Nem akarok kakilni!

2015. november 22. 13:50 - KoczokMárta

Hogyan segítsünk, ha gyermekünknek krónikus székrekedése van?

Sok szülő számára érthetetlen, hogy miért nem akar gyermeke kakilni. Ez a tünet rövid idő alatt tudattalanul is olyan eszközzé válhat a gyermek kezében, mellyel hatalmas kihívás elé állítja szüleit, akik ettől a végsőkig tehetetlennek érezhetik magukat.

homokozo.jpg

A krónikus székrekedés az enkoprezis 3. típusa, mely sokkal több gyermeket érint, mint gondolnánk. A háttérben számos ok állhat (pl. helytelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, gyógyszer mellékhatás, lelki vagy szervi okok).

 

Klári így írta le a vele történteket:

Először nem is értettük, mi baja a kicsinek. Korábban is székrekedéses volt, mégis mindig kakilt, most meg sehogyan sem tudjuk rávenni. Próbálkoztunk már hashajtóval, kúppal, mindenfélével, de csak egyre rosszabb lett a helyzet! 7 napig tartja most már.. Látom, hogy nagy baj van, de nem tudom, hogy segíthetnék neki. Egyszerűen NEM AKAR KAKILNI! Fél, hogy fájni fog. Minden nap ezzel telik...”

Sok család életét mérgezi meg a mindennapi harc: a szülő azt akarja, hogy gyermeke kakiljon, ő viszont nem akar. Nagy meccs ez, de jó ha tudjuk, mi szülők ezt nem nyerhetjük meg!

A kulcs a gyermek szorongásának a feloldása, feszültségeinek levezetése.

 Ha a háttérben álló okokat sikerül felderíteni, és megszüntetni, akkor a gyermek székletvisszatartása is oldódni fog.

 

Milyen tünetei vannak a krónikus székrekedéses gyermeknek?

 - korábban is volt székrekedése,

- semmiképpen sem akar WC-re menni, bilizni, pelusba kakilni,

- kakilási inger esetén addig szorítja vissza, amíg elmúlik az inger,

- alsóneműje foltos az átszivárgó béltartalomtól,

- sok mindentől fél, szorong,

- széklettartása befolyásolja az elalvást, és a napi teendőket is, a gyermek szinte mindig ezzel van elfoglalva!

 

A szülők tehetetlennek érzik magukat, úgy érzik, nem tudnak a gyermeknek segíteni.

Fontos, hogy minél hamarabb figyeljünk fel erre a viselkedésre, ne várjuk meg, amíg a tünet „rögzül”!

 

 

Milyen lelki okok állhatnak a háttérben?

 Ha a szülő erőlteti a szobatisztaságot

Sokszor a gyermek még idegrendszerileg nem érett, de a szülő már szeretné, ha nem kellene pelust hordani. Előfordul, hogy az óvodai beiratkozás miatt válik sürgőssé a gyermek szobatisztasává válása!

Fontos azonban tudni, hogy ezt nem lehet siettetni. Ha erőltetjük, sürgetjük a folyamatot, azzal a gyermeknek lelki sérüléseket okozunk, mely később valamilyen zavar formájában megnyilvánulhat!

 

Óvodai beszoktatás miatti szorongás

Az anyától való elválás a gyermekek számára nagy szorongással jár. Vannak akik ezen hamar túljutnak, mások valamilyen testi-lelki tünetet produkálnak, pl. bepisilnek, bekakilnak, elalvási nehézségek jelentkeznek. Ha ezek a tünetek nem múlnak el, sőt fokozódnak, mindenképp érdemes pszichológushoz fordulni!

 

Elfojtott indulatok, szorongásra való hajlam

Ebben az esetben a tünet lényege, hogy a gyermek elfojtja az indulatait. Szorong, magában tartja a feszültséget. Előidézheti az anyától elválás, vagy kistestvér születése, egyéb traumatizáló életesemények.

A szorongásra való hajlam öröklődik is, és utánzással is elsajátítja a gyermek a szülő hozzáállását, problémamegoldását. Sajnos a szorongó szülő gyermeke is szorongó lesz bizonyos mértékig.

 

Bármi is áll a háttérben, a tünetet komolyan kell venni, ugyanis hosszútávon szervi problémákat is okozhat! Aki sokáig tartogatja a székletét, annak előbb-utóbb tényleg fájdalmas lesz a WC-zés, az inger elfojtása lelassítja az emésztési folyamatokat, kitágulhat a végbél, és folyamatos hasfájást, puffadást eredményezhet.

 

 

Mit NE tegyünk?

 - Ne szidjuk, ne szégyenítsük meg gyermekünket tünete miatt! Ő ezt NEM TUDATOSAN csinálja, ez egy tünete valaminek!

- Ne akarjon a szülő mindenáron segíteni! A folyamatos hashajtózás, kúpozás, beöntés káros lehet a szervezetére, és csak a gyermek ellenállását fokozza. A külső beavatkozások kiveszik a gyermek kezéből a kontrollt, azt érezheti, ő valamit nagyon nem tud megcsinálni. Ettől önbizalma is nagymértékben sérülhet!

- Ne erőltessük a gyermek bilizését, kakilását!

- A túl sok figyelem, a tünettel való túlzott foglalkozás csak a szorongást fokozza a gyermekben.

- Ne dicsérjük agyon, ha végre kakil! Közöljük vele, hogy örülünk, de ez a természetes. Látja, milyen ügyes volt, hogy le tudta győzni a félelmét. (Fontos, hogy megerősítsük mindenben, amiben ügyes.)

 

 

Mi segíthet?

A válaszokat a Nagyszülők Lapján olvashatod el.

 

Mit csinál a pszichológus a gyermekemmel?

Erről egy korábbi bejegyzésem végén olvashatsz bővebben: katt ide!

 

 

Ha tetszett a cikk, és szeretnél időben értesülni az új bejegyzésekről, vagy más információkról, lájkold a Ne szorongj! blogot a facebook-on is!

köszi!

 

fotó: pixabay.com

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://neszorongj.blog.hu/api/trackback/id/tr828098510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nancsibacsi 2015.11.23. 10:38:32

Lányom nem volt hajlandó csak pelusba kakilni, és kizárólag állva. Jó, majd kinövi, jött az ovi - nem nőtte ki - a megszokás nagy úr. Nyilván oviban nem pelusban volt, ezért ott nem is kakilt sosem, otthon meg vagy jött az inger vagy nem, ha igen, akkor spuri, bugyi le, pelus fel, produkció, popsitörlés, bugyi vissza, pelus kuka. Na hát ebből az lett, hogy nem naponta, hanem kb hetente 2x kakilt, komoly kínlódások árán.
Akkoriban nagyon nyávogott akváriumért. Mondtam, hogy kicsi még hozzá, meg az rohadt sokba kerül - kb 4 nagy legó árába, szóval felejtse el. Egyszer - teljesen meggondolatlanul - azt válaszoltam a nyávogására, hogy ha 10x belekakil a WCbe, akkor kap akváriumot, aranyhalakkal. A feladatot 3 napon belül teljesítette, akvárium azóta is megvan Benőkéékel, ő meg WCbe kakil azóta is :-)

Beer Monster 2015.11.24. 08:57:56

Eszik-e a gyerek zöldséget, szelethúst, magvakat, gyümölcsöt, vagy pedig inkább fasirtot, sütit, ropit, sültkrumplit.