjam gyermekem szorongását otthon?

 kislany_anya_fuben.jpg

Egyre több gyermek szorong, ezért a szorongásoldás gyermekkorban egyre fontosabbá válik. Nem lehet elég korán kezdeni a hatékony szorongásoldó módszerek megtanulását! Egyszerűek, gyorsan elsajátíthatóak, és rendszeresen alkalmazva, bizonyítottan enyhítik gyermekünkben a feszültséget!

 

Honnan tudom, hogy gyermekem szorong?

Van néhány jele a gyermekkori szorongásnak, melyet szinte mindenki ismer:

- Félénk, visszahúzódó, csendes, jó gyerek.

- Sokáig szopizza az ujját, vagy cumizik, utána pedig a körmét rágja, vagy piszkálja.

- Izgul dolgozatírás vagy felelés előtt: izzad a tenyere, leizzad, kipirul, hevesen dobog a szíve, elcsuklik a hangja.

 

Néhány kevésbé ismert tünete a szorongásnak:

- testi tünetek: fejfájás, hasfájás, mellkasi fájdalom, zsibbadás, hányinger, hányás

- dühkitörések: csapkod, kiabál, sír

- aktivitás-szegénység: nincs kedve semmihez

- alvási, evési szokások megváltozása: elalvási nehézség, rémálmok, étvágytalanság vagy túl sok evés

- gondolkodás beszűkülése (egy téma foglalkoztatja), rituálék kialakulása

 

Mikor érdemes elkezdeni a szorongásoldást gyermekkorban?

A szorongásoldást nem lehet elég korán kezdeni!

Már a magzati korban megtapasztalt élmények hatással vannak a gyermek idegrendszerének a fejlődésére. Éppen ezért fontos, hogy a kismamát mennyi stressz éri a várandósság alatt. Az átélt stressz - főként ha fokozott és sokáig tart - hatással van a magzatra is. A stresszhormonok a vérárammal eljutnak hozzá is.

Ebben a korban már hatékony módszer, ha a kismama rendszeresen relaxál, vagy jógázik. Válasszunk személyiségünkhöz illő tevékenységet, hobbit, ami kikapcsol és feltölt. Ez jó hatással lesz a gyermekre is!

Csecsemőkortól észrevétlenül is megtanítjuk gyermekeinknek a hatékony szorongásoldást. Az a szülő vagy nagyszülő, aki a gyermeket ringatja, énekel neki, az önmegnyugtató stratégiákat tanít. A gyermek később szeretni fog énekelni, zenét hallgatni, hintázni, táncolni - melyek megnyugtatják, kikapcsolják és feltöltik majd!

 

Hogyan kezeljük gyermekünk szorongását különböző életkorokban?

Babáknál:

A babamasszázs, a baba-mama ölbéli játékok is mind azt a célt szolgálják, hogy a gyermek ellazuljon, és örömöt éljen át. A hordozókendővel érezheti a szülő közelségét. A testi kontaktus is megnyugtatóan hat a babákra!

 

Kisgyermekeknél

Ha ölbe vesszük, megnyugszik. Ha énekelünk neki, nagyon szereti, újra és újra kéri! Kisgyermekeinknek fontos a velük való foglalkozás, az osztatlan figyelem. A meseolvasás, zenehallgatás és különféle tevékenységek (rajzolás, festés, gyurmázás), mind a szorongásoldást szolgálják gyermekkorban.

 

Nagyobb gyerekeknél

Fontos, hogy csak rájuk figyeljünk. Beszélgetés vagy játék közben ne legyen bekapcsolva a tévé, ne nyomogassuk a telefonunkat! A gyerekek, kamaszok igénylik, hogy foglalkozzunk velük. Fontosak a közös élmények is ebben az életkorban.

 

A rendszeres testmozgás, zenehallgatás és valamilyen hobbi vagy játéktevékenység minden életkorban jótékony hatású.

 

 

Melyek a hatékony szorongásoldó módszerek?

 

A hatékony szorongásoldás gyermekkorban nem olyan bonyolult, mint gondolnánk. Egy sor tevékenység (nem a tévénézésre gondolok!), melyet nap mint nap végzünk, segíti a gyermeket a stresszkezelésben, megnyugvásban:

  • Kézműves tevékenységek: festés, rajzolás, színezés, vágás-ragasztás, kötés, horgolás, gyurmázás, agyagozás, gyöngyfűzés, varrás, faragás

gyerek_kezek_festek.jpg

  • Egyéni tevékenységek: kirakó, építőjáték
  • Társas tevékenységek: kártyajátékok, társasjátékok
  • Testmozgás: rendszeresen, szabad levegőn, sok!
  • Zenehallgatás: ének, zenélés, táncolás 

 

Mely módszereket tanítja pszichológus szakember?

  • Légzéses technikák: lassú légzés, hasi légzés
  • Irányított vizualizáció, imagináció:  a gyermek, relaxált állapotban, a terapeuta által kért képekre gondol. Ez segíti őt a figyelemelterelésben, a figyelem fókuszálásában. Hatékony technika túlzott mértékű szorongás esetén.
  • Progresszív izomrelaxáció: a gyermek izmai fokozatos megfeszítésével és ellazításával jut el egy relaxált, ellazult állapotba.
  • Autogén tréning: 10 éves kortól elsajátítható professzionális módszer. Világszerte alkalmazzák, a legtöbbet kutatott relaxációs módszer, mely gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt hatékony szorongásoldó technika!

 Ha ezeket a módszereket otthon rendszeresen gyakoroljuk, néhány hét után érezhető a hatásuk!

Úgy hatnak az agy működésére, mint a szorongásoldó gyógyszerek,

de nincs mellékhatásuk!

 

Gyermekünk akár szorong, akár nem, érdemes vele rendszeresen végezni a fenti tevékenységeket! A gyermekek minden életkorban igénylik és meghálálják a velük való foglalkozást!

A sok tévé, tablet, mobil és különóra mellett jusson idő a kirándulásokra, társasjátékokra, ölbéli játékokra és beszélgetésekre is! Így lehet gyermekünk nyugodt és kiegyensúlyozott a mindennapokban:

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

 

Fotók: pixabay.com

 

Szólj hozzá!

Baj van az óvodással?

2017. január 26. 09:30 - KoczokMárta

Milyen jelekre figyeljünk óvodás gyermekünk fejlődése közben?

kisfiu.jpg 

Az óvodáskor a legösszetettebb és a legérdekesebb időszaka egy gyermek életének. Ilyenkor válik belőle kis totyogóból iskolaérett gyermekké. Kutatások igazolják, hogy az első három életév mennyire fontos egy ember fejlődése, és személyiségének alakulása szempontjából. Én azt  gondolom, hogy az óvodásévek, ez a 3-4 év legalább olyan meghatározó időszak egy ember életében, mint az ezt megelőző három év. Nézzük csak meg közelebbről, miért.

 

Hogyan és miben fejlődik a gyermek óvodáskorban?

 

  • Óvodáskorban a gyermekek jelentős testi változásokon mennek keresztül. Rengeteget nőnek, ez persze azzal is jár, hogy óriási a mozgásigényük!
  • Az óvodás gyermekek kognitív fejlődése is látványos. Ebben az életkorban nagyon fogékonyak és nyitottak mindenre. - Az elkezdett fejlesztések is még iskolás korig célt érhetnek. Sokkal gyorsabban és nagyobb eséllyel tudunk segíteni pszichológiai jellegű problémák esetén is!
  • Figyelmük terhelhetővé válik: a néhány percig leköthető gyermekekből akár fél- egy óráig lefoglalható, iskolaérett fiúk és lányok lesznek. Egy kiscsoportos óvodás még néhány percenként új játékot keres, hamar megunja az építést, rajzolást. Egy nagycsoportos már önállóan, vagy társaival együtt is hosszabb ideig eljátszik.
  • Beszédük is folyamatosan fejlődik. Az évek alatt sokat gazdagodik szókincsük.

 

Azoknak a gyermekeknek a leggazdagabb a szókincse,

akiknek naponta, rendszeresen olvasnak mesét!

 

Ezek a gyerekek szeretnek maguk is könyveket lapozgatni, nézegetni, később kevésbé kell őket nógatni az olvasás gyakorlása miatt is!

  • Fantáziájuk, képzelőerejük fejlődése járul ahhoz hozzá, hogy a kép nélküli, vagy csupán néhány illusztrációt tartalmazó meséket is szívesen hallgatják.
  • Emlékezetük képessé teszi őket, hogy 5-6 éves korukra már egész meséket fejből eljátsszanak, természetesen a számukra érzelmileg fontos részletek kiemelésével, felnagyításával, vagy épp átírásával!
  • Egy kicsi még nehezen tűri, ha folyamatosan megmondják neki, mit mikor csináljon. Az óvodáskor évei alatt észrevétlenül sajátítják el a gyermekek az alkalmazkodás szabályait, beilleszkednek a közösségbe és kialakul feladattudatuk, és monotóniatűrő képességük is.

 

 

Mely esetekben lehet szükség megsegítésre?

A gyermekek eltérő ütemben fejlődhetnek. Van olyan gyermek, aki már 5 évesen "iskolaéretten" viselkedik és gondolkodik, és van olyan, aki még 7 évesen is nehézségekkel küzd.

Milyen jelekre érdemes szülőként, óvodapedagógusként odafigyelni?

Mely esetekben lehet kérni az illetékes pedagógiai szakszolgálat vizsgálatát?

  • Túlzott mozgékonyság esetén - ha a gyermek egyáltalán nem bír egy helyben maradni. Látszik, hogy nem akarattal csinálja, izeg-mozog állandóan. Már csecsemőként is nagyon keveset aludt, és nagyon aktív baba volt.
  • Figyelme nem leköthető - 5 éves kortól a gyermekek látványosan ügyesebbé, terhelhetőbbé válnak. Ha még ekkor sem képes végighallgatni nyugodtan egy mesét, vagy nem tud 5-10 percig sem egy játékkal játszani, érdemes megnézni, mi okozhatja nála a figyelem problémákat.
  • Emlékezete képzeleti képekkel teli - Vannak olyan gyerekek, akik mindenfélét kitalálnak, és úgy mesélik el, mintha tényleg megtörtént volna. Tudnunk kell, hogy óvodáskorban egyébként is összefonódnak a képzelt és a valódi világ eseményei, de az életkor előrehaladtával, a gyermeknek különbséget kell tudni tenni. A túl sok fantáziálás, kitalált hihetetlen beszámolók a gyermekkori szorongás jelei is lehetnek. Érdemes tehát odafigyelni rá, mióta van, mi válthatta ki, esetleg pszichológiai konzultációt kérni.
  • Beszédhiba esetén kérjünk logopédiai vizsgálatot és megsegítést, mert a beszédértésnek, a helyes artikulációnak nagy jelentősége van az iskolai betűtanulásban.
  • Túl félénk a gyermek - Visszahúzódó, bátortalan, elkülönül társaitól, alig hallhatóan és kevés emberrel beszél, ez is mind a gyermekkori szorongás jele. Ilyenkor érdemes kideríteni, mi okozza nála a szorongást, és fontos, hogy kérjük pszichológiai megsegítést, hiszen az iskolába való beilleszkedés tovább fokozhatja gyermekünknél a szorongást, illetve jelentősen ronthatja teljesítményét, figyelemkoncentrációs képességét!
  • Túl indulatos, fegyelmezetlen a gyermek - Néhány óvodás kisgyermek képtelen magatartását akaratlagosan irányítani, az érzelmek eluralkodnak felettük. Indulatkitöréseiket a társaik, szüleik és pedagógusaik is nehezen kezelik. Ilyen esetekben ne szégyelljük kérni a pszichológiai vizsgálatot, hiszen

minél korábban jut el a gyermek a szakemberekhez, annál gyorsabban és annál többet tudunk segíteni!

 

Láthatjuk tehát, hogy az óvodáskor nagyon fontos időszak gyermekeink életében.

 

Mit tehetünk szülőként, hogy kis óvodásunk fejlődése problémamentes legyen?

  • Engedjük, hogy kiélje hatalmas mozgásigényét! - Biztosítsunk és teremtsünk számára biztonságos terepet, ahol kedvére gyakorolhat, ügyesedhet és levezetheti óránként megújuló energiáját!
  • Olvassunk nekik életkoruknak megfelelő meséket! Nézegessünk könyveket velük! Beszélgessünk a képek, történetek alapján!
  • Rajzoljunk, fessünk, barkácsoljunk együtt! Segíthessen akár a főzésben, tésztagyúrásban, teregetésben, gereblyézésben is!
  • Kis korától legyen feladata: például ha már nem játszik valamivel, pakolja össze, tegye vissza a helyére. A nagyobbak feladata lehet a tiszta ruhák hajtogatása, rendrakás a szobában, vagy a portörlés is!
  • Kevés időt töltsön a gyermek tévé és számítógép előtt, tablettel vagy mobiltelefonnal. Ez a világ a gyerekeket teljesen elbűvöli és magával ragadja. Látják, hogy mi is állandóan ezzel foglalkozunk, nem tilthatjuk el teljesen őket sem, de szülőként felelősségünk, hogy mennyit engedünk. 
  • Minden nap olvassunk mesét! Lehet ez az esti szertartás része, így fejlesztjük is őket és elő is készülünk az elalváshoz!
  • Nem kellenek a gyakorló, fejlesztő füzetek! - csak akkor gyakoroljunk a gyermekünkkel, ha neki is van kedve hozzá és csak addig, amíg még érdekli. Ne erőltessük! A gyermek normál esetben speciális gyakorlás és fejlesztés nélkül válik iskolaéretté! Ám ha a fejlesztőpedagógus, vagy logopédus házi feladatot ad, azt mindenképp csináljuk meg! Csak csináljunk kedvet hozzá!
  • Legyen sok szabad ideje! - Amikor azt játszhat, amihez kedve van! Az óvodások ritkán unatkoznak. Engedjük, hogy kiélje fantáziáját, kijátssza magából a feszültséget, a történteket.
  • Ne terheljük túl különórákkal! - Óvodáskorban felesleges háromféle szakkörre járatni a gyermekünket. Bár élvezik, mégis elvesszük tőlük a szabad játék és szabad mozgás idejét. A foglalkozásokon mindig azt kell csinálni és úgy, ahogy mondják! Ráér majd az iskolában ennek megfelelni. Óvodásként hadd legyen még felszabadult és gondtalan az a gyermek!

 

Látható, hogy szülőként sok mindent tehetünk. Ha azonban nehézségek, problémák jelentkeznek nem szabad kétségbeesni. És a legrosszabb, ha titkoljuk, szégyelljük! 

A szorongások és problémák nagy része spontán megoldódik, elmúlik. Ám ha a problémák több hónapon keresztül fennállnak, elhúzódnak, ne habozzunk, forduljunk szakemberhez!

Nekünk szakembereknek titoktartási kötelezettségünk van! És azért dolgozunk, hogy a gyermekeknek (és ezáltal szülőknek, társaknak és pedagógusoknak) az életük jobb, és valamivel könnyebb legyen! A "problémás" gyermek is ugyanolyan értékes, mint társai. Segíteni kell őt szülőként, pedagógusként és szakemberként, hogy meg tudja mutatni, mire képes, hogy ő is boldog gyermekké válhasson!

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Lájkolod a Ne szorongj!-ot a facebook-on, biztosan nem maradsz le semmi hasznosról, vagy újdonságról!

 

fotó: pixabay.com

Szólj hozzá!

Mit kezdjünk a nehezen kezelhető gyermekkel?

2016. december 14. 10:15 - KoczokMárta

Intézményekben bevethető módszerek

fiu_okol.jpg

Iskolai agresszió, nehezen kezelhető, problémás gyerekek már az óvodában is? Zaklatottak, ingerültek a gyerekek otthon is? A pedagógusok és szülők dolga nehéz. Vitatkozás, feszültség, nehezen kezelhető helyzetek nap mint nap otthon, és az intézményekben? - Mit gondol erről a tanácsadó szakpszichológus? 

Rengeteg gyermekkel találkoztam már, és sokszor épp a "legrosszabbak", legproblémásabbak jutottak el hozzám. Mégis azt vallom, hogy rossz gyerek nem születik. Egy gyermek viselkedhet rosszul, ám annak mindig megvan az oka, magyarázata. A "legrosszabb" gyermekkel is meg lehet találni a közös hangot, és ezáltal elkezdeni kiépíteni számára egy másik utat, mely alternatívát mutat, hogyan lehetne ő is "jobb".

Máshogyan kezelni a gyermekeket

A nehezen kezelhető gyerekekkel való foglalkozás általában ugyanolyan elvek szerint történik, mint egy szorongó, vagy tanulási nehézséggel küzdőé. A kulcs a kapcsolat, a bizalom kiépítésén van. Minél fiatalabb valaki, minél kevesebb negatív tapasztalat érte, annál könnyebb ezt kiépíteni. Egy deviáns kamasszal már sokkal nehezebb a dolgunk, mert ott már komoly sérelmeket, akár megszilárdult hiedelmeket kell leküzdeni, de a helyzet még ekkor sem reménytelen. 

Az első és legfontosabb szempont, hogy szeretettel fordulok felé, és elmagyarázom neki, hogy én csak akkor tudok segíteni neki, ha egy kicsit megismerem. A gyermekekkel hamar meg lehet találni a közös hangot, ha az ember kilép például az osztályozó-fegyelmező- szigorú tanár szerepből, és mint felnőtt a gyermekhez, vagy mint ember az emberhez fordul hozzá. Kíváncsisággal, őszinte érdeklődéssel, szeretettel, elfogadással. Erre a gyerekek szívesen megnyílnak. Ám nagyon fontos ezen a ponton, hogy

SOHA ne éljünk vissza a gyermek bizalmával, őszinteségével!

Mert azt egy életre megjegyzi, és aki érzékenyebb, sérülékenyebb, veszélyeztetett, úgy bezárulhat a negatív tapasztalatok miatt, hogy később már minden próbálkozás lepereghet róla!

Máshogyan kezelni a szülőt

A gyermek megnyerése mellett nagyon fontos szempont a szülővel való kapcsolat kiépítése. Ha nem tekintem a szülőt partnernek a gyermekkel való foglalkozás során, a munkám nagy része hiábavaló, a gyermek hosszútávon soha nem fog a családjával szembemenni. Ha a szülőt sikerül megnyerni, és ő is bizalmába fogad, megfogalmazhatunk közös célokat, melyeket már ő is magáénak érez, akkor elindulhat a közös, akár évekig tartó, munka. 

Ha az első lépést jól oldottuk meg, vagyis a gyermek a bizalmába fogadott, és képviselni tudjuk őt hitelesen, akár más felnőttekkel, kollégákkal szemben is, akkor a szülő is pozitívabban áll majd hozzánk, hiszen látja, hogy fontos számunkra a gyermeke. 

Abban az esetben, amikor a szülő egyáltalán nem együttműködő, igyekeznünk kell a gyermekkel való kapcsolatot fenntartani, vagy olyan felnőttet, közösséget találni a számára, ahová biztonságosan kötődhet, hogy érjék olyan hatások, melyek érzelmi biztonságot nyújtanak a számára, hogy érezhesse, őt is szeretik, elfogadják. Ha ez alapjaiban hiányzik, a gyermeket könnyedén "magával sodorhatja bármilyen áramlat".

 

Mit tehet az intézmény, a pedagógus?

Ma már egyre többet lehet hallani az alternatív módszerekről. Lehetőség van például a jógára, a diákrelaxációra a mindennapos testnevelés keretein belül, vagy egyes intézményekben akár a shiatsu masszázst  is elsajátíthatják a gyerekek. A kezdeményezés jó, a hangsúly a rendszerességen, és a hiteles "tréneren" van.

Emellett nagyon fontos lenne a régóta hangoztatott, anyagi okok miatt mindig csak részben megvalósított, iskolapszichológusi rendszer kiépítése. Hátrányosabb helyzetű településeken (ahol a szakemberekre az ellátatlanság miatt még inkább szükség lenne) ez teljesen megoldatlan, az intézmények és szülők csak "ünnepnapokon" találkoznak pszichológussal. 

Az intézményekben az is nagyon hatékony, ha egy kisebb team segítheti a pedagógusok munkáját. Ebben a teamben lehet pedagógus, gyógypedagógus, szabadidő-szervező, gyermekvédelmi felelős, iskolapszichológus.

Ha minderre nincs pénz, akkor talán könnyebben megoldható egy-egy "nyugi-szoba" vagy "nyugi-sarok" kialakítása. Felnőtteknek, gyerekeknek néha szüksége lehet arra, hogy 10 percre elvonuljanak, felfrissüljenek. 

Sokszor halljuk, hogy az órát zavaró gyermekeket kiküldik a folyosóra. Ez több szempontból sem jó megoldás, mivel jogilag nem megengedett és számos veszélyt is rejthet magában (pl. tanuló felügyelet nélküli viselkedése, eltűnése). Ilyenkor azonban be lehetne küldeni a "nyugi-szobába" egy lyukasórán lévő kollégával, vagy egyéb pedagógiai alkalmazottal. 

Téves felfogás az, hogy így nem büntetjük a gyermeket, hanem arra sarkalljuk, hogy rosszalkodjon csak, legalább nem kell tanulnia, viselkednie a tanórán. Ám a tanóráról való kiemelés csupán átmeneti lehet, és azt a célt szolgálja, hogy a tanuló minél hamarabb a tanórára visszavezethető legyen: lenyugodottan, felfrissülten.

Sokszor segít az is, ha a tanórán bent van még egy felnőtt (szülő, pedagógiai asszisztens, közmunkás, pedagógus), aki esetleg tud is segíteni a gyerekeknek. A tanulók sokfélék, képességeik és adottságaik tekintetében nagyon eltérhet egy-egy osztály összetétele, a hatékony differenciáláshoz pedig néha jól jön egy kis segítség!

Pszichológusként nehezményezem azt is, hogy a középiskolai és egyetemi kollégiumok nagy részében ugyancsak nincs meg arra a lehetőség, hogy a diák időnként elvonulhasson és egyedül lehessen. Természetesen az intézményeknek biztonságos környezetet kell biztosítani a tanulóik számára, hisz a szülők teljes bizalommal és felelősséggel rájuk bízták gyermekeiket, de azt gondolom, hogy egy ilyen szoba, akár felügyelő tanár tudtával, bármikor és bárhol használható.

Jó ötletek csoportosan

  • Zenehallgatás

Amikor a rossz időjárás miatt nem tudnak a levegőre kimenni, az óvónéni kellemes, akár relaxációs zenét kapcsol a gyerekeknek. A kicsik ilyenkor a szőnyegen, párnákon fekszenek és az óvónénik, dadusok simogatják a hátukat.

- Ez a módszer nagyobb gyerekekkel is alkalmazható. Az iskolás gyerekek akár a padra is lefekhetnek, és pihenhetnek 5-10 percet!

  • Reggeli beszélgetés

Budapesti, lakótelepi általános iskolában központilag az egész tantestület alkalmazta a módszert. Hétfőnként a gyermekek kicsit zaklatottabban érkeztek az iskolába. A reggeli beszélgetés az osztályfőnökkel segített a ráhangolódásban, a hétvégén történtek átbeszélésében. Ezután jobban tudtak a gyerekek koncentrálni a tanórákon.

- Bármikor megszakíthatjuk a tanítást, amikor látjuk, hogy az osztály figyelme "szétesett". Ilyenkor lehet egy kicsit beszélgetni azokról a dolgokról, ami őket érdekli. Lehet, hogy kicsit lemaradunk az anyaggal, de a kapcsolat diákjainkkal szorosabb lesz, és szívesebben,valamint gyorsabban tanulnak így tőlünk!

  • Játszószoba

Egy olyan szoba kialakítása, ahol "olyan, mint otthon": szőnyeg, kényelmes babzsákok, játékok. Ebben a térben eltölthetünk egy-egy osztályfőnöki órát, napközis foglalkozást, vagy játszhatunk, beszélgethetünk négyszemközt egy-egy problémásabb tanulóval.

  • Pihenő szoba

Felszerelése között lehet otthonról behozott, nem használt, kényelmes kanapé, babzsák fotel, hintaszék. Szólhat benne relaxációs zene, vagy lehetnek az asztalon színezők, fotóalbumok, papír a falon, ahova lehet rajzolni, írni valamit.

  • Elvonuló sarok a tanteremben

 Talán ez a legkönnyebben megvalósítható ötlet, hiszen minden teremben van egy kis hely, hátul egy szőnyegnek, (babzsák)fotelnek, ahova a "magával nem bíró" gyermek néhány percre, tanári felügyelet mellett elvonulhat. A többi gyermeket nem zavarja, mert idővel megszokják, hogy XY-nak szüksége van időnként néhány perc nyugalomra. Tehetünk a sarokba életkortól függően, könyveket, színezőket, játékokat (építő, kisautó). Jutalomként is használhatjuk, mindenkire sor kerülhet egyszer-egyszer, hogy a nyugi-sarokba kerüljön.

  • Relaxáció

Iskolapszichológusként hetente tartottam relaxációs foglalkozást az általános iskolás gyerekek számára. Nagyon hasznos diákoknak, pedagógusoknak egyaránt, akár prevenciós céllal is!

kutya_baratsag.jpg

  • Terápiás kutya

Sajnos Magyarországon nem nagyon van erre példa, de ahol már kipróbálták, ott biztosan minden nap szeretnék is alkalmazni ezt a lehetőséget. Egy kutya jelenléte a tanórákon rendkívül motiválóan hat a gyermekekre. Miatta figyelnek, és észrevétlenül megtanulnak egy sor fontos dolgot, mindemellett pedig szereznek egy olyan barátot, aki úgy fogadja el, úgy szereti őket, ahogy vannak!

 

 Egyénileg

A problémás gyerekekkel való foglalkozásnál elengedhetetlen a szemléletváltás. Őket nem feltétlenül motiválja, hogy egyetemre menjenek, "Valaki" legyen belőlük. Meg kell találnunk a hozzájuk vezető utat, hogy mi hozza lázba őket. Ha érzik, látják, hogy elfogadjuk, szeretjük, és támogatjuk, könnyebben vesz majd részt a tanórai munkában is. Ha megkapja a figyelmet más úton, akkor már nem kell rosszalkodnia azért, hogy foglalkozzunk vele!

Sokszor segít az is, ha valamilyen feladatot bízunk a renitens gyermekre, ha valaminek ő lehet a felelőse. Ha sok sikerélmény éri a gyermeket, az pozitívan hat életének többi területére is. A megbélyegzés ("rossz gyerek" szerep), az állandó büntetés egy lavinát indíthat el, melyet nehéz lehet megállítani.

A többi gyermek testi és lelki egészsége érdekében, ha nem sikerül intézményi szinten kezelni a problémát, mindenképp kérjünk segítséget! Konzultáljunk a szülővel, kérjünk, javasoljunk pszichológiai vizsgálatot! A nehezen kezelhető gyermek viselkedése miatt pedig a szorongó gyermekek megsegítése is fontos lehet.

 

Az iskola a tudás központja, és emellett számos más készség elsajátításának a színtere. Megéri váltani olykor a frontális oktatásból a szőnyegen körbeülős, felszabadultabb, alternatív módszerekre, vagy éppen négyszemközt beszélgetni a gyerekekkel. A jó pedagógusok tudják, és használják ezeket nap mint nap, mert tudják:

A befektetett idő és energia hosszútávon megtérül!

Ezt én is így tapasztalom.

 

Ha tetszett a cikk, ossza meg, hogy mások is elolvashassák! köszönöm!

Lájkolja a Ne szorongj! blog facebook oldalát, így biztosan nem marad le az új bejegyzésekről! 

 

fotó: pixabay.com, ikea.com/hu

 

Szólj hozzá!

Mi volt ma a suliban? Semmi!

2016. november 16. 10:34 - KoczokMárta

Mit tegyek, hogy meséljen a gyerekem?

fiu_gondolkodik.jpg

Sok szülő döbbenten néz rám a szülőkonzultációk alkalmával. Ilyenkor szoktam ugyanis elmesélni, mi mindent tudtam meg a gyermekéről (a beszélgetésekből, kérdőívekből, rajzokból), és megkérdezem, mindezekről ő mit gondol, mivel egészítené ki.

Az egyik anyuka egyszerűen nem értette, hogy lehet az, hogy ő ezekről nem tud. "Valamit rosszul csinálok?" - kérdezte. "Olyan, mintha nem is ismerném a gyerekem."

Normális, hogy egy szülőnek semmit nem mond el a gyermeke abból,

amit átél, illetve ami vele történik?

 Ahogy telik az idő, sajnos szülőként egyre kevesebbet tudunk gyermekeink mindennapjairól, valódi élményeiről. A bölcsődei gondozókkal, később az óvónénikkel még bensőséges a kapcsolatunk, de amint elkezdődik az iskola, a szülő szinte teljesen kiszorul a gyermek életének 8 órájából! És amit nem mesél el a gyermek, arról egyszerűen nem tudunk. Az elején még furcsálljuk ezt, kérdezgetjük-faggatjuk csemeténket, aztán amikor a "minden oké" és a "semmi" után nem kapunk egyéb választ, előbb-utóbb beletörődünk.

Pedig nem kellene. Fontos, hogy a szülőnek a gyermekével bensőséges, később baráti viszonya legyen, hogy meg tudják beszélni a bizonytalanságokat, útkereséseket, csalódásokat, és a kényes témákat is!

 

Mit tehetünk szülőként?

 Hogyan viselkedjünk, hogy gyermekünk figyeljen ránk?

Először is leszögezném, hogy minden gyermek más, ezért a következő tippek természetesen nem minden gyermeknél működnek. Én azt szoktam mondani, hogy a szülő ismeri a legjobban a gyermekét, nekik közösen kell kitalálniuk, mi az, ami náluk működik!

Először is, amikor gyermekünk hazaér a suliból, délután 4-5 óra felé nagyon fáradt, és tele van élményekkel, ugyanakkor szeretne játszani, tévét nézni, enni, és így tovább. Amikor megkérdezzük tőle, hogy "mi volt a suliban?", a legtermészetesebb válasz, hogy semmi, hisz "ki emlékszik már arra?!", és különben is, "miért nem azt kérdezed, hogy mit szeretnék most csinálni?"

Nem biztos, hogy a hazafelé tartó út a legalkalmasabb időpont a mesélésre. Valljuk be őszintén, ilyenkor mi sem tudunk rá figyelni teljesen, hisz vezetünk, vagy rádiót hallgatunk közben, netán azon kattog az agyunk, mit főzzünk vacsorára. Akkor várjunk tartalmas választ a gyermekünktől, amikor mi is 100%-ban rá tudunk koncentrálni és részt tudunk venni a beszélgetésben. A gyerekek pontosan látják és érzik, mikor figyelnek rájuk, mikor foglalkoznak velük, és sokkal odaadóbbak, sokkal őszintébbek, ha mi is azok vagyunk velük!

Ha a család mindennapi életébe sikerül becsempészni a közös beszélgetéseket és élménybeszámolókat, akkor biztosak lehetünk abban, hogy gyermekünk is megnyílik majd! Lehetnek ezek közös vacsorák alkalmával, vagy mikor mindenki hazaér.

Segítheti a beszélgetésben való elmélyülést valamilyen közös tevékenység is. Ha például anyu nem ér rá "csak" beszélgetni, akkor lehet együtt kutyát sétáltatni, vagy együtt biciklizni, vagy együtt készíteni a vacsorát, apának segíteni, kertészkedni. Ilyenkor lehet még könnyebb például a kamaszok számára kényesebb témák szóba hozása is.

 

Hogyan kérdezzünk, hogy gyermekünk minél több mindent, minél részletesebben meséljen?

A gyermekeinkkel való foglalkozás során nem a mennyiség számít. Nem az a cél, hogy a gyermek egy órán át megállás nélkül beszéljen, - attól kezdve, hogy egyik-másik osztálytársa mit csinált, addig, hogy mi volt a tízórai, az ebéd, és az uzsonna, és melyik hogy nézett ki -, hanem hogy megtudjuk, mely élmények voltak számára fontosak, és azok miért! Rá vagyunk kíváncsiak, nem a padtársára, a menzára, a rossz gyerekre. Ha mégis róluk akar mesélni, akkor hámozzuk ki, ez miért foglalkoztatja őt ennyire. Ássunk a mélyére, nyomozzunk!

 

Ahhoz, hogy megtanítsuk beszélni magáról, a gondolatairól és érzéseiről,

máshogyan és mást kell kérdeznünk.

 

Máshogyan?

Igen. Gyermekeink igénylik a csak rájuk fordított időt. Ha belegondolunk, a pszichológus 50 percig csak rá figyel, csak vele foglalkozik, és minden héten. Gondoljunk bele, nekünk mikor van 50 percünk csak a gyerekre figyelni?! Nem mindig szükséges ennyi idő, néha 10 perc is elég, de kamaszoknál bizony olykor még az egy óra is kevés, annyi mondanivalójuk van! Ezért fontos, hogy érezzék, hogy abban a néhány percben ők a fontosak, csak rájuk figyelünk! Ne legyen közben telefonozás, tévénézés, számítógépezés.

A megosztott figyelem emberi kapcsolatoknál nem működik!

 A kisebbek szeretnek rajzolni, megkérhetjük, hogy rajzoljon valamit a mai nappal kapcsolatban. Például legyen a címe: A keddi napom. Illetve játék közben is, felszabadultabbak, ilyenkor is jobban eszükbe juthat egy-két történet!

Kamaszokkal érdemes lehet rendszeresen sétálni egy nagyot!

 

Mást kérdezzünk?

Néhány jól irányzott kérdéssel segíthetünk neki feleleveníteni, hogy mi is történt. Ezeken elkezd majd gondolkozni, és eszébe jutnak bizonyos, számára érzelemdús élmények események, amikről aztán tovább lehet beszélgetni.

  • Húú, de sűrű napom volt! - mondja anyuka. - Nagyon elfáradtam, annyi minden történt ma velem! És Neked milyen napod volt? Meséld el, mi történt veled azután, hogy reggel elváltunk?
  • Melyik óra volt a legjobb ma? Miért?
  • Melyik óra volt a legrosszabb? Miért?
  • Kivel játszottál az ebéd utáni szünetben? Mit játszottatok? 
  • Miben voltál ma a legjobb?
  • Mi nem sikerült úgy, ahogy szeretted volna? 

A végletekre való rákérdezés hamarabb hív elő konkrét élményeket, aztán arról megint eszébe jut majd valami, vagy mi kérdezhetünk tovább azzal kapcsolatban, ami felmerült bennünk. A cél a gondolatban visszahelyezkedés. Ha nagyon rossz napja volt, előfordulhat, hogy nem akar mesélni róla, mert fél, hogy újra át kell élnie a kellemetlen érzéseket. Ilyenkor nyugtassuk meg, hogy kicsit kapcsolódjon ki, aztán majd később elmondja.

A gyerekek nagyon hálásak azért, ha nem csak kérdezünk, de mi is elmondjuk, mi történt velünk és az milyen hatással volt ránk. Ebben segít a következő gyakorlat, mellyel közösen tanulhatja meg a család minden tagja 2 éves kortól 99+ éves korig, hogyan beszélgessünk a napunkról.

 

Próbáljátok ki!

Üljünk le mindannyian a nappaliban. Kapcsolja ki mindenki a mobilját, ne szóljon se tévé, se rádió. Válasszunk ki egy labdát, vagy plüsst, ami annak a kezében legyen, aki először szeretne mesélni a napjáról. A gyerekek ezt nagyon élvezik.

Ha nincs több mondanivalója (később még lesz!!!) dobja valakinek oda a labdát, akire kíváncsi, hogy mi történt vele aznap, kérdezhet is tőle, ha valamit konkrétan szeretne tudni.

Figyeljünk oda, hogy senki ne maradjon ki! És természetesen többször is sorra lehet kerülni!

A játékban, ami igazából nem játék, természetesen részt vesz anya és apa (ha jelen van, más rokon, ismerős) is, ezáltal a gyerekek is megtudják, hogy ők mit és hogyan éltek át aznap!

Vigyázzunk! A játék beszélgetés elhúzódhat akár egy óráig is, amikor már belejött a család! Én azonban azt gondolom, emiatt várhat a tévé, a vacsora és minden más is! Haszna sokszorosan megtérül!

 

Ha tetszett a cikk, köszönöm a megosztást!

És légyszi, nyomj egy lájkot a Ne szorongj! blog facebook-oldalára, hogy a következő blogbejegyzésekről azonnal értesülhess! köszi!

fotó: pixabay.com

Szólj hozzá!

Aki meghalt, az már nem vesz levegőt?

2016. október 30. 13:47 - KoczokMárta

Hogyan beszéljünk gyermekünkkel a halálról?

A Halottak napja, Mindenszentek vagy Halloween közeledtével óhatatlanul felmerülnek olyan kérdések, amelyeket szülőként különösen nehezen megválaszolhatóknak találunk. Esetleg még az is megfordulhat a fejünkben, hogy kivigyük-e egyáltalán a gyermeket a temetőbe? Ha igen, hány éves kortól? 

gyertyak_lany.jpg 

"Meghalt a feleségem. Hirtelen, váratlanul történt az egész! Van egy 10 éves lányunk.. mit mondjak neki? Próbálom tartani magam előtte, hogy ne lássa, mennyire nehéz most nekem. Szeretném, ha minél kevesebbet szenvedne. Mit mondjak neki, mi történt az anyukájával? A temetésre semmiképp nem akarom, hogy kijöjjön.."

"Rendszeresen járunk ki a temetőbe, viszünk virágot a sírokhoz a szeretteinkhez. A 8 éves kislányom közben olyan kérdéseket tesz fel, amire egyszerűen nem tudok válaszolni? Akit eltemetnek, az már nem vesz levegőt? Nem ébred fel? Honnan tudhatjuk, hogy meghalt valaki? Számomra ezek nagyon kínos kérdések, mindig megkérem anyukámat, hogy mondjon már ő a kislányomnak valamit..."

A halál ugyanúgy az életünk része, mint a születés.

 

A baba érkezésével kapcsolatban, örömökről, nehézségekről, hasznos információkról rengeteg csatornán tájékozódhatunk. Mesélnek a szüleink, milyen volt velünk a terhesség, milyen babák voltunk, szinte mindenki tudja, mit és hogyan kell gyermeket gondozni az első pillanatoktól.

Ezzel szemben a halál, az elmúlás és a gyász témája napjainkban inkább kerülendő. A szülőnek nehéz a dolga, mert valószínűleg ő sem kapott gyermekként használható válaszokat szeretteitől. Inkább felnőttként értette meg, vagy filmekből szembesült vele, hogy miről is szól ez az egész, és szeretné saját gyermekét is megkímélni a "szörnyűségektől".

Ha esetleg egy családtag, vagy ismerős meghal, a gyermek látja szomorúságunkat és kérdez. Mert érdekli, hogy mi az a halál? Mi lesz azzal, aki meghal? Mi történik a temetésen? Miért ássuk el halottainkat a földbe? Aztán miért járunk ki a sírokhoz virágcsokrokkal? Miért gyújtunk gyertyákat? És még sorolhatnám.

Minden életkorban lehet és kell beszélgetni a gyermekkel a halálról. Amikor kérdez, válaszoljunk. Nem kell nagyon részletesen, csak annyira, ami őt kielégíti. Igenis kell velük erről beszélgetni, mert egy-egy haláleset akár szeparációs szorongást is kiválthat a gyermekből.

Könnyebb helyzetben vannak azok, akiknek megszilárdult elképzelése, "tudása" van a halállal kapcsolatban. Pl. a vallás biztos fogódzókat ad a Mennyországgal, angyalokkal, Istennel. Könnyebben elfogadják a halált, és a gyász folyamat meghatározottabb módon zajlik azoknál, akik vallásosak. Ők ezt a hitet, tudást át tudják adni gyermeküknek.

Nehezebb helyzetben vannak azok, akik "semmiben" sem hisznek, vagy fogalmuk sincs, mit gondoljanak a halállal, elmúlással kapcsolatban, esetleg feldogozatlan gyásszal küzdenek. Az ő gyermekeik nem kapnak kielégítő válaszokat a kérdéseikre. Ezzel a témával kapcsolatban náluk szorongások alakulhatnak ki.

Mit NE tegyünk szülőként?

  • Ne hagyjuk gyermekünk kérdését megválaszolatlanul! - Mert akkor elkezd gondolkozni, kombinálni, és nem biztos, hogy a megfelelő megállapításra jut majd...
  • Ne titkolózzunk a halállal kapcsolatban! - A tabuk, titkok szorongásra adnak okot, olyan tünetek kialakulásához vezethetnek, melyek nehezen kezelhetők.
  • Ne "színészkedjünk!" Ne "szépítsük" a helyzetet!
  • Ne találjunk ki nem valós történetet! - pl. ha valaki meghalt, ne mondjuk azt, hogy elaludt, mert esetleg akkor a gyermek később nem mer majd elaludni, mert attól fog félni, hogy meghal...
  • Ne meséljünk nekik szellem-történeteket! - ha nem szeretnénk náluk szorongást, és rémálmokat generálni

 Mit tehetünk szülőként?

  • Nézzünk szembe saját félelmeinkkel, tegyük fel a magunk kérdéseit, tegyük a helyére magunkban ezt a témát! Ebben segíthet pl. a relaxáció, melyet gyermekednek is megtaníthatsz.
  • Alakítsunk ki saját elképzelést, hiedelemrendszert a halállal kapcsolatban, ha nem vagyunk vallásosak!
  • Legyünk őszinték a gyermekünkkel! 
  • Ne próbáljuk túlzottan "tartani" magunkat. - A gyermek úgyis megérzi, hogy valami nincs rendben, és akkor elkezd találgatni. Válaszok nélkül arra a megállapításra juthat, hogy ő volt a rossz, és ezért vagyunk szomorúak...
  • Merjünk sírni előtte! 
  • Beszéljünk arról, hogy mit érzünk és miért!
  • Arra válaszoljunk, amit kérdez!
  • Meséljünk nekik! - sok népmesében előfordul a halál témája, a szomorúság, és hogyan lehet utána tovább élni, de magunktól is kitalálhatunk történeteket.
  • Rajzoljunk együtt! Rajzoljuk le szeretteinket, lerajzolhatjuk halottainkat is elvarázsolva, vagy hogy miként élnek ők tovább a szívünkben.
  • Kivihetjük a temetőbe is 0 éves kortól, láthassa, hogy milyen szokások vannak, hogy a halottainkkal - többek között - így törődünk.

 

Ha tetszett a cikk, légyszi oszd meg, hogy mások is elolvashassák.

Továbbihasznos, gyakorlati információkat találsz a gyermekkori szorongásról és oldásáról a NESZORONGJ.HU weboldalon!

És nyomj egy lájkot a Ne szorongj! blog-ra a facebook-on is, így biztosan nem maradsz le semmi érdekesről, vagy fontosról! köszi!

 

Fotó: pixabay.com

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Első osztályos lett a gyerek!

2016. szeptember 22. 18:28 - KoczokMárta

Néhány tipp hogyan támogasd őt szülőként

school-950656_1280.jpg

Az iskolakezdés sok szülő számára is próbatétel, hallhattuk már oly sokszor, s emiatt nem csupán a kis elsősök, de sok szülő is aggódva indult el szeptember elsején az iskolába: vajon hogy teljesít majd a gyermekem, lesznek-e barátai, segít-e majd neki a tanító néni bekötni a cipőfűzőjét, és odafigyel-e arra, hogy ne maradjon éhen?  Az első osztályos gyermekek gyorsan megismerkednek az iskolai szokásokkal, napirenddel, tudnivalókkal, ám a szülők sok mindenből kimaradnak, és csak utólag találgatva, gyermeküket faggatva igyekszenek kitalálni, mi is történik az iskolában, és hogy érzi ott magát az újdonsült kis diák.

Nehéz tehát az iskolakezdés szülőnek, gyermeknek egyaránt. A pedagógusok igyekszenek megkönnyíteni az óvoda-iskola között nem létező átmenetet, de sajnos ennek ellenére nem minden kisdiák várja a másnap reggelt, és bizony néhányukat könnyes szemmel, vagy éppen komoly hiszti közepette hagy ott a szülő. A szülő is gombóccal a torkában, vagy feldúltan indul dolgozni, délután pedig a "semmi" vagy a "nem tudom" a válasz a sok kérdésre.

Most megosztok néhány praktikát, amivel könnyebbé tehetők a reggelek, az elválások, és az iskolában történtek feldolgozása, megosztása. Hisz nekünk szülőknek meg kell tanulnunk bízni a gyermekünkben, nyugodt szívvel elengedni, és szorongásunkat, aggodalmainkat nem belé ültetni.

 

Mit tehet a szülő?

  • A reggel ne legyen kapkodás, rohanás! - Este készítsünk ki minden ruhát, pakolja be a gyermek a táskáját, hogy reggel legyen idő a nyugodt reggelihez, és elinduláshoz.
  • Reggeli közben beszélgethetünk egy kicsit: mit álmodott, mi lesz aznap, amit nagyon vár?
  • Ha autóval megyünk folytathatjuk a beszélgetést, vagy hallgassunk olyan zenét, amit minden utas kedvel, szerintem a reggeli beszélgetős rádióműsorok, és hírek nem az elsős fülének valók!
  • Az iskolába érkezésről, ha nehezített az elválás, beszélgessünk előző délután. Mondja el a gyermek, neki mi és hogyan lenne jó, megnyugtató, mi pedig tegyük meg ebből azt, ami vállalható. 
  • Rakjunk vidám matricát a füzeteire, tolltartójába - így, ha rájuk néz, jobb kedve lesz!
  • Vigyen magával kabalát, aki a táskában lapulva vigyáz rá, helyettünk!
  • A könnyek, a hiszti általában hamar megszűnnek, hiszen a gyermekeknek nincs sok idejük ezekre, haladni kell, dolog van, hisz olvasni-számolni tanulnak!
  • Ha gyermekünk "rossz evő" mindig rakjunk neki kedvenc falatokat, hogy éhen ne maradjon! És beszéljük meg vele, hogy enni fontos, mert hosszú a nap, és legyengül, kimarad a sok érdekes játékból, órából, ha beteg lesz!
  • Biztosítsuk gyermekünk számára, hogy eleget aludjon! Korán feküdjön le, mert korán kell kelni. Közvetlenül lefekvés előtt már ne pörgesse fel magát mozgással, vibráló képernyővel!
  • Olvassunk neki mesét elalvás előtt!
  • Találjunk ki egy rövid történtet, ami az adott napról szól, és ő a főszereplője!
  • Egyen eleget a gyermek otthon is! Ne csokival és zacskó keksszel jutalmazzuk az egész napos tanulást, hanem sajtos-tejfölös tésztával, vagy rakott krumplival (tápláló, számára kedves étellel).
  • Az iskolából hazafelé menet azt kérdezzük meg, hogy mi volt aznap a legjobb, illetve mi volt a legkevésbé jó. Erre mindig tudnak, mit felelni. Az nem fontos, hogy mi volt az ebéd, de az igen, hogy ő mit élt át!
  • Ne stresszeljük otthon a házi feladattal, gyakorlással! Az az ő dolga, kis elsősként is. Persze megkérdezhetjük, hogy kell-e valamit csinálni, de ne üljünk oda mellé, ne adjuk a kezébe a ceruzát. Ő tudja mit és hogyan kell csinálni, hogy azért majd matricát, vagy csillagot kapjon!
  • Az iskola után legyen lehetősége a szabad játékra, mozgásra. Hisz számukra még ez hiányzik a legjobban! A kötetlen, felhőtlen játék testvérrel, szomszéddal, anyával-apával, baráttal, vagy egyedül.
  • Az iskola utáni időt ne töltse órákig a képernyőhöz ragadva! Bár közben csöndben van, nem tesz jót neki! Inkább hétvégére maradjon a tabletezés, hosszú mesenézés.
  • Az első hónap végén lepjük meg valamivel, aminek tudjuk, hogy örülne (pl. menjünk el cukrászdába, kirándulni, kapjon egy apró játékot, stb.)!
  • És persze minden nap öleljük meg, és mondjuk el neki, hogy nagyon szeretjük és büszkék vagyunk rá!

És a legfontosabb az, hogy jó legyen hazajönni! Ne szidjuk otthon a füle hallatára az iskolát, a pedagógusokat, vagy a másik gyereket, mert neki ebben az intézményben kell napi 8 órát, lehetőleg jó hangulatban eltöltenie, segítsük őt ebben azzal, hogy nem zúdítjuk rá a mi aggályainkat, véleményünket, hisz remélhetőleg a legkörültekintőbben választottunk iskolát a beiratkozáskor... Erősítsük meg, hogy most már új rendszer van, máshogyan telnek a napok, a hetek, és ez jó, mert rengeteg minden történik vele!

Akár jó volt a napja, akár nem, otthon a legjobb még, és mi igyekezzünk a számára ezt biztosítani, mert egy meleg, bizalommal teli, szeretetteljes légkörű otthon mindig képes lesz ellensúlyozni az iskolában történő nehézségeket, rossz élményeket, vagy megsokszorozni az átélt örömöket, büszkeséget!

 

Ha tetszett a cikk, lájkold a Ne szorongj! blog facebook-oldalát, így biztosan nem maradsz le semmi fontosról, vagy érdekesről!

 

Fotó: pixabay.com

Szólj hozzá!

Miért nem alszik a gyerekem?

2016. július 13. 15:51 - KoczokMárta

Alvászavarok gyermekkorban

 

Ha gyermek nem, vagy rosszul alszik, az megviseli az egész családot. A szülő fáradt és tanácstalan, a gyermek pedig szenved, csak azt nem tudja, mitől és miért. Gyermekkorban többféle alvászavar különböztethető meg, ezek megoldásához néha elegendő egy konzultáció néhány dolog megváltoztatásával, átgondolásával, máskor viszont a hosszabb pszichoterápia hozhat csak enyhülést. 

alvo_kislany.jpg

"Nem mer egyedül elaludni, éjjel is sokszor felébred, rossz álmok gyötrik." (Emese, a 6 éves Áron anyukája)

"Nem sokkal elalvás után, zokogva ébred, szinte pánikrohama van, még sincs magánál. Nem tudja elmondani, mit álmodott! Nagyon ijesztő, nem tudjuk, mit tehetnénk. Persze ő másnap semmire nem emlékszik az egészből!" (Gyuri, 10 éves Patrik apukája)

Óvodás- és kisiskolás korban megfigyelhető, hogy a gyerekek zaklatottabban alszanak, rossz álmok gyötrik őket, ilyenkor pedig csak a szülő közelsége hat rájuk nyugtatólag. Ebben az életkorban családi viták központi témájává válhat, hogy hagyjuk-e emiatt a gyermeket velünk, szülőkkel aludni. Természetesen nem a ritkán előforduló esetekre gondolok, hanem amikor a rossz álmok, éjjeli ébredések naponta jelentkeznek, és esetleg azt is eredményezik, hogy a gyermek nem mer többé saját ágyában, a szülő nélkül elaludni.

Amikor a problémák állandósulnak, nem enyhülnek, inkább fokozódnak - érdemes gyermekpszichológushoz fordulni!

 

Kóros álmatlanság (Insomnia)

Áron krónikus álmatlanságban szenved, ilyenkor a szülő úgy érezheti, hogy nagyon nehéz a gyermek megnyugtatása, elaltatása minden este. Ranschburg tanár úr (1998) szerint  insomnia esetén általában valamilyen stressz, vagy konfliktus feltételezhető a háttérben. Érdemes erre fényt deríteni, és fontos tudni, hogy a krónikus (hosszabb ideje fennálló) állapot már pszichológiai kezelést igényel.

Mely jellemzők állhatnak a háttérben?

  • fokozott szorongás (pl. szülői büntetéstől való félelem, teljesítményszorongás)
  • alacsony önértékelés
  • érzelmek, gondolatok megfogalmazásának, kifejezésének képtelensége
  • elégtelen stresszkezelési módok

 A krónikusan álmatlan gyermek számára a pszichológus a terápia során relaxációs technikákat tanít, ezzel oldja szorongását, fejleszti problémamegoldó készségét. A rajz- és személyiségvizsgálatokkal feltárja, mi okozhatja a problémát, majd játékterápiával igyekszik feloldani a konfliktust, és segít a gyermeknek elsajátítani a saját érzéseinek kifejezését, megfogalmazását. A szülővel történő konzultációk során pedig tanácsokat ad, hogyan kezelhető az otthon kialakult helyzet. Szükség esetén a pedagógussal is konzultál az iskolai feszültségek enyhítése céljából.

Rossz álom vagy komoly alvászavar?

  A szakirodalom (Ranschburg, 1998) megkülönbözteti a rossz álom miatti felébredést, és az ún. éjszakai felriadást. A 10 éves Patrik problémája ez utóbbi. A két alvászavar sok szempontból különbözik egymástól.

A következő táblázat segít eldönteni, mi gyermekünk problémája, és milyen segítséget igényel:

Rossz álomból ébredés

Éjszakai felriadás (pavor noctornus)

éjfél után, hajnali órákban időpontja éjfél előtt

 

vannak álomképek

 

álomtevékenység       

 

nincsenek álomképek

 szorongás, sírás

 reakció, tünet

 

 pánikreakció

ébren van

éberség

 

nincs ébren

stresszes napi események,

aktuális konfliktus

ok

genetikai hajlam (alvajáráshoz hasonló)

légzésprobléma (orrmandula nagyobbodása)

szorongás, depresszió, elfojtott agresszív késztetések

konzultáció

segítség

Fül-orr-gégészeti vizsgálat

pszichoterápia: relaxáció, viselkedésterápia

 

Mi segíthet még alvászavarok esetén?

  • ne legyen kimerítő esti torna, mozgás (a kimerültség, Ranschburg szerint, növeli az éjszakai roham valószínűségét!)
  • túl késői lefekvés kerülése
  • szülői megnyugtatás, a feszültségek enyhítése 
  • együttműködés az iskolával: teljesítményszorongás csökkentése, rejtett képességek kibontakoztatása, sikerélmények szerzése, önbizalom erősítése
  • gyógyszerek (nyugtatók, altatók) kerülése
  • szülői pszichológusi konzultáció kérése

 

Ha tetszett a cikk, légyszi oszd meg, hogy mások is elolvashassák!

És lájkold a Ne szorongj! blog facebook-oldalát, így biztosan nem maradsz le semmi fontosról, érdekesről vagy újdonságról!

 

Irodalom: Dr. Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998

Fotó: pixabay.com 

Szólj hozzá!